Csokoládéművészet
A csokoládé nemcsak finom, hanem egyfajta boldogsághormonként is működik. Így hát a boldogsághoz elég lenne néhány finom bonbon? Talán pár önfeledt pillanatig igen. Na de mi van azután? Vagy a csoki több, mint afféle boldogság-dopping?
Nagy Judit már akkor híres volt különleges csokoládé-kollekcióiról, amikor még naponta vezetett tévéműsorokat. Most ő az első olyan coach az országban, aki a csokoládét mint eszközt használja a coaching-folyamatban.
„Számomra az, hogy a csokoládé a boldogság forrása, túl sztereotíp és leegyszerűsített megállapítás – mondja Nagy Judit. – Mindenki mástól boldog, és a különböző ízeket is másképp értékeljük. Van, ami nekem finom, más meg elkeseredik tőle, annyira idegen a számára. Nem beszélve arról, hogy a csokoládé az emlékek sokaságát idézi fel, még ha esetleg nem is tudatosul bennünk. Az emlékeink pedig nem egyformák. Lehet, hogy valakinek azért jó élmény egy bonbon vagy egy praliné, mert a gyerekkorát idézi fel, nem pedig azért, mert a benne lévő anyagok miatt jó érzetet kelt.”
Judit szerint a jó csokoládé olyan, mint a művészet. Sokféle módon hat ránk, a látványa, a tapintása ugyanúgy gyönyörködtethet, mint az íze. Amikor kibontjuk, kézbe vesszük és megkóstoljuk, elindul a fantáziánk, és ha engedjük, asszociációk sora jut eszünkbe róla. Mint amikor egy festményt nézünk, és az érzelmeinkre és az értelmünkre hat. Miért tetszik? Miért érezzük magunkat jól a közelében?
„Amikor kitalálok egy-egy új csokoládékollekciót, ahogy a festő előveszi az ecsetet és kikeveri a színeket, én is megkeresem az érzelmeim kifejezéséhez az eszközt. Mindig egy konkrét témából indulok ki. Az első a szerelem volt. Végiggondoltam, hogy mit jelent számomra a szerelem. Felszabadultságot. Ezt melyik csokiban találom meg? Kiválasztottam az alapanyagot, és kidolgoztam, hogy milyen ízesítések illenek hozzá. Gyakorlatilag »ízekre« szedtem az érzelmeimet, és megfogalmaztam csokoládéban. De nem álltam itt meg. A szerelemben van egy sodrás, hömpölygés, ezt jelenti számomra a másik szenvedélyem, a zene is. Tudtam, hogy ezekhez a csokoládékhoz zene kell.”
Judit a bonbonjaival felkereste zenész barátait, megkóstoltatta velük a szerelem-kollekciót, és arra kérte, játsszák el, amit ez az íz kiváltott belőlük. A zenészek elkezdtek improvizálni, és megszületett egy lemez. Utána Judit egykori osztálytársa, egy kitűnő festő képet festett az ízek hatására. Ez került a csokisdobozra. Így született meg a bonbon, CD-kollekcióval, limitált szériában.
„Elképesztő volt, ahogy az általam kreált ízeket tökéletesen megfogalmazták zenében és festészetben. Nekem ez közös alkotás olyan volt, mint a fűszer a csokoládéban!”
Judit hangsúlyozza, hogy ez az ő üzenete, másnak talán nem pont a felszabadultság jut eszébe a szerelemről. De az is lehet, hogy épp az általa kreált bonbonok nyomán tudja valaki megfogalmazni a szinte megfogalmazhatatlant, azt, hogy mi a szerelem.
Valahol ez a coaching lényege is. Hogy a hozzá fordulók maguk találják meg a megoldást a gondjaikra, elakadásaikra. Judit pedig, akár egy jó edző, ott van, hogy kihozza a legtöbbet és a legjobbat belőlük. És ha szükséges, ott a csokoládé, akár egy tükör. Mert az, hogy mit miért szeretünk, hogyan kóstolunk, és hogy egy-egy ízről mi jut eszünkbe, sok mindent elárulhat rólunk, nekünk.
Még nincs hozzászólás