Eger, ahonnan a törökök sohasem vonultak ki teljesen
Eger elmondhatja, ő Magyarország legnépszerűbb kirándulóhelye. Mind a négy évszakban. Ráadásul Eger tud valamit, amit más városaink nem mindig. Idegenvezetői, pincérei, fürdőmesterei és taxisai nem csak mosolyognak, hanem valóban jó kedélyűek és kedvesek is. Létezik valami egységes vendégváró kultúra, amelyre a távolról jött felfigyel.
Kezdjük a rossz hírrel: nagyon kevés a parkolóhely, és Egert nem igazán a babakocsis látogatóknak találták ki. A jó hír viszont az, hogy nem is kell autó, a város kényelmesen bejárható gyalog. A távolabbi borozóhelyekre Dotto városnéző kisvonattal vagy nem túl drága taxival juthat ki az ember, ha inkább inna, mint vezetne.
Készülj fel előre!
Ha sikerült letenni a kocsit a belváros közelében, a vár felé haladva már-már elmerülnénk a barokk palotákkal szegélyezett, árnyas utcák szépségében, ha olykor nem törné meg az idillt egy-egy ordítóan oda nem illő épület.
Ehhez tudni kell, hogy a palotákat már az 1800-as években is tűzvészek, árvizek pusztították. Majd 1944-ben, a szovjetek bevonulása után, a németek bombázták, lőtték a várost, és számos régi épület összedőlt, kiégett. A későbbi évtizedekben pedig dacosan kellett ellentmondani a város egyházi, nemesi és polgári építészetének. De Eger ezek ellenére az egyik legszebb barokk városunk, belvárosát már 1968-ban védetté nyilvánították.
Foglaltál belépőt? Ez a leggyakoribb és legfontosabb kérdés. Mivel Eger roppant népszerű, kifejezetten kívánatos már otthon, online helyet foglalni, megvenni a belépőket, mindenhová, ahová menni akarunk. A város él a modern technika minden lehetőségével, még az egyházi intézményekben található kiállításai is korszerűek, gazdag interaktív lehetőségekkel.
Annak otthoni átgondolása, hogy mit akarunk Egerben megnézni és kiélvezni, már csak azért is fontos, mert például a vár ugyan nyitva este tízig, de az ottani kiállítások már hatkor zárnak. Egy sor látnivalót esélyünk sincs megnézni, ha nem mutatjuk fel foglalásunkat-jegyünket.
Nem könnyű megtalálni a bazilika bejáratát
Pest felől, a 25-ös főútról érkezve az első „Aha! Na, ez már Eger!” élményünk az Egri Bazilika megpillantásakor lesz. Az ország második legnagyobb temploma – az esztergomi után – egyre csak nő majd a szemünkben, amikor elsétálunk mellette, mert lefelé haladunk arról a dombról, amelyre épült, és így egyre inkább fölénk magasodik. A Hild József által tervezett bazilika öt év építés után, 1836-ra már állt, belső díszei még száz évig készültek.
Az épületet éppen most újítják fel, nem minden részlete látható, de odabent így is lenyűgöző a tér, hiszen akár ötezer ember elfér benne. Ha megtaláljuk a bejáratot, mert az a változó felújítás alatt nem is olyan egyszerű feladat, délelőttönként fizetős orgonabemutatóra mehetünk.
Még egy be- vagy inkább lejáratot is érdemes megkeresnünk. Mert itt, a bazilika lépcsője mellett jobbra, a Szent László-szobor alatt van a ’Város a város alatt’ elnevezésű kiállítás kezdőpontja. Valójában az egri érsekség borainak tárolására szolgáló több kilométeres pincerendszerről van szó, melyet majdnem egyórás sétával lehet bejárni. Odalent jó hűvös, állandó 12 fok van, ezért ajánlott meleg felsőrészt vinni. És érdemes idegenvezetővel menni, mert a séta alatt nemcsak a pincehálózat, de az egész város történetébe is beavat bennünket.
A bazilikával szemben áll az Eszterházy Károly Egyetem hatalmas tömbje, amely világos színei, derűs rokokó stílusa és a körülötte nyüzsgő diákság miatt kellemesen csalogat. Aki már otthon átolvasta, mit akar látni Egerben, az tudja, hogy a tudományok és a technika iránt kicsit is érdeklődő férjjel, kamasz gyerekekkel ide be kell térnie. Lehet, hogy ugyanaznap többször is. Mert az épület csillagvizsgálója nem csak asztronómiai műszerek múzeuma, hanem működő kutatóhely. Esténként a Hold és a csillagok látványán túl a város éjjeli arcát is pásztázhatjuk távcsövekkel, míg Eger nevezetességein lézerfénnyel vezetnek körbe.
