Csendes (el)vonulás
Kíváncsiság, kalandvágy, bátorságpróba, eufória, önismereti tréning, szépség, emberi és természet feletti élmények, ez mind a leghíresebb zarándokút, a Camino. És kár lenne tagadni, divat is. Ahhoz, hogy valaki végigmenjen az úton, állóképesség sőt szerencse is kell, és nem mellékesen, jó cipő. Megtanulja ezt minden úton lévő, aki néhány napra bedagadt, kisebesedett lábbal pihenőre kényszerül egy-egy zarándokszálláson.
Ilyen hosszú, hetekig tartó túrába, persze, nem lehet csak úgy, ad hoc belevágni. Dobosné Spisák Csilla, aki Kunszentmiklósról indult neki a 780 kilométeres távnak, másfél évvel az indulás előtt könyveket olvasott, bújta az internetet, térképeket nézegetett, útitervet készített. És megkezdte a fizikális felkészülést is.
„Hívő vagyok és természetbarát, valahogy egyértelműnek tűnt, hogy Szent Jakab útjára kell lépnem. Egy éven át minden nap 5 kilométert gyalogoltam, és ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy a zarándokúton bírjam a napi 20–25 kilométeres szakaszokat is. Azt nem mondom, hogy nem szenvedtem, főleg az első hét volt kemény. 6 hétig egy 9 kilós táska volt »a házam«, és kellő odafigyeléssel semmiben sem szenvedtem hiányt” – meséli.
Az El Camino a világ minden tájáról – Kanadától Európán át Új-Zélandig – vonzza az embereket, és gyaloglás közben vagy az esti szálláshelyeken bizony nem egy érdekes élettörténet elhangzik – hiszen valamiért csak elindult az illető, hogy fájós lábbal ugyan, de eljusson a célig, Santiago de Compostela gyönyörű katedrálisáig.
„Időnként úgy alakul, hogy a tempó több napon át megegyezik valaki máséval. Természetesen lehet beszélgetni, kisebb barátságok szövődnek, de aztán pár nap múlva elválnak az utak. Én a nővéremmel jártam végig az El Caminót, és ez sokat segített, hogy teljesíthessem az egész távot.”
Az ember azonban egyedül sem unatkozik: a végtelennek tűnő út vonzásában elmerülhet a gondolataiban, átélheti azt a belső elcsendesedést, amelyre már sok száz évvel ezelőtt is vágytak a Szent Jakab útját taposó, bűnbocsánatra induló zarándokok. A spanyol tájon ráadásul lenyűgöző arcát mutatja a természet. Azt mondják, a hosszú-hosszú kilométerek során azok is felfedezik saját magukat, akiknek ez nem is állt szándékában.
Még nincs hozzászólás