Elszakadás
Elutazni, hosszú időre elszakadni a társunktól, a szüleinktől, a gyerekünktől, a barátainktól nehéz. Nemcsak azért, mert legtöbbször az ismeretlenbe csöppenünk, s a beilleszkedés, az új élet kialakítása önmagában is kihívás – bár izgalmas és vonzó –, hanem azért is, mert nem jó itthon hagyni mindenkit, aki addig fontos volt nekünk.
Az elszakadásra adott érzelmi válasz mindenkinél hasonló: tiltakozás, kétségbeesés,depresszió, aggodalom, féltés... Nagyon sok múlik azon, hogyan reagálnak a szituációra azok, akik itthon maradnak. Nem úgy van ugyanis, hogy aki elmegy, annak bezzeg milyen jó, mert neki is kell a megerősítés: minden rendben lesz, nyugodtan üljön fel a repülőre, ami egy évre egy másik kontinensre viszi. Itthon megvárja a szerelem, vigyáznak magukra a gyerekek, a szülők, és visszavárják a barátok. Nemcsak a kutyája és a dadája ismeri majd fel a hosszú távollét után, mint Odüsszeuszt.
A kapcsolatok, a családi viszonyok minőségét is jelzi, hogy el tudjuk-e engedni a nekünk kedveset, mert tudjuk, nagyon sokat kap majd a távol töltött hónapoktól, szakmailag, emberileg, tudásban, életvezetési rutinban… és persze, kalandban. S ha tétovázik, nem az a helyes válasz: kérlek, maradj, hanem az, ha átsegítjük a küszöbön, hogy elinduljon végre.
Könnyebb az elszakadás, ha együtt készülődünk, együtt olvasunk utána a helynek, nézzük meg a térképet, tervezzük meg a repülőutat, asszisztálunk a szálláskereséshez, a lakásbérlés elindításhoz még itthon, s felkutatjuk a saját ismerőseinket, akik az adott városban élnek, segítünk az első kinti kapcsolatok megszerzésében. S ha a reptéren mégis könnyeket látunk az útra készülődő szemében, ha lehet, ne sírjunk vele együtt, mert akkor neki még nehezebb lesz az elválás.
Mindenkinek jó érzés viszont az, hogy ma már csak nagyon kevés helyre mondhatjuk: ez a világ vége. Európából az olcsó járatokkal akár hétvégenként is elutazhatunk egymáshoz, s a távolabbi országok is elérhetőek, legalább évente egyszer. Így részt vehetünk a családtag kinti életében, s megkapjuk azt az élményt, amit egy turistaút sohasem adhat: egy kicsit benne élhetünk mi is az idegen városban.
Még nincs hozzászólás