Elhullajtott órák úton-útfélen
Terhes az otthon és a munkahely közötti ingázás: precíz szervezéssel, és kellő energiával ugyan mindenre maradhat idő, de a többórás kiesést, bizony, nehéz pótolni. És mivel a munka szent és sérthetetlen, az utazás pedig szükséges rossz, általában a magánélet húzza a rövidebbet.
Sajátos életforma mindennap elhagyni városunkat, hogy egy másik településen munkába álljunk. Kovács Brigitta a szüleivel él együtt Kápolnásnyéken, és egy magán médiaiskola oktatásszervezőjeként naponta ingázik a Velencei-tó melletti község, és Budapest között. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Háztól házig másfél óra oda, másfél vissza. Minden nap 3 órát bumlizni nem kevés, és hát valamivel el is kell ütni az időt.
„Sajnos, ma már nincs meg az a hangulat a tömegközlekedésben, amelyről a 20. századi regényekben olvashattunk. Akkoriban az emberek ismerkedtek egymással, idegenek is gond nélkül leálltak beszélgetni – nosztalgiázik a huszonhét éves lány. – Ma ez elképzelhetetlen, nincs meg a bizalom. Ha ismerősökkel utazom, akkor, persze, sztorizgatunk, de egyébként azt tapasztalom, hogy mindenki előveszi a mobilját, az okostelefonját, és azt nyomkodja. A facebookozási vágyaimat én is inkább a vonaton élem ki, de olvasni vagy aludni is szoktam, régebben tanultam is. A reggeli pedig a vonatútra van betervezve.”
Kulcsszóhoz érkeztünk, a tervezés ugyanis létfontosságú az ingázók életében. Már korán reggel tisztában kell lenni az egész nap alakulásával, ehhez mérten kell öltözködni, csomagolni, esetleg pluszprogramot szervezni. Brigitta sem csinálhat például az öltözködésből nagy gondot: ha tudja, hogy az este kicsit csinosabb ruhát kíván meg, akkor egész nap azt viseli, árulja el a gyakorlati tudnivalókat. Mivel ezek általában munkatársakhoz köthető összejövetelek, mindenki tisztában van vele, hogy ő már az estére készül.
Ha a kollégákkal mennek el munka után szórakozni, az azért is egyszerűbb, mert nincs üresjárat, nem kell 3-4 órát csak úgy elütnie estig. Ha azonban munka után várni kell az ismerősökre, az akár a találkozó lemondásához is vezethet. Ilyenkor az ingázásra kárhoztatott ember őrlődik, mérlegel, fölöslegesen elhullajtott órákkal oszt és szoroz – aztán végül úgy dönt: egy rövid társas kikapcsolódás nem ér meg ennyi hajcihőt.
„Így viszont a magánélet szép lassan elcsökevényesedik” - panaszolja Brigitta. Az esti mulatságból sokszor kimarad, mert éjszaka vagy hajnalban hazautazni igen kényelmetlen, és aki nem szeret lépten-nyomon a barátaináll aludni, annak nincsen más választása. Az otthoni szabadidő pedig annyira korlátozott – reggel indulás, este fáradt hazaérkezés –, hogy nehéz tartalmasan eltölteni. Nem jut elég energia a testmozgásra, a barátokra vagy a nyelvtanulásra. Éppen ezért szeretne Brigitta hamarosan Budapestre költözni.
Hogy mi szól mégis az ingázás mellett? Az anyagi kérdések természetesen megkerülhetetlenek. De nem csak arról van szó, hogy az állandó utazás még mindig olcsóbb, mint lakást bérelni. „Én szingliként tartok attól, hogy egyedül fogom érezni magam, hogy lehangol majd, ha este senkinek se tudom elmesélni, mi történt velem aznap” – latolgatja a jövőt az oktatásszervező. Autóval, persze, minden sokkal egyszerűbb, de a statisztika szerint ez a lehetőség hazánkban csak minden harmadiknak adatik meg a több mint egymillió ingázó közül.
Még nincs hozzászólás