Erőltetett fiatalság
Sokakat megosztanak azok a csoda-hölgyek, akik rendszeresen a Ridikül stúdió vendégei, és egyre fiatalabbnak néznek ki.
Akad köztük, aki nyíltan vállalva a korát mesél a műtétek soráról, melyek segítségével húsz évvel ifjabbnak látszik. Aztán néhányuk csak sejtelmesen mosolyog, ha a korát vagy a titkát firtatják, egy-két nő pedig nyíltan tagadja, hogy valaha is találkozott volna plasztikai sebésszel.
De azért a nagyközönségnek van szeme, nagyjából tisztában van a közszereplő korával, és azt is tudja: bármennyit teszünk a jó külső érdekében, egy határon túl csak a kés simítja ki a ráncokat, s teszi helyre a gravitációtól lefelé görbülő vonásokat és lógó testrészeket.
Manapság ahhoz, hogy felvehessük a versenyt a magánéletben és a munka területén a fiatalabb generációval, nemcsak szakmailag és lelkileg kell erősnek lenni, de a külsőnket is jó formában kell tartani. A sport, a modern kozmetika megannyi csodája segít – és igen, alkalmasint a plasztikai sebész is.
Néha azért felmerül bennünk, megállva egy percre, hogy mire is ez az őrült fiatalítási trend. Miért kellene egy tisztességben megőszült hölgynek a fiatalokkal versenyeznie? Honnan ez az őrületes fiatalságkultusz, és miért kínos ma öregnek lenni?
A válasz sokkal mélyebben gyökerezik a társadalomban, mint gondolnánk. A világ népessége elöregszik. Különösen Európára jellemző ez a folyamat. Németországban már minden második hölgy megéri a nyolcvanötödik évét, és – pedig a férfiak korábban halnak – minden második férfi a nyolcvanadik születésnapját.
Az ENSZ Népesedési Alapjának 2012-es tanulmánya is arra figyelmeztet, hogy 2022-re a világon az egymilliárdot is meghaladhatja a hatvanévesek száma. Kína pánikban van a rohamosan öregedő társadalom problémái miatt, és bizony, itthon is akad majd gond bőven. Ha hihetünk a szociológusoknak, akkor 2050 körül a lakosság 33 százaléka, azaz egyharmada hatvan év feletti lesz.
Ez pedig gyökeresen átalakítja a munkaerőpiacot, többet kell költenünk nyugdíjra és egészségügyre, szociális ellátásra – és hogy mégse kelljen a kis számú aktív korú lakosságnak annyit költenie az öregekre, egyre kijjebb tolódik a nyugdíjkorhatár. Lassan ott tartunk, hogy az embereknek életük végéig dolgozniuk kell.
Csoda hát, ha ehhez a tendenciához kialakul a szemlélet, hogy fiatalnak kell maradni mindenáron? Ha valaki hatvan fölött nem akar a szegénység és a munkanélküliség süllyesztőjében eltűnni, igenis fel kell vennie a versenyt az előtte járó generációkkal. Tájékozottságban, tempóban, állóképességben – és jó külsőben is.
Ebből a szemszögből érthető, miért igyekszik minden „aranykorú” úgy kinézni, hogy a munkaképes társadalom aktív tagjának látsszék. Persze, vannak gyönyörűen öregedő urak, és a múltjuk értékeit büszkén vállaló, méltósággal idősödő hölgyek is. Akik vállalják a ráncaikat és ősz tincseiket, az idő korlátait, és tudják, hogy minden kornak megvan a maga szépsége.
Még nincs hozzászólás