Bajos karácsony, csak egészség legyen!
Rendkívül közhelyes, ám nagyon igaz a címben szereplő mondás, amelyet sajnos most családom és a magam esetében is megtapasztalhattam.
Az advent idén nálunk az ünnepre való felkészülés helyett az orvoshoz járással telt, ugyanis a feleségem, a gyermekem és jómagam egy időben betegedtünk meg. Eddig nagy szerencsénk volt, mert Csanád 15 hónapot kihúzott minden kórság nélkül, ám most egy kisebb náthával „gazdagodott”.
Érdekes, ahogy a gyerekek ennyi idősen a betegségeiket átélik. Sosem tudtam elképzelni, amikor édesanyám mesélte, hogy hasonló korban, mint a kisfiunk, 38 fokos lázzal gondtalanul futkostam az orvosi rendelőben.
Tettem ezt kiabálva, hangoskodva egészen addig, amíg a gyermekorvos ki nem jött a szobájából, és annyit mondott a többi szülő előtt: Gyula! Gyere be! - okozva ezzel kellemetlen pillanatokat anyukámnak.
Csanád ebből otthon az aktív játszást, mászást, futkosást, hangoskodást tette a magáévá, és néha úgy éreztem, hogy betegen még aktívabb, mint máskor. Hozzáteszem, nem vagyunk egy beteges család, így különösen rosszul érintett minket a családi dögvész.
Lényegében egymást ápolgattuk, támogattuk Krisztinával, a forró teák, és papírzsebkendő-halmok között, miközben a gyermek okozott nekünk gyógyító hatású boldog pillanatokat.
Még novemberben, a szomszédban kezdődött lakásfelújítás nem sokat segített a pihenésben, pedig ez utóbbit javasolják leginkább a betegeknek az orvosok. Próbáltam megtudakolni, hogy vajon meddig számítsunk hangos munkálatokra, a válasz minden egyes alkalommal a „még két nap” volt.
Ezért nem értettem, hogy egy héttel később még miért zakatol közvetlenül a fejemben a fúrógép egész álló nap… De egyszer csak véget ért a zaj, mint a Dallas.
Ám a szentestéhez közeledve újabb kihívásokkal kellett megküzdenünk a párommal. Tavaly az első karácsonyunkat ünnepeltük a gyermekünkkel, idén a második karácsonyra készültünk az új lakásunkban, és arra, hogyan kerüljük el a karácsonyfával kapcsolatos veszélyhelyzeteket.
Egy szép fa a lakás éke az ünnepek alatt, és ezernyi tett szolgáltatója egy kisgyermeknek. Különféle ötletekkel próbálkoztunk a feleségemmel, hogy a fát elzárjuk a gyermekünk elől, de közben mégis élvezni tudjuk annak szépségét.
Én első körben a kandallónknál használt védőrácsra gondoltam, de be kellett látnom, hogy ez nem akadály a gyermeknek. Természetesen Csanád részt kívánt venni a fafaragásban, a fa állításában, és a díszítésben is.
Valahogy így képzelem el gyermekünk gondolatait: …ha egy pillanatra nem figyelnek, gyorsan odalopózom, és jól megrángatom ezt a nagy izét! Vajon ez is úgy eldől, mint minden más? Jé, erre is fel tudok mászni! Mennyi szép labda van ezen a nagy valamin, mindjárt pattogtatom is őket. Miért ugranak olyan gyorsan anyáék, amikor közelítek a nagy zöld dolog felé?!
A karácsony ezzel együtt igazán szép volt, és az új év is jól kezdődött. El is felejtettük összes kínunkat, nyavalyánkat és betegségünket. Azért jó, hogy magunk mögött hagytuk.
Így, az új év elején minden kedves olvasónak a tavalyinál egy fokkal jobb esztendőt kívánok!
Még nincs hozzászólás