Egy isteni madár, a sas
Volt egyszer egy dardániai királyfi, aki olyan, de olyan gyönyörű volt, hogy Zeusz beleszeretett. Egy nap sassá változott, hogy feltűnés nélkül elrabolhassa a fiút. Magával ragadta az Olümposzra, ott halhatatlanságot és örök fiatalságot ajándékozott neki, és megtette az istenek pohárnokának.
Zeusz feleségének, Hérának nem tetszett, hogy Zeusznak már megint új szerelme van. Héra addig korholta Zeuszt, míg az az égbolton helyezte el Ganümédészt a Vízöntő csillagkép formájában. A mítosz erősen hatott a képzőművészekre is, például Cellini, Houdon, Thorvaldsen, Corregggio, Carracci, Rubens, Rembrandt is megalkotta az elrablás pillanatát.
Az alkotásokon a szép, ruhátlan testű ifjú arca semmi rémületet nem mutat, inkább élveteg gyengédséggel simul szárnyas, tollas elrablójához, a pompás sashoz, Zeuszhoz.
Isteni jelleg
A sas isteni jellegét bizonyítja, hogy más mítoszok is kapcsolódnak hozzá. Amikor Prométheusz ellopta a tüzet az istenektől, hogy az embereknek adja, Zeusz egy sasra bízta, hogy mindennap kitépje Prométheusz máját, amely éjszaka újranőtt. Ez az örök büntetés a sas kegyetlen természetét is szimbolizálta.
Szerte a világon
A germán hitvilágban a sas a világfa, az Yggdrasil tetején ül, és az univerzum bölcsességét őrzi. Alatta egy sárkány, Nidhogg éldegél. A két lény örök harcban áll egymással.
A hindu mitológiában Garuda, a sas, Visnu isten járműve és hű társa. Garuda félig ember, félig madár, aki isteni hatalommal rendelkezik, és képes legyőzni a gonosz erőket. Garuda amúgy a kígyók ősi ellensége is. Számos történet szól arról, hogyan mentette meg Garuda az embereket és az isteneket a démonok támadásaitól.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 1. számának 66. oldalán!)
Még nincs hozzászólás