Egyre több műanyagot eszünk meg
Új pánik van kialakulóban. Egyre többet beszélünk arról, hogy mikro- és nanoműanyagok már nem csak az óceánokban, folyókban, talajban, de a levegőben és élelmiszereinkben, kozmetikai termékeinkben is ott vannak. Könnyen bekerülhetnek, és sajnos be is kerülnek a szervezetünkbe.
A mikroműanyag már az egész bolygót beszennyezte, az Everest csúcsától a legmélyebb óceáni árokig. Az ember pedig megeszi, megissza, belélegzi ezeket az apró szemcséket.
Hogyan keletkeznek?
A mikroműanyagok sokszor eleve apró részecskék formájában kerülnek a környezetbe. Ilyenek például a kozmetikai termékekben található mikroszemcsék, a fogkrémekben található gyöngyöcskék, amelyek segítenek eltávolítani a fogak felületéről a plakkot és a foltokat. Ezek a szemcsék általában polietilénből vagy polipropilénből készülnek, amelyek a leggyakrabban használt műanyagok közé tartoznak.
Egyre több országban tiltják vagy korlátozzák a mikroműanyagok használatát a kozmetikai termékekben. Számos ilyen terméket kivontak a forgalomból, vagy megtiltották az új gyártásukat. De gyakran használják őket a szemcsés tisztítószerekben is.
A másodlagos mikroműanyagok nagyobb műanyag tárgyak lebomlása során keletkeznek, például palackok, zacskók, műanyag halászhálók aprózódása révén. Ezek a műanyagok az UV sugárzás, hőmérséklet-ingadozások, mechanikai kopás és tengeri erózió hatására fokozatosan bomlanak le. Ez a folyamat idővel mikroszkopikus részecskék kialakulásához vezet, amelyek könnyen bekerülhetnek a termőföldbe és a vizekbe.
A mikroműanyagok kialakulásában szerepet játszik a helytelen hulladékkezelés, de a közlekedés is nagy mennyiségű mikroműanyagot termel, például az autógumik kopása miatt. Sajnos a szennyvízkezelő rendszerek nem képesek teljesen eltávolítani ezeket a részecskéket, így a mikroműanyagok megjelennek az ivóvízben is.
Valamint jelen vannak az egészségesnek gondolt ásványvizekben is, ha azokat műanyag palackokba töltik, mivel a szállításuk során ki vannak téve UV sugárzásnak, s ez az anyag bomlásához vezet. Egy liter napsugárzásnak kitett, tehát napon tárolt ásványvízben akár 240 ezer műanyagrészecske lehet, melyek nagy része nanoműanyag.
Hogyan kerülnek a szervezetünkbe?
A mikroműanyagok és nanoműanyagok különböző úton kerülhetnek be az emberi szervezetbe, leggyakrabbant a táplálékláncon keresztül. A tengeri élőlények, például a halak, kagylók és rákok képesek felvenni a tengerben, óceánokban lebegő mikroműanyagokat, mi pedig műanyagostul esszük meg őket. Az amszterdami Vrije Egyetem (VAU) tudósai egy világszerte nagy vissz
hangot keltett próbakutatást publikáltak. Kiderült, hogy nem csak a tengeri élőlények, de a többi megvizsgált hús- és tejtermék háromnegyedében voltak apró műanyagrészecskék. Kimutatták a szemcséket a vizsgált takarmányok minden mintájában, s ez arra utal, hogy ez a szennyeződés ezen az úton is az állatok húsába, majd a mi szervezetünkbe kerül. Még a zöldségek és gyümölcsök sem biztonságosak.
A kellően apró méretű részecskék ugyanis a gyökereken keresztül bekerülhetnek magába a növénybe. 100 gramm rizzsel 3-4 milligramm mikroplasztikot is elfogyasztunk. Az előfőzött rizsben akár 13 milligrammnyi műanyag is lehet. Ha nem eszünk, nem iszunk semmit, akkor is belélegezhetjük őket, mivel lebegnek a levegőben is. A bőrön keresztül is bejuthatnak a szervezetbe, kozmetikai termékekkel, tisztálkodószerekkel.
Egészségügyi következmények
Egyelőre nem tudni, hogy mindez milyen hatása van a haszonállatok vagy az ember egészségére, de a kutatók szerint aggodalomra ad okot, hogy laboratóriumi körülmények között a mikroműanyag károsítja az emberi sejteket. Az eddigi kutatások vegyes eredményeket hoztak, és a téma továbbra is intenzív vizsgálat tárgya. Állatkísérletek már kimutatták, hogy ezek az apró részecskék potenciálisan károsak lehetnek, bár az emberekre gyakorolt hatásokat még nem teljesen értjük.
Számos kísérletet végeztek halakkal, rágcsálókkal, amelyek azt mutatták, hogy a mikroműanyagok fogyasztása gyulladást, bélrendszeri károsodást és a bél mikrobiomjának megváltozását hozza. Egyes tanulmányok szerint ezek a részecskék képesek bejutni a sejtekbe, és akár DNS-károsodást is okozhatnak. Egyes rágcsálókon végzett tanulmányok kimutatták, hogy a mikroműanyagok jelenléte csökkentheti a szaporodási képességet, és negatívan hathat az utódok fejlődésére.
