Caesar és a császármetszés
Aurelia Cottára, a szép és művelt patríciusasszonyra a Kr.e. 100. esztendő nyarának közepén, a majdan a fiáról elnevezendő hónap 12. napjának éjszakáján törtek rá a szülés fájdalmai. A bába a cselédség hívására percek alatt odaérkezett Róma Suburba kerületének egyszerű, nemes vonalú házához, de a gyermek csak nem akart megszületni. Ezért aztán a szülészasszony az anya hasfalának és méhének felvágása útján segítette világra az újszülöttet, Caius Iulius Caesart, aki mindjárt nevet is adott az eljárásnak, amelyet azóta a világ legtöbb nyelvén császármetszésnek hívnak.
Tetszetős etimológiai leírás, ugye? Sajnos azonban egészen biztos, hogy nem igaz.
Bár a módszer Caesar születésekor már ismert volt, kizárólag az anya halála vagy menthetetlen állapota esetén alkalmazták: hátha a magzat még megmenthető. Az anya a műtét következtében – a kor higiéniai körülményei között – ritka kivétellel meghalt szepszisben, Caesar anyja tehát egészen biztos, hogy nem élte volna túl a műtétet. Márpedig Tacitus és Plutarchos mint tiszteletre méltó matrónáról ír róla, és csak Caesar 46 éves korában, Kr.e. 54-ben halt meg. Vagyis: Caesar biztos, hogy nem császármetszéssel született. Honnan ered akkor az elnevezés?
Az eljárást, amelyet már az óindiai és a perzsa birodalomban is ismertek, az ókori Róma szülészei is alkalmazták: még Numa Pompilius, Róma mitikus királya adta utasításba, hogy a halott vagy a haldokló anyából hasmetszéssel ki kell emelni a magzatot. Nos, ezt a rendelkezést erősítette meg Iulius Caesar a „Lex Caesarea” törvényben, amellyel kötelezővé tette, hogy a csecsemőt mentsék ki a halott vagy menthetetlen anya méhéből. Talán ez a törvény hozta kapcsolatba Caesart a műtéti eljárással, és így vette át a császár nevét a magzat kimetszésének aktusa. Mások szerint a „caedo, caedare = metszeni” jelentésű igéből származik a sectio caesarea, vagyis császármetszés kifejezés.
Még nincs hozzászólás