Együtt enni, együtt lenni
Rohanó világunkban kezdünk visszatalálni a fakanálhoz és az étkezőasztalhoz. A főzős műsorokat körülvevő rivaldafény arra is jó, hogy ráirányítsa a figyelmet az együtt(l)evés örömeire.
Amíg egy asztalnál ülünk valakivel, együtt zörgetjük az evőeszközeinket, egyszerre rágunk, és nyeljük a falatokat, nagy dolgok születnek. Létrejön egyfajta összehangolódás, ezért lehetséges, hogy a közös étkezés oldja a feszült megbeszélések hangulatát. Az ízek és az illatok azok az impulzusok, amelyek a legmélyebben hatnak a tudattalanunkra, így szavak nélkül is segítenek a másik emberre hangolódnunk. Az étkezőasztal a problémamegoldás remek helyszíne is egyben, ahol meg kell „rágni”, meg kell emészteni a nehéz kérdéseket.
Egyszer egy párterapeuta házaspárral készítettem interjút, akik a szabadban piknikezést méltatták párterápiás szempontból. A szabadban evés a nagy látómezőnek köszönhetően új távlatokat nyithat meg, így válhat a kettesben piknikezés egy párkapcsolati probléma terápiás csúcsmegoldásává.
Azt is evés közben fogadjuk el leginkább, hogy a másik csöndben van mellettünk. Ilyenkor egyszerűen annyi történik, hogy az evés az egész napi aktivitásból átvezet minket az úgynevezett „paraszimpatikus” üzemmódba, vagyis abba a nyugalmi állapotba, amelyben az izmok és a keringési rendszer helyett az emésztőszervek működése intenzívebb. Ezáltal ellazulunk, könnyebben tudunk a másik felé fordulni, és könnyebben hozunk döntéseket is.
Néhány éve a Knorr 7500, tizennyolc és hatvannégy év közötti személyt faggatott az étkezési szokásairól a „Minden közös étkezés egy lehetőség…” kampány keretében. A kutatásból kiderült, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen együtt esznek a családdal, könnyebben tudnak otthon beszélni a problémáikról, jobban teljesítenek az iskolában, és a szókincsük is gazdagabb, mint azoké, akiknél nincs közös étkezés. Amikor arról kérdezték az embereket, mi a legfőbb akadálya annak, hogy együtt egyen a család, a válaszadók 42 százaléka okolta az „eltérő időbeosztást”, 20 százalékuk pedig az időhiányt.
A kutatás is azt bizonyítja: jó, ha minél gyakrabban ülünk egy asztalhoz a szeretteinkkel, hiszen az ebédlőasztal a feltöltődés, a konfliktusmegoldás és a kapcsolatok elmélyítésének színterévé válhat.
Még nincs hozzászólás