Ugyancsak ebben az épületben található a Varázsterem is, ahol szinte minden, iskolában tanult híres fizikai kísérlet elvégezhető. A fizikát nehezen tanuló gyerek itt kipirultan elhatározza, mérnök, tudós akar lenni, vagy legalább ötös a suliban. Ezalatt a kísérő szülők is ámultba eshetnek a Camera Obscura sötét kis termében, ahol egy, az 1700-as években készült ’kamera’ vetíti elénk, mi történik éppen a városban. Mindezekkel és az épület könyvtárának, freskóinak megtekintésével hosszú órákat tölthetünk el itt.
Merre tovább?
Kevesen vannak, akik csak itt, ismét az utcára lépve kezdenek el azon gondolkodni, merre és hogyan tovább. Tovább, jobbra a Széchenyi István sétálóutcán az Érseki Palota és a főtér felé vagy balra fordulva, tovább az elegáns Kossuth Lajos utcán a vár vagy a strand felé?
A ’török Eger’, a ’sportos város’, a ’kultúrsokk’ és az ’eszem-iszom, próbálok felejteni’ típusú városlátogatást szervezhetjük meg. Bármelyiket is válasszuk, akár jobbra, akár balra megyünk, akár a törökkor emlékeit kutatjuk, messze földön híres cukrászdákba ütközünk.
Aki jobbra tart, ne gondolkodjon azon, hogy betér-e az Érseki Palotába. Feltétlenül tegye meg, hiszen a palota nem csak a mélyen hívő embernek tartogat csodákat. A gyerekek is élvezni fogják a telefonos, interaktív tárlatvezetést, a csodás miseruhába öltöztetett, életnagyságú bábuk menetét, a pincekiállítást – ahol ismét hideg lesz –, az egész épület világosságát, emelkedett szellemét, dolgozóinak kedvességét, udvariasságát. A palotában bőven maradt kép annak ellenére, hogy az egykori érsek, Pyrker János László jó részüket 1844-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, ahonnét sok a budapesti Szépművészeti Múzeumba került át.
A palota közkedvelt cukrászdája a kétórás látogatás végeztével már szinte elkerülhetetlen. De az Érsekudvar ápolt kertjében erőt gyűjthetünk Eger további csodáihoz. Csak zárójelben: sok látogató összekeveri az Érsekudvart az Érsekkerttel, mely innen távolabb, az Eger patak mellett található. Az a park nem az 1700-as, inkább a Monarchia levegőjét árasztja szökőkútjával, zenepavilonjával, de vannak sportpályái és kifogástalanul korszerű játszótere is. A gyomor örömét ott a középkori fogásokat kínáló Excalibur étterem szolgálja.
Aki fürdeni szeretne
Az Érseki Palota felől szebbnél szebb utcácskák visznek ki a Dobó István térre. Két oldalukon az egykori építtetők, nemesurak, főtisztviselők, egyházi méltóságok nevét viselő palotácskák. A vár látványára a gyerekek kirohannak az utcákból a térre, nyaranta egyenesen bele a kövezetbe süllyesztett szökőkútba, amely késő őszig üzemel. Hacsak fel nem figyelnek az Érsek utcában a lábuk alatt felfénylő csillagokra, amelyek az olyan egri hírességek nevét örökítik meg, mint Törőcsik Mari, Kovács Kati, vagy az olimpiai bajnok vízilabdázók Biros Péter, Szécsi Zoltán, Madaras Norbert és Pócsik Dénes.
A Dobó téren hevesebben ver a szív, mert az évszázados középületek és a szokatlan, domború homlokzatú Minorita templom látványát a vár koronázza meg. A vár, amelyről mindenki olvasott, hallott. A téren a török elleni harcra emlékeztető szobrok, minden az 1552-es sikeres várvédelemről szól, arról már kevés, hogy 1596-ban Eger mégis török kézre jut. Arról meg semmi, pedig nagyon érdekes, hogy az 1687-es visszafoglalás után a lerombolt és néptelen városba visszajött 600 török megkeresztelkedett, és polgárként folytatta tovább itteni életét. Ki tudja, hány egrinek csörög török vér az ereiben?
Aki a volt líceum, azaz az egyetem előtt balra fordult, és a sportos egri túrát választotta, ideig-óráig feltartja a Kossuth Lajos utca Sportmúzeuma. Itt három emelet magyar sportdicsőség tárgyi emlékei várják az érdeklődőt. Az igazán erős jellemek nem kelnek át az utcát keresztező patak hídján, s nem térnek be rögtön a Marján cukrászda csábító bejáratán, hanem az Egri Termál és Strandfürdő felé tartanak a híd előtt.