Embereken hasonló kutatások nem végezhetők, az emberi székletben, vérben azonban találtak már ilyen részecskéket, ami arra utal, hogy ezek bejutnak a szervezetbe. A pontos egészségügyi következmények, különösen hosszú távon, még nem egyértelműek.
Hogyan védekezzünk?
Például mindig mossuk meg jó alaposan a rizst. Lehetőleg üveges ásványvizet vegyünk, és még jobb, ha csapvizet iszunk. A nemzetközi tanulmányok alapján ugyanis a palackozott italok fogyasztásával egy ember átlagosan 90.000 darab mikroműanyag-részecskét juttat a szervezetébe, míg aki főként csapvizet iszik, sokkal kisebb mennyiséget, 4000 darabot nyel le.
Magyarországon az ivóvíz biztonságos, a benne lévő műanyag mennyisége még nem éri el a kockázatos határt. Ez főként annak köszönhető, hogy hazánkban az ivóvíz nagy része a talaj mélyéről fakad. Ha ez nem elég megnyugtató számunkra, használjunk olyan víztisztító berendezéseket, amelyek kiszűrik a vízből a mikroműanyagokat is.
Lehetőleg ne előre csomagolt élelmiszert vegyünk. Vásárlásnál válasszunk friss élelmiszereket, amelyek nincsenek műanyagba csomagolva. Csak olyan műanyagot tegyünk a mikróba, ami kifejezetten az erre alkalmasságot jelző felirattal vagy jellel van ellátva.
Rendszeres szellőztetéssel és porszívózással csökkenthetjük a lakásban lebegő részecskék mennyiségét. Használjunk HEPA szűrővel ellátott porszívókat, amelyek hatékonyan távolítják el a finom részecskéket. Kerüljük azokat a kozmetikumokat és tisztálkodószereket, amelyek műanyag mikroszemcséket tartalmaznak, mint például néhány bőrradír vagy fogkrém. Jó, de honnan tudjuk, hogy melyik az? Nos, érdemes elolvasni a termékek összetevőlistáját.
Lehetőleg ne vásároljunk, ne hordjuk szintetikus anyagokból, például poliészterből készült ruhákat, mert ezek mosása során is mikroműanyagok kerülhetnek a környezetbe. Használjunk mosózsákokat, amelyek felfogják a mikroszálakat, és válasszunk természetes anyagokból készült ruhákat, mint például pamut vagy len.
Mi az a műanyag, és mi a mikroműanyag?
A legtöbb műanyag alapanyaga a kőolaj, a földgáz vagy a szén. Ezekből az alapanyagokból különböző vegyi folyamatokkal például polimerizációval vagy polikondenzációval polimereket hoznak létre. A legismertebb műanyagok a polietilén, melyet csomagoláshoz, zacskók előállításához használnak. Tartósabb műanyag, az autóalkatrészek, háztartási eszközök alapanyaga, a polipropilén. De az építőiparban, például a csövek, ablakkeretek, hőszigetelő anyagok is műanyagból készülnek. Ezek a PVC vagy a polisztirol.
No, de hogyan lesz ezekből mikroműanyag? Úgy, hogy folyamatosan láthatatlanul apró részekre morzsálódnak. Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának meghatározása szerint mikroműanyagok apró, szilárd, vízben oldhatatlan műanyagrészecskék, amelyek legfeljebb öt milliméteresek. Az egy mikrométernél kisebb részecskéket viszont nanoműanyagoknak nevezik. Az ilyen kis részecskéket nagyon nehéz elkülöníteni a környezetükből olyan egyszerű módszerekkel, mint a mikroműanyagokhoz használható szűrés. A nanoméretű műanyagrészecskék mélyebbre jutnak a tüdőben, bekerülhetnek a vérünkbe, és a keringéssel más szerveinkhez is eljuthatnak.
Eddig ezzel nem törődtünk
A FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete figyelmeztet, hogy évente több mint 30 ezer mikroműanyag-részecskét fogyasztunk el étellel, itallal, kozmetikumokkal. Az ipar ugyanis évente 460 millió tonna műanyagot állít elő, melynek 90 százaléka hulladékként szennyezi a talajt és a vizeket.
A műanyag a legolcsóbb
Amikor úgy 170 évvel ezelőtt az első műanyagot előállították, azt hitte a világ, hogy ez majd mindenre megoldás lesz. A műanyag olcsónak, könnyen előállíthatónak bizonyult. Az italoktól a tárolóanyagokig, az evőeszközöktől a ruházati alapanyagokig ma már szinte minden műanyagból készül.
Az emberiség csak most kezd észbe kapni. Betiltja az egyszer használatos műanyag tányérok, poharak, evőeszközök, szívószálat forgalmazását. Betétdíjassá teszi az eldobható palackokat, de az ipar nem csökkenti a műanyag termékek előállítását, mert nagy rájuk a kereslet, hiszen a műanyagból készült termékek ma is a legolcsóbbak.
A természetes anyagokból, lenből, pamutból, gyapjúból készült ruhák a legdrágábbak. Így a műanyag még sokáig nagyon fontos alapanyag lesz. De talán nincs olyan messze az az idő, amikor a tejet éppen úgy, mint egykor üvegben, a felvágottat sem előre csomagoltan, a kenyeret sem előre szeletelten műanyagba csomagolva kaphatjuk. S eljutunk oda, hogy a világ úgy megy majd előre, hogy visszafelé indul.
Még nincs hozzászólás