Esetek, emberek, gyerekek, kistestvérek
„Én egy csomó rosszmájú megjegyzést kaptam a »véletlenül becsúszott« másodikról, pedig mi így terveztük: Jakab azért jött akkor, amikor, mert még hiányzott valaki a családunkból” – meséli Vass Teréz színésznő, akinek 22 hónap különbséggel születtek a most óvodáskorú fiai.
„Szerencsések vagyunk, mert mindketten azonnal jöttek, ahogy elhatároztuk, hogy szeretnénk őket, de arra persze nem készültünk, hogy ennyire nehéz lesz. Szó szerint fizikailag nehéz: én sok helyen éreztem segítőkészség helyett majdhogynem rosszallást, amikor két kicsivel érkeztem meg valahová. Nem segítenek buszra szállni, és egyáltalán, közlekedni az utcán; a boltba gyakorlatilag nem mertem bemenni kettejükkel, mert háromfelé futnak, a személyzet mosolygás helyett fintorog, a szoptatást pedig még a játszótéren is megszólják, nemhogy más, nyilvános helyen.”
Ivánkay Kata most várja a negyedik babáját: közte, és a most legkisebb Lilla között már három év lesz, de az első három testvér 16-17 hónap különbséggel követte egymást a családban. „Nekem igazán könnyűnek és természetesnek tűnt minden – bár lehet, hogy csak az idő szépíti meg az emlékeket. Nagyon jó, hogy a gyerekeknek mindig van társuk, nagyon jó, hogy kimarad a testvérféltékenység, nagyon jó a rengeteg élet és vidámság, de persze a szervezésbe bele kell jönni. Nálunk mindig a pici idomul a nagyok igényeihez, tehát neki jut kevesebb kettesben töltött idő, és ő is jön a napközbeni programokra, ahová a nagyobbak mennek: így könnyebb kialakítani egy olyan napirendet, ahol senkinek az érdekei nem sérülnek. És nagyon fontos, hogy meg kell tanulni segítséget kérni és elfogadni: akkor is, ha mi nem azt adnánk vacsorára vagy nem engednénk meg annyi mindent – ha segít egy nagymama, vagy barátnő, vagy akár egy bébiszitter, azt meg kell köszönni, mert szükség van rá."
A példák közül, persze, az extrém kis korkülönbség sem maradhat ki: Czuk Dórát arról kérdeztem, hogy a nyilvánvaló fizikai nehézségek mellett miért jó ikres anyukának lenni. „A világ legnagyobb boldogsága, hogy egyszerre két gyerekünk lett! Elképesztően szórakoztatóak együtt, és nagyon jó társaság egymásnak. Ők meg sem tapasztalják, hogy milyen egyedül lenni: az első perctől osztozniuk kell mindenen, legyen az a hely a hasam, a mama, vagy a kisvonat. Persze, az első néhány év arról szólt, hogy én mit nem tudok csinálni: például nem tudok segítség nélkül elindulni itthonról, mert a garázsba nem tudom egyszerre kettejüket levinni, vagy nem tudok nagyobb játszótérre menni, mert nem látom őket egyszerre, de természetesen el sem tudjuk képzelni, hogy ők ne ketten legyenek."
„A legkisebbnek mindenképp az a jó, ha korban minél közelebb áll hozzá a nagyobb testvére, mert a fejlődési mintákat tőle veszi, és nem a szüleitől: egy, még néha négykézláb közlekedő és selypítő kisgyereket sokkal könnyebb utánozni, mint a felnőttek tökéletes mozgását és hibátlan beszédét. Ezért fejlődnek gyorsabban ezek a gyerekek” – magyarázza Séllei Beatrix gyógypedagógus, pszichológus. Ő a testvérféltékenységet sem látja jellemzőnek: „a nagyobban még nem tudatosul a »trónbitorlás«, viszont éppen ebben az időben kezd önállósodni. Persze, naponta többször »visszajár tankolni«, de az a figyelem, amit a testvér érkezésével elveszít, ebben az időszakban nem is hiányzik annyira, hiszen egyre több mindent szeretne egyedül csinálni. Az anyukát és a családot viszont nagyon elfárasztja ez a helyzet: egy, akár fel sem ismert szülés utáni depresszión sokat tud rontani, így erre érdemes külön is odafigyelni”.
