Díjakat vagy igazságot oszt a krimiíró?
Akadnak mifelénk szép számmal, akik a skandi rejtvényekre esküsznek. Mások vadul nyomoznak a skandináv krimik legújabb kötetei után. Norvégiában a közelmúltban egy olyan politikai döntés született, amelyet mindkét tábor rajongói előre kiókumulálhattak volna. A szálak összefutottak, mondhatnák, akik utóbb persze "előre tudták"...
Történt pedig, hogy a Nobel-békedíjat odaítélő bizottság élére új embert kellett találni. Az előd, a korábbi oslói pártvezér és külügyminiszter 'Kaci' Kullmann Five februárban gyógyíthatatlan betegségben elhunyt. Alig két évig tölthette be nem igazán irigylésre méltó posztját.
Az öttagú grémium tagjai egyébiránt mindig az oslói parlament képviselői közül kerülnek ki. Így érthető a rotáció. A konzervatív főnök után a poszt munkáspártinak dukált, lehetőleg olyannak, aki jártas a nemzetközi jogban, képes áttekinteni a diplomáciai kulisszák mögött zajló, netán krimibe illő lobbi-tevékenységeket is. Nem tartott sokáig, amíg a jó szimatú oknyomozók megtalálták a sejthető 'gyanúsítottat'.
A választás Berit Reiss-Andersen asszonyra esett. A júliusban hatvanhárom esztendős új főnök már eddig is ott jeleskedett a bizottságban. A jogász végzettségű hölgy ugyanis 2012 óta tagja a grémiumnak. Decemberben – elődje kényszerű távollétében – ügyvezető zsűrielnökként már ő gratulálhatott a legutóbb kitüntetett kolumbiai elnöknek.
Tudvalévő, hogy miközben a Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémián osztják, a Nobel-békedíj kivétel. Erről a szomszédos Norvégiában döntenek. Néha 'kriminálisan' – vallják a kitüntetés kárvallottjai, mármint elhanyagoltnak vélt (ön)jelöltjei.
Merthogy bizony sokszor került a friss díjazott a kritikák kereszttüzébe. Gondoljunk csak a szovjet vezetés számára elfogadhatatlan Andrej Szaharovtól a kínaiak által kitaszított dalai lámán át Barack Obama kissé megelőlegezettnek ható jutalmazására, netán az éppen bukdácsoló Európai Unió dicsérőjére, az afgán tinilány vagy egy tunéziai 'jázminos' kvartett minapi tüntető kitüntetésére…
Eme sokszor átpolitizált díszletek előtt kell mostantól Reiss-Andersen asszonynak 'igazságot osztania', tisztáznia a döntések jogszerűségét, netán cáfolni a krimit fantáziálók gyanakvó vádjait. Ő maga gyanítja, hogy menni fog! Korántsem regényes előélete ezt sejteti.
A svéd határhoz közeli aprócska Drobakban, jó házba született leány biztató háttérrel indult. Egykor antifasiszta nagyapja jónevű író-költő volt. Az unoka jogi diplomájával jó ideig ügyvédként kereste kenyerét. Öt évig a norvég jogászkamara elnökeként is ügyködött. Sőt, a munkáspárti kormány idején igazságügyi államtitkárrá lépett elő.
Akkori főnökasszonyával közösen meglepő terveket szőttek. Irodalmi babérokra törtek, és együtt jegyzett politikai thrillerjeik hatalmas sikert arattak. Az Oroszlán jegyében és a Legutoljára egy bíró pontosságával érzékeltette, hogy a szerzők komoly tapasztalattal, netán rálátással bírnak a rendőrségi ügyekre, a bűnügyi dossziékra (is). Talán nem véletlenül! Könyveik 25 országban arattak sikert – maholnap a kiadók bizonyára mifelénk is szimatot kapnak.
Reiss-Andersen asszony fő figyelmét mostantól persze nem a fordítókra, hanem a Békedíj jelöltjeire kell majd fordítania. Lesz gondja így is bőven. Igaz, az orosz születésű, rajzfilmes férjétől elvált, gyermektelen hölgy fölkészült az olykor kényes háttérszálak kibogozására.
A 'krimiben tudós' elnök asszonynak Justitia-mérlegén kell (vagy kellene) kidekáznia a legjobb jelölteket, akiknek aztán az év végén az oslói tanácsháza nagytermében, fanfárok hangja mellett átadhatják a kényes kitüntetést.
De hogy a lobbisták addig is minden lépését árgus szemekkel lesik majd, azt a krimiírónő rutinból sejtheti. Meglátjuk, mennyire lesz képes lerázni üldözőit. De hogy ő aztán nem fogja előre sejtetni (pestiesen spoilerezni) a következő győztest, az holtbiztos. És bizton tudja azt is, hogy a díjazót nem mindig díjazzák…
Még nincs hozzászólás