Bútorozzunk össze!

2014. március 10. | Írta: Szilágyi-Puskás Katalin

Előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor megfogalmazódik a gondolat, hogy költözzünk össze. Csakhogy ez nem mindig sikerül bársonyos könnyedséggel.

A fiatalok esetében lazán megy ez még, hiszen kivesznek egy albérletet, és megkezdik a közös hétköznapokat. Ízlésbeli dolgokban is könnyebben hajlanak a kompromisszumokra. De mi a helyzet, amikor két kiforrott egyéniség találkozik, és két háztartásból kell egyet kovácsolni? Maradhat-e a régi íróasztal, és felmerül a kérdés, hogy hová tegyük a házimozirendszert, vagy a sok-sok ridikült.

Közösen, új lakásba

Maradjunk az ideális esetnél, amikor nem az egyik fél költözik a másikhoz – hiszen az még több csapdát rejt –, hanem együtt költöznek egy mindkettejük számára új, közös lakásba. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ez tiszta ügy: új élet, új díszletek között. De: kinek a kávéfőzőjét vigyük, és mi legyen a két mosógéppel, televízióval, hűtővel? Ilyenkor célszerű végiggondolni a készülékek használati értéket: lehet, hogy kedvezőbb pénzzé tenni őket, és inkább újat venni. Viszont ha jó állapotban vannak, akkor maradjon az egyik, a másikat pedig adjuk el, esetleg ajándékozzuk rászoruló családtagjainknak, ismerőseinknek.

Ezek a praktikus dolgok, melyek általában kisebb vita árán megoldhatók. Lényegesen nehezebb az ízlésbeli kérdésekben dűlőre jutni. Mi van, ha párunk ragaszkodik a söröskorsó-gyűjteményéhez, és nem fér a fejébe, hogy fel kell áldozni az egyik szobát, hogy nekünk minimum olyan gardróbunk legyen a százhuszonhét pár cipőnk számára, mint Carrie Bradshaw-nak a Szex és New Yorkban? A viccet félretéve: az új bútorok vásárlása mellett legyen bennünk némi kompromisszumképesség, ha a szerelmünk ragaszkodik a nagymamától örökölt füles foteljéhez.

Ha nagy az ízlésbeli különbség, és tartunk attól, hogyan tudunk mindkettőnk számára elfogadható életteret létrehozni, szakemberhez is fordulhatunk.

Molnár Mária enteriőrtervező és színtanácsadó szerint rendkívül fontos az önismeret. Munkája során arra törekszik, hogy felmérje a párok igényeit, és aztán azoknak megfelelően együtt alkossák meg a kellemes otthont.

„A holisztikus tervezés során olyan terek létrehozását tartom szem előtt, amelyekben az összhang nemcsak a különböző részletek között, hanem a tér és az ott lakók között is megvan. A teret érzékszerveinken keresztül érzékeljük, színeken, formákon, textúrákon, illatokon át. Tudatosan nem is gondoljuk, de ezek mind meghatározzák a mindennapjainkat, az érzéseinket, gondolatainkat – s mi csak annyit veszünk észre mindebből, hogy szeretünk abban a térben lenni, amit otthonnak nevezünk.”

Különösen izgalmas a tervező számára, amikor egy pár életterét alakítja ki, s kétfajta egyéniségnek és kétfajta ízlésnek kell megfelelnie. Az azért feltételezhető, hogy akik összekötik az életüket, már megtalálták egymással az összhangot. Ennek ellenére a közös lakás berendezése csak kompromisszumok árán oldható meg.

„A tervezés során az Aura-Soma színrendszert alkalmazom, mely színes, illatos olajokat tartalmazó üvegek által képes felfedni előttünk legbelső énünket, segít felismerni lelkünk színeit, így segítségünkre van abban, hogy azokat megjelenítsük otthonunkban. A több mint száz színkombinációból négyet választ a kliens, párok esetén külön-külön, amiből sok minden kiderül az illető igényeiről, céljairól, lelki folyamatairól, nehézségeiről, tapasztalatairól.”

Mária természetesen nemcsak a lélek színeit határozza meg: konkrét megoldásokat is kínál. Olyan bonyolult esetekben is, amikor a mézeshetek után képesek a párok összeveszni azon, mi legyen a régi, barokkos családi karosszékkel, amit mondjuk a férj ki nem állhat, mert egyszerű, modern lakásban érzi otthon magát.

„Ebben az esetben a minimalista stílusra jellemező redukált színeknek, formáknak, tárgyaknak megfelelően semleges színű, szürke, halványbézs vagy kávészínű falakat javasolnék, mondjuk fehér bútorokkal, kanapéval. A régi karosszéknek pedig merőben újfajta dizájnt adnék modern, például csíkos vagy kockás kárpittal. Esetleg olyan textillel, aminek a technológiája különleges, fémszálas. De lehetne alkalmazni akár szőrmét, vagy bőrt. Ha vannak látszó farészek, azok fehérre vagy színesre való átfestése is jó megoldás lehet. Tehát akár a minimalizmus is összeegyeztethető a barokkos túlzásokkal. A semleges színek esetén az izgalmat a különféle textúrák, fényes-matt vagy anyagában mintás felületek adhatják. A színek és a formák visszafogottak, de a függöny anyaga lehet barokk, anyagában mintás, amit épp csak közelről lehet látni. Vagy minden fehér, és a falakon modern képkeretben van egy-egy színes, hangsúlyos barokk kárpitminta. A stílusok keverésénél is fontos az arányérzék, az egyensúly, ami aztán a belső harmóniához is elvezet.”

Tehát mindent lehet, csak akarni kell! Ha azonban egyáltalán nem tudjuk tolerálni egymás eltérő ízlését, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy van-e közös jövőnk. Különösen aktuális ez a probléma, ha a férj vagy a feleség a másik otthonába költözik. Ha a befogadó fél azt sem engedi, hogy két centivel odébb toljuk az ablak előtt terpeszkedő fikuszát, akkor a másik valóban azt érezheti, hogy nincs itt számára hely.

Összeköltözés előtt legfontosabb feltenni a kérdést magunknak, hogy van-e bennünk elegendő szeretet és tisztelet. Ugyanis a szeretet adhat erőt ahhoz, hogy megkössük a szükséges kompromisszumokat, a tisztelet pedig ahhoz, hogy ezt hosszú távon is működtetni tudjuk.

 Ha egyáltalán nem tudjuk tolerálni egymás eltérő ízlését, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy van-e közös jövőnk.