Errefelé van a Törökfürdő, s a mai strand kupolái is a török időkre utalnak. Már az 1400-as években, a megszállás előtt is fürdők álltak itt, amelyek – Magyarországon egyedülállóan – több hőforrásból táplálkoztak. A mai modern fürdőt csak 1932-ben nyitották meg. Azóta folyamatosan fejlesztik, és minden vízi élményt megtalálunk benne, a gyógyvizektől az óriáscsúszdáig. De ismét csak azt tanácsoljuk, otthon alaposan tanulmányozzuk, hol vannak a meleg vizes medencék, hol a hidegek, melyek a további szolgáltatások, és otthonról vegyünk rájuk jegyet.
Aki nem tud bejutni, ne keseredjen el, a közvetlen közelben még két másik uszoda is van. Nem mehetünk el szó és csodálat nélkül a strand területén álló platánfa mellett. A 200-250 éves fát az Európai Év Fájának is megválasztották. Megható, hogy rég eltávozott elődeink, rokonaink is e fa alatt hűsölhettek, ha Egerben fürödtek egy jót.
A vár és a minaret
Akár a Dobó térről indulunk, akár a Kossuth utcán megyünk tovább, elérjük a várat. Innen is, onnan is az utolsó kísértést a hangulatos éttermek és fagyizók jelentik. Ha ezek már 1552-ben is álltak volna, bizonyosan elmarad az ostrom. De mi megyünk tovább, és Tinódi Lantos Sebestyén hangulatos szobra mellett bejutunk a várba.
Az első pillanatban zavaros a kép. Egyszerre láthatunk korhű jelmezekbe öltözött alkalmazottakat, akik jól alakítják az egykori várvédőket, másrészt folyik a vár állagmegóvása, építkezés zajlik, és elég sok beton kerül be a falakba, jól látható elektromos kapcsolótáblákkal együtt…
A vár összetett látványosság, kiállítótermekkel, kazamatákkal, föld alatti járatokkal, bemutatójátékokkal, koncertekkel, színházzal, és nem mellesleg egy nagy városnéző körrel a bástyasétányon. Elvisz akár egy napot is, ha elég kíváncsiak vagyunk. Nincs messze ide a minaret, ahol a jeggyel negyed órás lehetőséget kapunk arra, hogy tucatnyi magunkkal felmenjünk a toronyba. Nem a 40 méteres csúcsra, csak 23 méterig, a körerkélyre, de az is elég, a roppant szűk, csúszós lépcsőkön zihálva felkaptatva, s még szédítőbb lefelé. Nagy, de szorongató élmény, nem klausztrofóbiásoknak való.
A Szépasszony-völgy
Van, aki már „mindent látott“ Egerben. Volt az ortodox zsinagógából lett kortárs galériában, elvitte gyerekeit a Tűzoltó- majd innen a Beatles Múzeumba. Járt Gárdonyi Géza házában, látta az íróasztal feletti üvegtetőt, a nappali 10 000 kötetes könyvtárát, a szinte érintetlen hálószobát. Nem először érkezett Egerbe, hanem visszatérő vendég, és ma már, valljuk be, elsősorban a Szépasszony-völgy pincéi érdeklik. Ő már tudja, hogy amikor a város turistákkal van tele, minden programot érdemes későbbre csúsztatni, a Dobó tér este szinte szebb, mint nappal, helyet is jobban kapni mindenütt.
Aki azonban először jár errefelé, őt bizonyára meglepi a Szépasszony-völgy kicsinysége és zsúfoltsága, forgalma. Este ezrek keresik itt a borok mámorát, és meg is találják a három tucat pince és étterem valamelyikében. Biztosan találunk mi is egy pincét, ahol letáborozhatunk. A Dotto kisvonat majd visszavisz minket a városba. Csak arra vigyázzunk, aznap már semmiképp ne vezessünk. Másnap…, nos, ha másnap a környék nevezetesebb helyeire igyekeznénk, főleg Mátrafüred vagy Szilvásvárad, esetleg Lillafüred felé, kifejezetten ellenjavallt a Szépasszony-völgy előző esti felkeresése.
A mély szurdokvölgyekben ezer éles kanyarral vezetett utak pihenten, józanul is próbára teszik a sofőrt és kocsiját. A siroki várhoz való feljutás is tökéletes állapotot kíván. Ha pedig nem ittál, mégis úgy érzed, valami távoli bolygón jársz, amely vad és furcsa, akkor Egerszalók sódombján állsz. Hasonló látványt csak Törökországban és Amerikában találsz, ez a türkizszínű, kristályos, kagylómedencés domboldal ritkaság a földön. Kár lenne kihagyni, igaz, ide csak a fürdőn keresztül vezet az út. Mindenesetre Eger és környéke mindenkinek tartogat élményeket, kezdőknek és újrakezdőknek is!
Még nincs hozzászólás