Egy-két szelet az űrtortából
Mihelyst lábamat letettem a Holdra, és láttam Földünket kék labdaként úszni a sötét égbolton, rögvest Jules Vernére gondoltam, azt mondva magamnak, hogy minden idők első science-fiction kalandját élem át. Azóta minden alkalommal, ha sci-fit olvasok, az az érzés kerít hatalmába, hogy a gyermekeim kétségkívül sokkal izgalmasabb kalandokat is átélnek majd, mint amilyen az enyém volt - fogalmazta meg a gondolatait Neil Armstrong űrhajós, aki 1969-ben a világon elsőként tette a lábát idegen égitestre.
1865-ben jelent meg Jules Verne Utazás a Holdba című fantasztikus regénye, melyben egy amerikai tüzérklub unatkozó tagjai ágyúlövedéket akarnak fellőni a Holdra. Egy francia férfi két amerikaival vállalkozik a kalandra. Az olvasóknak öt évet kellett várniuk a regény folytatására. Az Utazás a Hold körül annyira megmozgatta az emberek fantáziáját, hogy állítólag többen is jelentkeztek a következő holdutazásra.
A science fiction másik atyja H. G. Wells angol író. Emberek a Holdban című könyvében egy író és egy őrült tudós indul a Holdra, hogy kiderítsék, vajon az égitestet valóban hangyaszerű szörnyek uralják-e. 1964-ben ugyanezzel a címmel rendezett belőle filmet Nathan Juran.
A két író műveit használta fel Georges Méliès francia rendező 14 perces némafilmjéhez. Az 1902-ben készült Utazás a Holdba a filmtörténet egyik legkorábbi sci-fijeként óriási sikert aratott.
A Nap és a Hold minden korban magára vonta az emberek tekintetét és figyelmét. A Hold a pogány korban a mágia, a termékenység és a természet titkos erőinek jelképe volt.
A görögök Szeléné, a rómaiak Luna néven tisztelték. A Holdnak komoly hatása van a Földre, a kezdetektől befolyásolja annak geológiai és biológiai fejlődését. Szabad szemmel is jól látható az apály-dagály jelenség. Többen úgy gondolják, hogy a Hold nemcsak vizeinkre, de testünkre is nagy hatást gyakorol.
A jelenleg elfogadott elmélet szerint a Hold 4,5 milliárd éve keletkezett. Miközben egy másik bolygó, hold vagy talán aszteroida becsapódott a Földbe, kiszakított belőle egy darabot. A kilökődött anyagból jött létre a Hold. Bolygónk hűséges kísérője több mint 380 ezer km-re kering tőlünk.
Galilei még csak távcsövén keresztül figyelte a Holdat, és rajzolta annak részleteit. 1634-ben adták ki Kepler korabeli sci-fijét, a megálmodott holdutazást Az álom címmel. Edgar Allan Poe Hans Pfaall nevű hőse hőlégballonnal látogatja meg a Holdon élőket. Jókai Mór is szenvedélyesen kutatta az égboltot a távcsövével.
Nem állt távol tőle a fantasztikus regény, gazdag képzelőerővel írta meg A jövő század regénye című művét. Isaac Asimov orosz származású amerikai író nevét tudományos-fantasztikus művei tették ismertté. A Hold tragédiája című könyve arról szól, mi történne akkor, ha nem lenne Hold, milyen következményekkel járna a Föld kísérőjének hiánya.
A Hold az egyetlen olyan, Földön kívüli égitest, amelyen ember is járt. Az 1950-es évek doktrinája szerint, aki a világűrt uralja, az uralja a Földet is. 1957. október 4-én a szovjet Szputnyik-1 műhold kijutott a világűrbe, egy hónappal később követte a Szputnyik-2, egy élőlénnyel, Lajka kutyával a fedélzetén. 1961. április 12-én Jurij Gagarin volt az első ember, aki elhagyta a Föld légterét a Vosztok-1 űrhajón.
1961 májusában J. F. Kennedy bejelentette, hogy még az évtized vége előtt embert küldenek a Holdra. Az űrprogram tragikusan indult, az Apollo-1 három asztronautája végzetes balesetet szenvedett, de a munka folyt tovább.
Már az '50-es évek végén kitalálták, hogy akit az egyik repülésnél tartaléknak jelölnek, az a következő utazás parancsnoka lesz. Logikusan felépített rendszer volt ez az egészségtelen versengés ellen. Azoknál, akik többször repülhettek, ez nem is okozott problémát, de más nemzeteknél, ahol ketten készültek föl, de csak az egyik jutott ki a világűrbe, az itthon maradó haláláig ismételgette magában: miért nem én?
Az Apollo-7 személyzete volt az első, amely kipróbálta a Föld körüli pályát. A következő legénység elindult a Hold felé, de még nem szállt le. Az Apollo-9 űrhajósai kipróbálták a Föld körül a teljes űrhajórendszert a holdkomppal együtt, az Apollo-10 pedig a teljes rendszert, de már a Hold körül. Ők már le tudtak volna szállni, de a program nem engedte. Thomas Staffordék óriási fegyelemmel gyakorolták a holdra szállási manővert – a Hold felszínétől 15 km-re.
A Szovjetunió ekkor még versenyben volt a Hold eléréséért, ezért a NASA is gyorsított. Az alapprogram szerint nem Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins lett volna a legénység, de kivettek beiktatott repüléseket, hogy1969 nyarán biztosan elsőként érjék el a Holdat. Armstrong sokat próbált, bátor pilóta volt, egyszer kényszerleszállást is végrehajtott, és mikor fölrobbant alatta egy gyakorló holdkomp, 60 méteres magasságból katapultált.
Michael Collinst, aki a fedélzetről irányította Armstrong és Aldrin űrsétáját, külön kiképezték arra az esetre, ha a holdkomp nem indul el a visszatéréskor: ott kellett volna hagynia a társait a Holdon, akiknél volt gyorsan ölő méreg. 2009-ben, a Holdra lépés negyvenedik évfordulóján nagyszabású rendezvényeket tartottak Amerikában. Collins egy alkalommal ezt mondta: "Néha azon töprengek, hogy rossz helyre repültem. Gyerekkorom óta a Mars a kedvencem."
Mindig hidegvérrel, pontosan oldotta meg a feladatokat, a legkiválóbb pilótának minősítették. 1969. július 20-án Armstrong és Aldrin a holdkomppal sikeresen leszálltak. Július 21-én Armstrong először a bal lábával lépett a Holdra. Aztán elhangzott a híres mondat: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”. 16 perccel később követte Buzz Aldrin, közben Collins az űrhajóval 110 km magasságban a Hold körül keringett.
1969 és '72 között hat expedíció járt a Holdon, 12 ember hat nap 18 óra 2 percet töltött a felszínén. Történetüket számos könyvben és filmben is feldolgozták.
(Köszönet Schuminszky Nándor szakírónak a segítségért)
Még nincs hozzászólás