Az első „védelmi vonal”, ami találkozik a több kicsi gyermeket nevelő családokkal, a védőnői szolgálat. Ők egyrészt a várandósság alatt, másrészt a mama és a baba hazaérése utáni második-harmadik napon kimennek, utána pedig az első időkben hetente látogatják a családot, így optimális esetben hamar feltűnik, ha valahol baj van. „Már a várandósság alatt alapvető akadályok merülhetnek fel, mondjuk, hogy mit csinál az anyuka a gyerekkel, amíg orvoshoz, vizsgálatokra jár – kezdi a beszélgetést Réthyné Czombos Csilla védőnő, aki Budapest I. kerületében dolgozik.
– A szülés után ez persze hatványozottan jön elő, úgyhogy egyszerűen muszáj valami segítséget igénybe venni: ha az apuka nagyon sokat dolgozik, akkor jönnek a hadra fogható nagymamák, szomszédok, vagy bejáratott bébiszitterek. Akinek nincs más lehetősége, az fordulhat az Otthon Segítünk Alapítványhoz: az ő önkénteseik ingyen mennek házhoz, és segítenek mondjuk a bevásárlásban vagy a játszóterezésben. Sokan mondják, hogy ilyen pici korban még nincs testvérféltékenység, de én azért látom, hogy így is előfordul egy-két kavics a bölcsőben. Igazság szerint ennél nagyobb gonddal még nem találkoztam, ami a kis korkülönbségből adódott volna.”
A szabályozás településenként más és más: nálunk épp az a szabály, hogy akinek kistestvére születik, annak egy hónap múlva megszűnik az ingyenes bölcsődei ellátása, és onnantól kezdve csak térítés ellenében veheti igénybe az intézmény segítségét. Ennek nyilvánvalóan gazdasági okai vannak, mégis igazságtalannak érzi az a kismama, aki épp csak belejött újra a szoptatásba, hogy napi pár, az újszülöttel „kettesben töltött” óra helyett egy közösséghez szokott kétévest kap „segítségül”. „Én azt látom, hogy fizikailag nagyon elfáradnak ezek a mamák, de a testvéreknek nagyon jó. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem szerencsés, ha egy csoportba kerülnek, mert talán nehezebben alakulnak ki a társas kapcsolataik, a saját körük” – mondja Csaplár Eszter bölcsődei gondozónő.
A másik szemszögből látja viszont a kérdést Hegyesi Emma óvónő, aki hosszú évek óta vegyes csoportot vezet, ahol háromtól hatéves korig együtt vannak a gyerekek – sokszor testvérpárok is. „Ritkán fordult elő, hogy külön oda kellett figyelnünk arra, hogy az egyik testvér, csúnyán fogalmazva, »ne telepedjen rá« a másikra: a legtöbbször mindenki kialakítja a maga külön társaságát a csoporton belül. Én inkább az előnyeit látom a kis korkülönbségnek: ezek a családok jobban együtt vannak, szorosabb a kapcsolatuk, sokkal kevesebb a válás ebben az időszakban, mert itt az apukáknak is jobban ki kell venni a részüket a gyerekek neveléséből. Itt nem lehet megvárni, amíg már lehet velük focizni, hanem igenis be kell segíteni a gondozásukba. A mamáknak pedig a karrierjük szempontjából is szerencsésebb lehet, ha egyszer maradnak otthon négy-öt évig, mintha kétszer három évre esnének ki a munkaerőpiacról.”
Még nincs hozzászólás