Célirányosan
A vállalatok, egyének szintjén működő adományozás - amely lehet pénzbeli és időbeli egyaránt - sok esetben megfoghatatlanná válik. A legtöbbször csak annyit tudhatunk, hogy az adományozásra szánt összeg megérkezett a számlára. Hogy mire használták fel, vagy egyáltalán vettek-e belőle bármit is, ritkán derül ki. Ennek a megszokott mechanizmusnak szeretett volna véget vetni dr. Dura Mónika, aki vezető önkéntesként létrehozta a célirányos adományszervezést.
A háromgyermekes jogásznő első gyermeke születése után vegyes benyomásokkal távozott a Szent János Kórházból: egyfelől hálás volt az ott dolgozó orvosoknak, szülészeknek, ápolóknak, akik odaadással, szeretettel és szakmailag kiválóan végezték a munkájukat, de azt is látta, mennyire megnehezíti a dolgozók életét a súlyos eszközhiány.
Ezért úgy döntött, itt az ideje, hogy alapítson egy olyan szervezetet, amelyik nyomon követhetően juttatja el az adományt oda, ahol szükség van rá. És éppen azt, amire szükség van. Mónika „vállalkozása” abban áll, hogy „a nyújtott segítség kézzelfogható, konkrét és valóságos legyen”. Nem akarta, hogy a segítségnyújtás csak számokról, és még véletlenül se követhetetlen és homályos sorsú átutalt összegekről szóljon.
Létrehozta a Célirányos Kezdeményezés nonprofit szervezetét, amely kezdetben a Szent János Kórház alapítványainak profi menedzselését vállalta, de azóta több alapítványnak, szervezetnek, rászorulónak is segítséget nyújt, immár Veszprémben is. A cég önkéntes alapon működik, fenntartásához nincs szükség pénzre, viszont a honlapjukon és a Facebook-oldalukon nyomon követhető minden fillér sorsa:
„Minden szervezetben, így egy kórházban is pontosan meg lehet határozni, hogy mire van szükség. Darabszámra, típusra, színre, méretre: minden szempontból. Éppen ezért első körben az orvosokkal és a nővérekkel készíttetek egy listát, hogy az adott osztályon pontosan mi hiányzik.
Körbejárom azokat a lehetséges beszállítókat, akiket vagy a kórház alkalmazottai ajánlanak, vagy saját magam találok. Felveszem velük a kapcsolatot, elmesélem, hogy milyen céllal szeretnénk megvásárolni a terméket, és megkérem, hogy támogassanak minket. A legtöbbször jelentős kedvezményt nyújtanak, de volt már olyan esetem is, ahol, miután meghallották, mire kellenek a termékek, ingyen odaadták.
Ezután megkeressük a támogatókat, akik kiválaszthatják, melyik kórházi eszközt szeretnék »megvenni«, és ennek értékét eljuttatják a kórház alapítványi számlájára. Természetesen fordítva is működhet a dolog. Tegyük fel, hogy egy vállalat szeretne valami igazán hasznosat cselekedni, amiben a teljes csapat részt venne. Egy napra gondoltak. Ilyenkor többféle alternatívát is felajánlok a számukra: kifesthetik a kórház egyik részét, kertészkedhetnek, parkot újíthatnak fel.
Mindehhez profi háttérmunka társul, mert amikor megérkeznek, már leszállítottam a festéket, készen állnak az állványok, és nincs más dolguk, mint a munkájukkal egy nap alatt elvarázsolni például a kismamarészleg lakóit. Fantasztikus érzés, mikor egy egész kórterem dicséri őket.
Egészen biztos, hogy ezután büszkén térnek haza, és mindig jó emlékként gondolnak vissza a céges önkéntességre” – körvonalazta Mónika a kezdeményezéséből kinőtt szervezet tevékenységét, amely most már korlátozott képességű, tehetséges gyerekek támogatását is felvállalta.
Híd-programjuk részeként egy olyan adószakértő cég, amelynek különösen fontos a társadalmi szerepvállalás, adományaival – elektronikus eszközökkel, programokkal – támogatja az olyan fiatalokat, akiknek alapvetően megváltoztathatja az életét egy-egy ilyen eszköz. Például Renáta idén ősszel kapott egy tabletet.
A kislány értelmileg középsúlyosan akadályozott, az általános iskola elvégzése után nem tanult tovább. Az eddigi csekély tudásából folyamatosan sokat veszített, ezért nála az alapvető készségek megszerzése és megtartása volt a fő cél. A számára eddig elérhetetlen eszköz lehetőségei – zenehallgatás, tájképek nézegetése és a logikai játékok – nemcsak abban segítik, hogy megtartsa a nehezen szerzett tudást, de még építheti is a világát.
Még nincs hozzászólás