Berlini kalandok kezdőknek és másodszor érkezőknek
Berlinbe utazni valójában nem kihívás. Még csak nem is kaland. Felül az ember egy fapados járatra, és nagyjából bő egy óra leforgása alatt meg is érkezik a német fővárosba. Így hát valójában nem ezzel kezdődik az utazás. Hanem a megérkezéssel.
De leginkább egy 30 évvel ezelőtti megérkezéssel. Igaz, akkortájt vonattal keltünk útra, 12 órás utazás után az NDK-ba érkeztünk, ahonnan metróval egyenesen az NSZK-ba repültünk át anélkül, hogy kitettük volna a lábunkat Berlinből. És az is igaz, hogy az átjutáshoz még egyszer használni kellett az útlevelünket.
Akkor ismertem meg a Falat, a Check point Charlie-t, Kreuzberg fiatalok által foglalt negyedét, a törököt a sarki pékségből és Mariannt, a szállásadónkat.
Átmeneti lakásunk felé tartva egy kanapéra is sikerült szert tennünk: lomtalanítás volt ugyanis a kerületben, barátunknak pedig pont egy fekhelye hiányzott a bérelt lakásból. Felkaptuk hát – emlékeim szerint – teljesen sértetlen, újszerű bőrkanapét, és vittük.
Hátunkon a hátizsákkal, kezünkben a kanapéval vándoroltunk a punkok, hippik által elfoglalt – amúgy teljesen üres, sokszor bontásra ítélt – házak előtt.
Azt gondoltam, milyen furcsa, idegen, és mégis ismerős minden: velem egykorú fiatalok ültek a járdaszegélyeken, a házak előtt, festették át a falakat éppen, vagy csak ültek, dumáltak, zenéltek, mindenkinek roppant színes volt a haja, és még színesebb a ruhája.
Az utcákon hömpölygött a zene, a kávéházak teraszai tele voltak. Kapkodtam a fejem.
Az első emeleti lakás omladozó lépcsőházának nyikorgó falépcsőin aztán fennakadtunk a kanyarban a kanapéval. Ültünk egy darabig, én fent, a két fiú lent, köztünk meg az a dög. Úgy rémlik, akkor már egy kicsit elfáradtam.
De legalább itt vagyunk, itt Berlinben! – hallottam aztán lentről, amin persze röhögnünk kellett, de nagyon. Végül egy második emeleti hazatérő oldotta meg a szorult helyzetet. Élére állították a kanapét, onnan már ment, mint a karikacsapás.
Volt már tehát lakásunk, kanapénk, reggelente meleg, fonott kalács a török péktől. Végtelen szabadság borult ránk egy teljes hétig, és csak jártuk, jártuk Nyugat-Berlin utcáit, szembesültünk azzal, amiről addig csak hallottunk. Ez volt hát egy 30 évvel ezelőtti érkezés a szétszakított városba.
És most újra
Hogy egészen őszinte legyek, alig volt már emlékképem Berlinről. Talán jót tett volna, ha előtte legalább megnézem a régi fényképeket, de elmaradt. Álltam megint csak egy berlini U-Bahn- vagy S-Bahn-megállóban, hátamon egy kis méretű zsákkal, és drukkoltam magunknak, hogy az éjszakai órában viszonylag gyorsan megtaláljuk a neten foglalt szállásunkat.
Nagyjából annyi időt metróztunk, villamosoztunk, mint repültünk. A hajnal is ránk borult, mire minden dolgunkat megbeszélve álomra hajtottuk a fejünket.
Alternatív és klasszikus városnézés javaslatra
Barátnőnk, aki otthonosan mozog Berlinben, kész programmal szolgált a három napra. Szerepelt benne kulturális, gasztrokulturális, kultúr- és politikatörténeti elem is, de az is, amire titkon mindannyian vágytunk: piacozós vásárlás és megpihenés a két angol fiú által üzemeltetett St. George antikvár könyvesboltban.
De addig még a hűvös kora tavaszi időben jólesett a 200-as busz emeleti páholyából végignézni a 3,5 milliós, ébredező várost. Így pillantottam meg újra Berlin egyik fő látnivalóját, a tévétornyot, amelyet elhelyezkedése okán Alex toronynak hívnak.
Annyit mindenképpen érdemes tudni róla, hogy ez Németország első, Európa negyedik legmagasabb szabadon álló épülete. A 368 méteres torony teteje éppen egy felhőt szakított ketté hegyes csúcsával, mikor arra jártunk. De a hatalmas, ezüstös gömb még így is jól látható volt. (Napfényben pedig szinte vakít.)
