Félelmeink kígyója
Egyes vélemények szerint a kígyóktól való félelmünk nem tanult, hanem a szüleinktől örökölt, kódolt érzelem.
Ezt látszik igazolni az is, hogy egy felmérés szerint Angliában a kígyóktól való irtózás a leggyakoribb fóbia: noha a legtöbben soha nem láttak kígyót, mégis a lakosság fele retteg tőle. A Current Directions in Psychological Science című lap a newarki Rutgers Egyetem kutatóinak vizsgálatáról számolt be, amely szerint a hét hónapos kisbabáknak mutatott felvételeken látható kígyóra a babák a félelem legkisebb jelét sem mutatták.
Egy másik kísérlet során hároméveseknek kilenc különféle kép közül kellett kiválasztaniuk azt, amelyiket kérték tőlük. A gyerekek a kígyót sokkal hamarabb felismerték, mint a virágot, vagy akár a többi, kígyóhoz hasonló állatot, mint például a hernyót vagy a békát. Azok a gyerekek, akik féltek a kígyótól, ugyanolyan gyorsan ismerték fel a fenyegető hüllőt, mint azok, akik nem tartottak tőle. Korábbi tanulmányok már bebizonyították, hogy az ember könnyen megtanítható rá, hogy bármitől féljen. „Lényegében arra akarunk rámutatni, hogy bizonyos állatokkal kapcsolatban nagyon gyorsan elsajátítjuk az előítéleteket, és mi is undorítónak, rossznak gondoljuk azokat – fejti ki Dr. Vanessa LoBue, a Rutgers Egyetem munkatársa. – A kisbabák is nagyon hamar felismerik a kígyót, és gyorsan megtanulnak félni is tőle.”
De miért épp a kígyók?
Az összes állatszimbólum közül a kígyóé a legjelentékenyebb és legösszetettebb a világon. A saját farkába harapó kígyó az idő körforgását szimbolizálja; úgy tűnik, a kígyó eszméje az ősidőktől fogva valamiképpen a végtelenséghez tapad, mint annak teremtője vagy lerombolója, valamint kapcsolatban áll a gyógyítással és a bölcsességgel is – olvasható a Jelek és szimbólumok enciklopédiájában.
A kígyók nem egyszer istenségek, mindenekelőtt anyaistennők, és az anyaföld állatai. A bibliai Éva is kapcsolatba hozható velük, csakúgy, mint az egyiptomi fáraók, akiket – homlokukra festve, vagy diadémba foglalva – megvédtek ellenségeiktől. A természeti népek között sok helyen a kígyó a vedlés miatt a halál és az újjászületés ciklusainak megtestesítője. A germán mitológiában a kígyó halált hoz, s folyamatosan pusztítja a világfa gyökerét.
A norvég hagyomány szerint mihelyt Jormangand, a kígyó felébred álmából, a világot özönvíz pusztítja el. A kígyó Pallasz Athéné „házi” állataként a tudás és a bölcsesség szimbóluma is. A hinduizmusban a kígyó többek közt a végtelenséget és a termékenységet jelképezi. De a kígyó testesíti meg a gonoszságot is, ebben a formájában a hagyomány Kálinak nevezi – legyőzője pedig maga Krisna.
A buddhizmus kígyója a jóga során felszabaduló energiát szimbolizálja. A kínai univerzalizmus a kígyót a sárkánnyal azonosítja, amely pozitív jelentéstartalmú állat. Az Ószövetség rézkígyója a keresztények szerint a megváltó Krisztus jelképe, de egyben ő az ősbűn csábítója is. A kereszténység szerint a kígyó a csábítás, a gonosz, az ördög szimbóluma.
Még nincs hozzászólás