Életünk egytizedét házimunkával töltjük
A munkából hazaérve magától értetődően lépünk a konyhába vacsorát készíteni, mosogatni, és pakoljuk be a szétdobált ruhákat a mosógépbe. Bár közben sokszor megy a tévé, a zene vagy pörögnek a gondolataink, a valóság mégis az, hogy életünk során közel nyolc évet töltünk házimunkával.
Mivel a napi, heti rutin részeként tekintünk ezekre az „elfoglaltságokra”, nem is gondolunk bele, hogy mennyi időt töltünk el a „láthatatlan” munkákkal: a főzéssel, a takarítással, a gyerekek rendberakásával, a nagyi gondozásával, vagyis az otthon működtetésével.
Az OECD tavalyi jelentése szerint a magyar nők naponta átlagosan 186 percet, azaz picit több mint három órát dolgoznak otthon – persze, a munkába járók ennél valamivel kevesebb, a háztartásbeliek pedig több időt szánnak a házimunkára.
Hogy tisztán lássunk, ez az idő hetente 21 órát, évente pedig 47 napot jelent, tizennyolctól hetvennyolc éves korunkig pedig közel nyolc évet töltünk el házimunkával.
A férfiak Szlovéniában a legháziasabbak
Nemzetközi összehasonlításban az átlagosnál több időt dolgozunk otthon. Tőlünk nyugatabbra inkább 2-2,5 órát foglalkoznak az otthonukkal a nők, az USA-ban és Kanadában ennél még kevesebbet. Ez persze nemcsak a bejárónők alkalmazásával és az ultramodern gépesítéssel van összefüggésben, hanem attól is, hogy a férfiak a feladatok mekkora részét vállalják át.
A svédeknél a nők 95 percet, a férfiak 79 percet foglalkoznak a háztartással. A legrosszabb helyzetben a fejlődő országokban élő asszonyok vannak: Indiában és Törökországban például naponta 4-5 órát dolgoznak, míg a férjeik csupán 15-20 percet segítenek be.
A férfiak egyébként meglepő módon a szomszédunkban, Szlovéniában a legháziasabbak, napi 114 perccel; őket a dán, majd az észt férjek követik.
A magyar férjek a világátlag alatt teljesítenek
És mi a helyzet a magyar férfiakkal? Naponta körülbelül egy órát segítenek otthon, ami, lássuk be, a világátlag 71 percnél azért kevesebb. Itthon tradicionális családmodell dívik, azaz a férfiaknak elsősorban a pénzügyek kezelése, a szemét levitele vagy az elromlott dolgok megszerelése a dolga, amire azért egy háztartásban jóval ritkábban van szükség, mint mosogatásra.
Egy átlagos magyar feleség a munkáját és a házimunkáját összesítve naponta körülbelül 30 százalékkal hosszabb ideig dolgozik, mint a férje – ráadásul kevesebb fizetésért. Nem csoda, hogy a Rose Brides nemzetközi feleségkereső oldal a magyar nőkről úgy fogalmaz: náluk szebbet nem találni, ráadásul „kiváló, odaadó, hűséges feleségnek nevelték őket.”
Ennek ellenére a magyar nők nagyrészt elégedettek ezzel a munkamegosztással, és kevés konfliktus adódik belőle. Hozzá kell tenni, hogy az egyenjogúságban élen járó skandinávoknál mindennapi rutin az olyan összezördülés, mint hogy ki a soros a mosogatásban.
Nemrég olyan felmérések is születtek, miszerint azok a férfiak, akik az átlagosnál jobban kiveszik a részüket a munkából, elégedettebbek és boldogabbak a párkapcsolatukban. Ez persze valószínűleg nem a mosogatástól és a porszívózástól van így, hanem egyébként is jobban odafigyelnek a feleségükre, és szívesebben leveszik a válláról a terhet.
És még GDP-t is termelünk…
Bár a házimunka eredménye nem kerül ki a piacra, gondoljunk csak bele, mennyibe kerülne, ha mindezt mással kellene elvégeztetni. Ha elképzeljük, mekkora összeg volna takarítónőt, bébiszittert, kutyasétáltatót fogadni vagy meleg vacsorát rendelni naponta, talán kapisgálni kezdjük, milyen hasznos is ez a láthatatlan – vagy legalábbis nem „igazi” munkának tekintett – tevékenység.
A nők házimunkája adja az OECD-országok GDP-jének 30-40 százalékát. Talán ennek fényében jobb kedvűen fogjuk meg a mosogatószivacsot, és dobjuk a tévé előtt ülő férjünk ölébe, hogy ugyan, termeljen már ő is egy kis GDP-t Magyarországnak.
Még nincs hozzászólás