Boldog dán srácok
Dánia, a nagy mesemondó, Andersen, és persze a kis hableány hazája negyven éven át sorozatban a világ legboldogabb országának minősült az OECD jelentése szerint. Hogyan nevelnek a szülők arrafelé olyan boldog gyerekeket, akiknél ez a muníció felnőttkorban is kitart?
A témában sikeres könyv is született a nevelés dán módjáról. Az egyik szerző, az amerikai Jessica Alexander, aki dán férje révén került az országba, elmondta, hogy mielőtt egy helyi pszichológussal a könyv írásába fogott, éveken át csodálta az ottani gyerekek jó, nyitott, a többiekre odafigyelő, gondoskodó természetét.
Megfigyelte, hogy a dán szülők empátiára és mások emberi értékeinek elismerésére tanítják őket, és arra, hogy a siker alapja sokkal inkább a csoportmunka, a csapatba tartozás, mint önmaguk sztárolása. A gyerekek önismeretének fejlesztését fontosabbnak tartják, mint az önbizalmuk erősítését.
S hogy mi még a különbség a világ legboldogabb gyerekeit szárnya bocsátók és a többi – így az írónő szülőhazája, az Egyesül Államok – apái és anyái között?
A dánok nem programozzák túl a srácok életét. Szerintük a játék az egyik legfontosabb elfoglaltság, amiből tanulni lehet, még középiskolás korban is. Ugyanakkor tiszteletben tartják a gyerek önállóságát, amikor tanul, nem ellenőrzik állandóan, és csak annyit segítenek neki – ha kéri –, amivel nem veszik el a tanulás örömét, ezzel is a gyerek önbecsülését fejlesztve.
S ha a fiacskájuk vagy a lányuk valami olyasmivel foglalkozik, ami nem mérhető számokkal, percekkel, kilométerekkel és érdemjegyekkel, más nemzetiségű szülőkkel ellentétben ők nem érzik úgy, hogy gyerek nem tanul eleget. A játék ugyanis komoly tanulási folyamat.
Jessica Alexander szerint különbség az is, hogy a dánok már a óvodában, aztán az iskolában a gyakorlatban is empátiára tanítják a kicsiket, s ezt ugyanolyan fontosnak tartják, mint a matematikát vagy a nyelvtant.
Együttérzésre nevelnek például a mesékkel. Márpedig Andersen történetei sokszor szomorúak, nincs mindig mindennek jó vége. Azzal, hogy ilyen kemény témájú könyveket olvasnak a gyerekeknek, az érzelmek széles skáláját élik át velük, és ez is segíti a beleérző képességük fejlesztését.
Az írónő a könyvéről szóló egyik interjúban hozzátette azt is, hogy 1984 óta az elfenekelés, a verés törvényellenes cselekedet Dániában. Így aztán a dánok megtanulták diplomatikusan kezelni a konfliktusokat: megoldják, és nem fegyelmezéssel fojtják el a problémákat. Számukra az a legkellemesebb, ha nem az Én, hanem a Mi kerül a középpontba.
Még nincs hozzászólás