Édes fiam, mit is játszol?
WOW, GTA, CoD, CS (csé), Skyrim, Assassins Creed. Megannyi betűszó és egzotikus csengésű név, amely hallatán az egyszeri szülő azt sem tudja, eszik-e vagy isszák, csak azt, hogy a gyerek odaül a számítógép vagy a játékkonzol elé, aztán ropognak a fegyverek, fröcsög a vér, és robbanások zaja tölti be a nappalit. Mivel múlatják az időt a gyerekek, és mit kell tudni ezekről a játékokról?
A mai modern videojátékok már messze vannak a Pac Mantől és az idősebb generációk nagy kedvenceitől, az Aknakeresőtől és a Fekete Macskától. Például azért, mert a mai játékokat már akkora csapatok hozzák létre, amelyek méretben sokszor a legkomolyabb hollywoodi kasszasikerek stábját is felülmúlják.
A bevételek nemkülönben, a GTA című játék (rövidesen kitérünk rá) legutóbbi epizódja például minden idők legsikeresebb szórakoztatóipari premierjét tudhatja a magáénak, lekörözve olyan klasszikus filmeket, mint a Csillagok háborúja vagy a Harry Potter-sorozat bármelyik része.
Persze, némileg torzít a kép, hiszen a filmek a mozijegyek árából hozzák össze a bevételt, míg a videojátékok esetében több ezer forintos lemezeken érkezik a szoftver. Ennek ellenére a videojátékok ma már önálló szórakoztatóipari kategóriát képviselnek, a nagyobb címek pedig akár több, egész estés film forgatókönyvét, sztoriját is tartalmazzák.
Több ezer forint egy…kódért?
A technológia fejlődésével az adathordozók is változnak, ezért a játékok világában járatlan szülő vagy idősebb rokon ugyancsak elcsodálkozhat, ha bemegy egy videojátékokat is forgalmazó boltba, és hangos sóhaj után kifizet mondjuk tízezer forintot egy papírdobozért – amiben semmi sincs!
A teljesség igénye nélkül gyorsan szaladjunk végig pár népszerűbb játékon és kifejezésen, amivel a szülők találkozhatnak.
GTA: a betűszó feloldása: Grand Theft Auto. Napjaink egyik sok vihart kavaró játékáról van szó, amelyben a játékosnak a bűnözők életét kell élnie: autót lopni, páncélautót kirabolni, bérgyilkosságot elkövetni, és még sorolhatnánk. Az Egyesült Államokban a véresebb akciófilmeknek megfelelő korhatár-besorolást kapó játék valóban nem egy ártatlan szimulátor, ám a vonatkozó szabályozás hiányában Magyarországon bárki megveheti.
WOW: ez a játék a World of Warcraft, amely a fantázia világába kalauzolja a játékost. Harcosok, mágusok és hasonlók csapnak össze mesebeli lényekkel, orkokkal, trollokkal, gólemekkel. Különlegessége, hogy úgynevezett MMORPG (Massiveli Multiplayer Online Role Playing Game), vagyis sokszereplős online szerepjáték. Ez annyit tesz, hogy a játékos nem a számítógép által generált ellenfeleket kaszabolja, hanem más, interneten keresztül játszó emberek ellen veszi fel a harcot. Hasonló játékból rengeteg van, a legfontosabb megtanulni, hogy mivel a harc valós időben zajlik, az ilyen típusú játékokat nem lehet csak úgy, bármikor elmenteni és kikapcsolni. Ha ezt az egy dolgot megtanulja a szülő, hatalmas piros pontokat szerezhet a gyereknél.
CoD: Call of Duty. A GTA-hoz hasonló sikereket tudhat magáénak ez a harci játék, amely az úgynevezett first person shooterek táborába tartozik. Az ilyen típusú játékok tulajdonképpen katonaszimulátorok, ahol a különböző különleges osztagos vagy épp világháborús katonák bőrébe bújva kell lövöldözni a terroristákat, nácikat, drogbárókat és hasonló gazembereket. Ezek a játékok szintén nem a gyenge idegzetűeknek valók, és a GTA-hoz hasonlóan, a nálunk fejlettebb kultúrájú országokban korhatáros besorolást kapnak.
Assassins Creed: egy üdítő kivétel: bár embereket ölni ebben a sorozatban is kell, a harcok nem Irakban, Afganisztánban vagy épp Csernobilban zajlanak, hanem a 15. századi Firenzében, a francia forradalom idején, vagy épp az amerikai függetlenségi háború során. Ez akár a szülőknek is érdekes lehet, ugyanis döbbenetesen szép grafikával elevenedik meg a reneszánsz Róma, vagy épp a velencei karnevál hangulata, ráadásul játék közben az egyes helyszínekhez kapcsolódó történelmi információkat is megtudhatnak a játékosok, tehát ilyen ismereteik bővítésére is alkalmas lehet - persze, a helyén kezelve a nyilvánvaló fikciós részeket.
Ez persze ebben a formában túlzás, hiszen egy kódsort fogunk találni a dobozban, amit a megajándékozottnak be kell ütnie egy internetes felületen, ahonnan aztán a tényleges játékot le tudja tölteni.
Veszélyes ez, vagy sem?
Napestig lehetne folytatni a különböző játékok felsorolását, de akkor nem férnénk el a Magazin oldalain. Ehelyett inkább szólnánk egy szót a videojátékok károsnak vélt hatásairól.
Sok riogató cikket lehet olvasni, amelyben arról írnak, hogy az agresszív játékokat játszó gyerekek majd tömeggyilkosok, pszichopaták és antikrisztusok lesznek.
Nos, a cikket olvasó szülők java része biztosan látott egy-két akciófilmet fiatalabb korában. Gondoljunk például az 1982-ben bemutatott Rambo című vérfürdőre.
Tegye fel a kezét, aki vérszomjas gyilkológéppé változott! Na, ugye! Persze, a videojátékok sokkal jobban bevonják a játékost, és tény, hogy túlzásba vinni ezt sem szabad (mint ahogy a tévénézést sem, de akár a reggeltől estig focizó gyerek esetében is felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e mással is foglalkoznia).
Szóval a videojátékokkal sincs semmi baj, csak tisztázzuk a gyerekkel, hogy mikor és mennyit játszhat, amit aztán szigorúan be is kell tartani (megfordítva: kiváló motivációs eszköz lehet szobatakarításhoz vagy leckeíráshoz), illetve, hogy amit a képernyőn lát, az nem feltétlenül egyezik a valósággal.
Ha ezeket képes a szülő tisztázni, egy kis lövöldözésből vagy autós rendbontásból sem lehet komolyabb baj.
Ha azonban a függőség jeleit érzékeli a gyereken, érdemes szakemberhez fordulni – ilyenkor azt sem árt a szülőnek magában tisztáznia, hogy ő mindent megtett-e a határok pontos kijelölése érdekében.
Még nincs hozzászólás