És állunk a reptéren...
Kétségtelen, hogy az elmúlt tizenkét évben, az EU-csatlakozás óta a külföldi munkavállalás amolyan nemzeti sport lett a fiatalok körében. Nem kell messzire mennem, hogy a környezetemben is találjak egy ilyen szerencselovagot, az én kedves öcsém ugyanis már több mint tíz éve folytat kétlaki életet.
Ő diplomás nyelvtanárként, huszonnégy évesen járt először Angliában. Egy tengerparti üdülőváros vidámparkjában dolgozott, családi fotókat készített a nyaralókról. Aztán felköltözött Londonba, ahol baristaként helyezkedett el egy menő kávézólánc egyik boltjában.
Nagyjából két évig volt kint, aztán két évig itthon élt, majd kiköltözött Pekingbe. Igen, Kínába, ami nem éppen a hazai fiatal munkavállalók első számú célpontja, sőt, ha már itt tartunk, szerintem az első ötvenbe sem férne bele. És minden alkalommal mi vittük ki a reptérre.
Eredetileg kínai gyógyászatot akart tanulni, emellett kezdett angolt tanítani egy elit általános iskolában. Másfél évig élt kint, majd hazaköltözött pár évre. Tavaly szeptemberben úgy alakult, hogy pár év itthon tartózkodás után ismét Peking felé vette az irányt, még itthonról megpályázott pár állást.
Skype-interjúk jöttek, alkudozás a feltételekről, juttatásokról, majd miután kiválasztotta a legmegfelelőbbnek tűnő opciót, repült. Így kerültem a reptérre, már megint.
Az első kalandja óta több mint tíz év telt el. Az indulást megelőző hetekben, napokban fel sem fogtam igazán, hogy megint elutazik, ráadásul szó szerint a világ végére, de ott, a reptéren, mielőtt eltűnt volna a fémdetektorok között, és intettünk egymásnak messziről, az jutott eszembe, hogy ennek nem így kellene lennie. Jobb lenne, ha nem menne sehová. Akadt pár fájdalmas pillanat az elmúlt pár évben, ez pedig ott van a dobogón.
Most már fél éve van kint, és a kezdeti huppanók után, úgy fest, megtalálta a helyét. Megismerkedett a kint élő magyarokkal, lett egy barátnője. Nincs miért aggódnom. Úgy vettem észre, hogy hosszú távra tervez, de annyi minden történhet.
Mondjuk valami közelebbi, európai városba költözik, hogy többet láthassuk egymást. Vagy hazaköltözik, pár évet itthon van, aztán megint elmegy. És mi megint ott állunk majd a reptéren.
Még nincs hozzászólás