Egzotikus gyümölcsök

2014. március 7. | Írta: Völgyi Vera

Különleges finomságok illegetik magukat az élelmiszer-áruházak polcain. S bár az egészséges étkezés hívei szerint az a jó, ha az adott időszak és hely friss zöldségeit és idénygyümölcseit eszegetjük, azért el-elcsábulhatunk egy-egy érdekességre. Bár előtte jól jönne belenézni az útlevelükbe. A mi micsoda kalauz a Ridikül adása után a magazinban folytatódik:

Mangó

A trópusok édes, különleges ízű, lédús gyümölcse, ami az őszi- és sárgabarackra egyaránt hasonlít, mégsem olyan. Eredeti származási helye Burma és India, A-, B-, C- és E-vitaminban gazdag. Középen jókora, lapos tojásforma magja van. A franciák remek módszert találtak ki a mangó legyőzésére: a lapos oldalán a magig beküldve egy éles kést finoman körbeszelik, a húst héjával együtt leválasztják a magról, majd pedig – ahogy a nagyi a krumplis pogácsát anno – bekockázzák. Mélyen. Utána a héját benyomva kifordítják, és így helyes mangósünit kapnak. Lehet eszegetni.

Gránátalma

A gránátalmát különösen a Földközi-tenger vidékén, a Közel-Keleten fogyasztják, de ma már az itthoni piacokon is rendre felbukkan. Finom, édes-pikáns gyümölcs, bár kicsit macerás leszopogatni az apró magvakról. (Noha azok is ehetőek.) De a leve ki is préselhető, sőt, szirupként, dzsúszként is megvehetjük az ázsiai élelmiszerboltokban. Salátába is finom, mondjuk egy vinaigrette-szósszal meghintett zöld saláta, körte, s hozzákockázott gorgonzola sajt társaságában. Ilyenkor a magot is gond nélkül elropogtathatjuk.

A gránátalma nagy mennyiségű flavonoidot tartalmaz. Káliumban, C-vitaminban és kalciumban gazdag. Ha rendszeresen fogyasztjuk, segíthet megelőzni a szív- és érrendszeri, valamint más betegségeket. Egyébként ott, ahol őshonos, a héját és a gyümölcs levét évszázadok óta szőnyegfestésre is használják.

Csillaggyümölcs

Koktélokhoz adnak belőle egy-egy szeletkét a pohár szélére biggyesztve, vagy a desszertet színesítik a csillag formájú gyümölcsdarabkákkal az elegánsabb éttermekben, cukrászdákban. Nem kell félrepiszkálni a csokival leöntött vaníliafagyi mellől, meghámozni sem szükséges, bár az ember nagy kedvet érez rá. Úgy, ahogy van, fogyasztható. Savanyú, az igaz, de nem annyira, mint a citrom, és közben a lelke mélyén édes is, némi kis kesernyés bájjal.

Egyébként Indiában, Indonéziában és Srí Lankán őshonos, valóságos vitaminbomba, de csak picit együnk belőle, mert oxálsavtartalma magas, ezt pedig a veseköveseknek nem kell bemutatni. A többieknek meg elég annyi, hogy a koktél mellé rendelt csillaggyümölcs-szeletkét bátran el lehet rágcsálni.

Licsi

Tökéletesen illene Li bácsi kifőzdéjébe, ha lenne ilyen, ugyanis Dél-Kínában és Indokínában őshonos, s ha oda vet a jó sorsunk, finom, édes, zamatos, fehér húsú gyümölcsöt bonthatunk ki kemény kabátkájából. Legjobb egyenesen a szájba célozni vele, mert néha úgy robban ki, mint egy célt tévesztett golyó, egyenesen a földre pottyan, vagy ha elkapjuk, a leve összeragacsozza a kezünket.  Ugyanezt az élményt, persze, fékezett habzással kapjuk meg az importlicsik esetében: nyilván ezek is az idefelé vezető úton érnek be, ami nem ugyanaz, mint amikor a fán. De azért érdemes a friss gyümölcsöt megkóstolni vagy kompótként megvenni a boltokban. Magában és gyümölcssalátába is finom. Magas C-vitamin tartalma van, és segíti az emésztést, de annyit úgysem eszünk belőle, hogy ezt igazolni is tudjuk. Egyszerűen csak azért kóstoljuk meg, mert finom.