Túlzás nélkül állítható, hogy a torony gyakorlatilag a város majd minden részéről látható, így aztán jó szolgálatot tesz, ha éppen eltévednél. Az építmény földszintjén egyébként tágas előcsarnok van, a gömbben pedig a látogatók két emeletet járhatnak be: az egyik a kilátóemelet, a másik pedig a Telecafé.
Itt, 207,5 méter magasan található a panorámaétterem, amely félóránként fordul körbe, teljes rálátást biztosítva a városra. Már persze, ha odaférsz az üvegtáblákhoz. Mert arra bizony fel kel készülni, hogy dacára az előzetes jegyfoglalásnak – várakozni (mint Berlinben oly sok helyen) bizony itt is kell.
Elhagyva a tévétornyot, következik Berlin másik fő nevezetessége, a mindig lüktető, soha meg nem pihenő Alexanderplatz – a város legismertebb és legforgalmasabb csomópontja. A röviden Alexnak is hívott tér a berlini dóm és a tévétorony között foglalja el helyét, nevét pedig I. Sándor orosz cárról kapta.
1805-ben látogatott ugyanis a városba, az ő tiszteletére nevezte át a teret III. Frigyes Vilmos porosz uralkodó. A tér egyébként az 1870-es évek után kezd viharos gyorsasággal fejlődni, ekkor tiltják be az itt tartott heti vásárokat, ötemeletes épületek nőnek ki a földből, és megkezdődik a gyorsvasút, az S-Bahn építése is.
Vilmos császár emléktemplom és Bikini Berlin
A két városnéző ’állomás’ egy fél délelőttbe kerülhet, persze ha már itt vagyunk, érdemes még rászánni egy kis időt a Vilmos császár emléktemplomra.
Az evengélikus templom 113 méter magas tornyával eredetileg Berlin legmagasabb épülete kívánt lenni, ám az egykori NDK vezetése a tévétoronnyal rácáfolt erre. (Az élet csinos helyreigazítása a poltikai döntésre, hogy a torony gömbjén a fénytörésnek köszönhetően rendszeresen kirajzolódik egy óriási kereszt…)
A templomot 1943-ban bombatalálat érte, helyreálltása ma is tart, azonban jelenlegi formájában mementóként szolgál. A romtemplom melletti, új építésű, kék üvegcsempe falakkal határolt templom (alakja miatt púdertartónak is nevezik) mellett pedig nem lehet elmenni.
Be kell lépnünk, le kell ülnünk a kék fényben szikrázó, mégis megnyugvást ígérő csendbe. Pont szemben az aranyban ragyogó Krisztus-szoborral. S ha ránk talál a béke, akár csak egy pillanatra is, már megérte a látvány.
A templomból kilépve, feltöltekezve épp ideje lesz testi békénkre is gondolni, átvágva a zebrán egyenesen berobbani a Bikini Berlin piacterére.
A piac jellegű, tágas – véletlenül sem bevásárlóközpont hatású –, kissé ipari, mégis hangulatos helyszínen ne gondolkozzunk: a nagyjából középtájt található kávézóban azonnal tegyünk szert egy kávéra, majd heveredjünk le szemben a páviánokkal.
Megnyugtatásként: egy üvegfal választja el a berlini állatkert ezen szekcióját az őket bámuló turistáktól. Kényelmes párnákon heverészve gyönyörködhetünk a páviánok családi szokásaiban, napi rutinjában. Persze ülhetünk konszolidáltan asztaloknál is (akkor is, ha épp nincs hely az üvegfal mellett), innen is kiváló a látvány.
Egy napra talán elég is ennyi program. Hazafelé, legyen bárhol a szállásunk, uzsonázzunk, ebédeljünk meg egy utcai büfében, pont úgy, ahogy a rohanó berliniek teszik. Együnk sült kolbászt apróra feldarabolva, sült krumplival, mellé pedig szinte kötelező a csapolt sör. Így lesz komplett egy napunk – garantáltan!
A Reichstag – kihagyhatatlan élmény
Berlini utunkat érdemes úgy tervezni, hogy jó előre regisztrálunk a német parlament épülete, azaz a Reichstag megtekintésére. A Sir Norman Foster brit tervező által újjáépített épület 1999 óta lett újra a német törvényhozás helyszíne.
Az épület küldetése egyértelmű, üzenetét homlokzatán hordja: Dem Deutschen Volke, azaz a német népnek, hirdeti a felirat. 1991-ben az újraegyesítést követően, szimbolikus és logikus döntés volt, hogy az egyesült Németország törvényhozása újból a Reichstagba költözzön.
