Boldognak lenni
Régóta foglalkoztatja az embereket, hogy mi a boldogság. Az idők során görög filozófusok, indiai guruk, középkori egyházatyák és modern kori spiritiszták ezrei keresték a titkát.
A nyugati és a keleti boldogság-felfogás homlokegyenest ellentmond egymásnak. A nyugati gondolkodók szerint az autonómia, a szabadság, a teljesítmény, a hatalom és a tárgyak birtoklása vezet a boldogsághoz. A keletiek szerint nem a birtoklásban és az egoizmusban rejlik a titok. Azt vallják, nemcsak akkor lehetünk boldogok, ha mások jól bánnak velünk, hanem akkor is, ha mi jól bánunk a többiekkel, és alkalmazkodunk a természet törvényeihez.
Amikor még minden lehetséges
„Számomra a boldogság nem állandó lebegést, hanem bizalmat, hitet, szabadságot és szeretetet jelent. Közel áll hozzám Matthieu Ricard buddhista szerzetes gondolata, aki szerint a boldogság a derű és az elégedettség mély átérzése, amely megalapozza az érzelmi reakcióinkat a nehéz helyzetekre, a szomorú időszakokra is” – mondja Laskai M. Nelli életvezetési tréner, aki egy hazai mediátorképzés mellett a Berkeley Egyetem Boldogság tudománya kurzusát is elvégezte, és rendszeresen tart életörömtréningeket.
Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy életörömre kell tréningezni az embereket, a tapasztalatok azt mutatják, szükség van a munkájára. A gyermekkori negatív megerősítések ugyanis olyan erős nyomokat hagynak bennünk, hogy felnőttkorban igencsak dolgozni kell azon, hogy felülírjuk a rossz beidegződéseket.
„Gyermekként mindent lehetségesnek hiszünk. Szabadon szárnyal a fantáziánk, azt gondoljuk, hogy bármire képesek vagyunk. Később szembesülünk a környezetünk rosszallásával, negatív megerősítéseivel. Általában a szülők azok, akik a legjobb szándékkal, puszta féltésből elültetik bennünk, hogy a világ veszélyes. Olyanokat mondanak, hogy ne szaladj olyan gyorsan, mert elesel, vagy ne álmodozz, mert beleér a kezed a bilibe.
A figyelmeztetések hatására egy idő után az ember kétszer is meggondolja, hogy felhőtlenül élvezze az életet, vagy inkább húzza meg magát, és érje be azzal, amit a környezet szabályrendszere enged neki” – mondja.
Nem csak hókuszpókusz
Nelli a munkája során gyakran tapasztalja, hogy a boldogságkeresést az emberek hajlamosak rögtön a spiritualitáshoz kötni. Divatos közhely lett a gondolat teremtő erejére hivatkozni, mint valami tudományok feletti, önszuggessziós varázslatra, holott mindez sokkal egyszerűbb:
„Teljesen normális, hogy abból látok többet magam körül, amire fókuszálok. Ha piros autót szeretnék vásárolni, biztos, hogy sokkal több piros autón akad meg a szemem, mintha nem ez lenne a központi kérdés az életemben. Amúgy is elég tágan lehet értelmezni a teremtő erőt. Például az is teremtésnek számít, ha elhatározom, hogy jól fogom érezni magam egy adott helyzetben, és ezért meg is teszek minden tőlem telhetőt.”
A Berkeley Egyetemen a boldogság tudományával foglalkozó professzorok kutatásai rávilágítottak arra, hogy a pozitív érzelmek valóban megnyitják az elmét. Szélesebb látókört, nagyobb fokú kreativitást eredményeznek, s ez tudományosan is mérhető.
Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete szerint a boldogság az, amikor az ember a tér- és időérzékét elveszítve belefeledkezik egy számára örömet és kihívást jelentő tevékenységbe.
Robb Rutledge és kutatócsoportja szerint akkor vagyunk boldogok, ha a várakozásainknál jobban alakulnak a dolgok, és akkor boldogtalanok, ha rosszabbul.
Martin Seligman amerikai pszichológus szerint a boldogság öt alkotóeleme az élvezet, az elmélyülés, a szociális kapcsolatok, az életcél és a kézzelfogható eredmények.
Paul Dolan brit boldogságkutató azt vallja, hogy a boldogságot nem kell túlfilozofálni: egyszerűen csak csináljuk minél többször azokat a dolgokat, amiket élvezünk.
Egy teszt során az alanyok egy csoportját a feladatok előtt megjutalmazták, és pozitív élményeket idéztettek fel velük.
Mindettől kellemes lett a hangulatuk, és sokkal kreatívabban, nyitottabban oldották meg a feladatokat, mint a másik csoport tagjai, akik nem részesültek ilyen „bemelegítésben”.
Ugyancsak mérhető a rendszeres meditáció hatása is: már pár hónap után MRI-vizsgálatokkal igazolható változások indulnak meg az agy több olyan területén, melyek a pozitív gondolkodásért felelősek.
Vagyis minél inkább beépül a meditációs gyakorlat az ember életébe, annál könnyebben képes a pozitív gondolkodásra.
Boldogság, gyere haza!
Közhely, de a boldogságot önmagunkban kell keresnünk. Ha a környezettől várjuk a dicséretet, a figyelmet, a megerősítést, akkor kiszolgáltatottá válunk, függők leszünk: a munkától, a pénztől, a társunktól vagy éppen a plasztikai sebészektől.
„Leggyakrabban a negyven körüli korosztály keres fel engem, férfiak és nők vegyesen. Olyanok, akik az addigi életükben támaszkodtak valakire vagy valamire, és ez a támasz kezd meginogni. A házasság megfárad, a munka unalmassá válik, a gyerekek kezdenek felnőni. Ilyenkor megérzik, hogy a saját lábukra kellene állniuk, de nem tudják, hogy ott belül kik is ők igazából. Vannak nők, akik jóformán azt se tudják, mi a kedvenc ételük, mert világéletükben a férjük szája íze szerint főztek” – mondja Nelli, aki szerint a mártíromságba hajló önzetlenség és önfeláldozás nem vezet boldogsághoz.
Mindenkit arra biztat, hogy ha nem érzi magát boldognak, merjen változtatni, mert sosem késő újragondolni az addigi döntéseinket, felülírni a régi programokat.
„Az embernek haza kell térnie önmagához, vissza a forráshoz. Mivel a boldogság is én magam vagyok, csak akkor tapasztalhatom meg a vele járó érzéseket, ha önmagam leszek. Megfelelési vágy és elvárások sora nélkül.”
Még nincs hozzászólás