Egyedül is kerek egészen
Sokan félnek az egyedülléttől, pedig életünk másfajta kiteljesedését hozhatja el: lehetőséget ad rá, hogy képezzük magunkat, fejlesszük önismeretünket, hódoljunk az alkotás örömének - legyen ez főzés, kézimunka vagy blogírás. Az egyedüllétet választhatjuk önként, de kialakulhat kényszerből is, amely végül magányba torkollhat, például egy rossz párkapcsolatban. A világtörténelemben több neves művész is - különböző okok miatt - kényszerből egyedül élte le az életét, s így hozta létre napjainkban is csodált, grandiózus életművét.
Gitárszóló foggal
Bár a szó klasszikus értelmében nem mondhatjuk, hogy Jimi Hendrix egyedül élt, a színpadon szólistaként egy maga teremtette, különös világban létezett.
Büszke volt a gyökereire: ’A gyerekek az iskolában kiröhögtek, ha felvettem azokat a ponchókat és kendőket, amiket a nagyanyám csinált... Mikor kicsi voltam, kaptam tőle egy rojtokkal díszített mexikói dzsekit. Azt hordtam mindennap, a suliban is, tökmindegy volt, mit gondolnak az emberek.’
Hendrix feltűnő zenei stílusa, zabolátlan viselkedése, valamint színpadi trükkjei – a fogával vagy a háta mögött is gitározott – közrejátszottak abban, hogy nehezen indult be a karrierje, de 1966-ban megalapított saját zenekarával rövid időn belül világszerte népszerű lett.
A fantasztikus belső hallás
’A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés’ – írta a bécsi klasszika egyik nagy alakja, Ludwig van Beethoven, akinek életét problémák és tragédiák sora keserítette.
Negyvenkilenc éves korára teljesen megsiketült. A külvilággal csak társalgási füzeteinek segítségével tudott érintkezni. Bár a tragédia zárkózottá tette – ami magyarázatot ad arra is, hogy csak a számára elérhetetlen hölgyekhez vonzódott, és sosem házasodott meg –, fantasztikus belső hallása és a zene iránti csodálata segített felülkerekednie személyes problémáin.
Töretlen lendülettel, a halála napjáig dolgozott, időtálló remekművek sorát komponálva.
Kőbe álmodott hit
A katalán építész, Antoni Gaudí 1883-ban kapta meg a barcelonai Sagrada Família építésének feladatát – az épületen még napjainkban is folynak a munkálatok, s ha elkészül, a világ legnagyobb bazilikája lesz.
Élete asszonya nem viszonozta Gaudí érzelmeit, így az ifjúkora óta sokat betegeskedő, zárkózott férfi egyedül élte le életét, a munkájában teljesedve ki. Az 1910-es évektől csapások sora érte: meghalt az unokahúga, Rosa, a barátja, Vic püspöke, majd barátja és pártfogója, Eusebi Güell.
Mint munkatársainak mondta: ’A barátaim meghaltak, se családom... se vagyonom – semmim sincsen. Most már teljesen a Templom építésének szentelhetem magamat.’ Így is tett: a mélyen hívő művész élete utolsó tizenöt évében csak ezzel a munkával foglalkozott.
Még nincs hozzászólás