Foster tervei alapján az utolsó tégláig kicserélték az épületet, a tetőn található, bárki számára nyilvánosan látogatható üvegkupola a város új szimbóluma lett. A biztonsági átvizsgálás után lifttel lehet feljutni az üvegkupolába.
A fenti recepciónál választhatunk a német vagy angol nyelvű, magunkkal vihető audio idegenvezetésből. Mielőtt belépnénk a kupolába, a tetőteraszon nyugodtan bóklásszunk, végre egységben láthatjuk a várost (ha nem jártunk volna a tévétoronyban).
Innen jól látszik a nem messze levő magyar konzulátus épülete is, de legfőképp a magyar lobogó.
Idegenvezetésünk attól a pillanattól kezdődik el, hogy belépünk a kupolába. Az üvegfal mentén, spirálisan felfelé törő járdán sok helyen megállunk majd – idegenvezetőnk készségesen dúdolja fülünkbe a látnivalókat. Követhető gyorsaságú, de amennyiben szeretnénk még valamilyen kapaszkodót, magunkkal vihetünk egy-egy, a recepciónál található prospektust is.
Feljutva a kupola tetejébe, megpihenhetünk, és rácsodálkozhatunk a nyitott tetőre. Utóbbit úgy tervezték meg, hogy a beeső eső, hó a középütt található, miliónyi üvegcseréppel kirakott kürtőn át elvezetődik, ami pedig mégsem oda hullana, az a kupola peremére esve folyik el.
Igazi kikapcsolódás lesz ez az egyébként ingyenes program, olyan élmény, amelyre bizton emlékezni fogunk Berlin kapcsán – még akkor is, ha mindez egy angol építésznek köszönhető…
Múzeum-sziget, piac és sétahajózás a Spree folyón, és persze a fal
A parlament után vezethet utunk az onnan kétpercnyi sétára levő, a Tiergarten park előtt álló Branderburgi-kapuhoz. A kapu Németország jelképe, a 26 méter magas klasszicista építményt az athéni akropoliszbeli kapu mintájára alakították. Két kapuházzal és öt kapunyílással rendelkezik, mindkét oldalon 6-6 dór oszlopon nyugszik.
Innen egy kisebb kanyarral érkezhetünk meg a Múzeum-szigetre. Ha mindenképpen múzeumi élményre vágyunk, itt megtehetjük: a legfontosabb berlini múzeumok közül öt itt található.
Átsétálva a hídon, rögtön feltűnik a hajóállomás. Innen indulnak félóránként a sétahajók, amelyeknek fedélzetén élő idegenvezetést hallhatunk a kanyargó folyó által érintett nevezetességekről, és közben egy poház pezsgőt, bort, sört üdítőt is elhörpölhetünk.
Végül, de nem utolsósorban következhet egy igazi piaci élmény – feltéve, ha épp szombaton járunk a városban. A hangulatos, fákkal ölelt negyedben található Kollwitzplatzon (ami csak ezen a napon válik piaccá) szombatonként kézművesételeket és termékeket vásárolhatunk, és persze meg is ebédelhetünk, mondjuk a töröknél, a frissen gyúrt tésztából készített gözlemével.
Így feltöltődve, pedig még készüljünk lelkileg az East Side Galery megtekintésére, azaz a falra. Mert anélkül ne menj el Berlinből, hogy nem látod. Ha a történelemmel nem is vagy éppen jó viszonyban, itt akkor is megérint az emlékeztetőként 2-2,5 km hosszan meghagyott, a Spree folyó mentén magasodó fal látványa.
A falé, mely családokat és egy nemzetet választott el egymástól, a hidegháború kettéosztotta város örök szimbóluma. Ma művészek, amatőr alkotók festményei díszítik, időről időre átfestik őket. Ahogy az idő is lassan elfeledteti, begyógyítja a sebeket, és azzá teszi Berlint, ami mindig is kívánt lenni. Békés, mindig pezsgő fővárossá.
Kapaszkodók Berlinhez
- Regisztráció a Reichstag ingyenes megtekintésére: https://visite.bundestag.de
- Mindent a közlekedésről: iranyberlin.hu
- Étkezés: egy gyorsbüfében, egyszerűbb, snackbár jellegű étkezőhelyen 6-7 euróból is kijöhet. Egyszerűbb étteremben egy főre 15 eurót, egy közepes kategóriájúban 20-25 eurót számoljunk.
- Nevezetes parkok: Tempelhofer Feld (használaton kívüli reptér), Tiergarten, Charlottenburg palotakerje, Volkspark Friedrichshain.
Még nincs hozzászólás