Bábeli zűrzavar
Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy – sok tanár és szülő szereti ezt ismételgetni, motivációképpen. A szülők a lehető legjobbat akarják a gyermeküknek, és mindent megtesznek azért, hogy már kicsi koruktól megalapozzák a csemetéjük jövőjét. Nem ritka, hogy már egészen pici kortól az anyanyelven kívül egy plusz idegen nyelven beszélnek a gyerekhez, pedig ez a módszer nem minden esetben szerencsés. Kákonyi Tímea logopédus segít tiszta vizet önteni a pohárba.
Kétnyelvűség – igen vagy nem?
„Vannak kétnyelvű családok, ahol az anya vagy apa nem magyar anyanyelvű. Ilyen esetben az a legtermészetesebb, ha a gyermekhez mindkét szülő már a születése pillanatától a saját anyanyelvén beszél. A gyermek ebben a kétnyelvű élethelyzetben nő fel, ez lesz számára elfogadott.
Egészen más a helyzet, amikor magyar anyanyelvű szülők szeretnék nagyon korán idegen nyelvre tanítani a gyermeküket. Ez általában akkor fordul elő, ha a szülők egyike nyelvtanár, vagy magas fokon beszél egy másik nyelvet. A rosszabb eset, amikor a szülők egyike nem magas fokon, de valamennyire beszél egy idegen nyelvet. Ha a szülőt gátolja a választékos kifejezésben az, hogy nem beszéli az adott nyelvet anyanyelvi szinten, akkor rendkívül károsnak tartom, ha a gyermekével így kommunikál.”
Kákonyi Tímea néhány tanácsot is megoszt olvasóinkkal, hogy mire figyeljenek a szülők gyermekük nyelvi képzése kapcsán.
1. Ha természetes módon nő bele a gyermek a kétnyelvű családba, ahol a szülők az egy nyelv, egy stratégia módszerét alkalmazzák, azaz mindenki a saját anyanyelvén beszél a gyermekhez, és nincs nyelvi keveredés, adott a természetes motiváció a nyelv elsajátításához.
2. Ha mesterséges módon, szervezett kereteken belül történik a korai idegennyelv-tanítás, akkor figyeljenek rá, hogy vannak olyan gyermekek, akiknek nem javasolt ez a módszer. Ilyen rizikótényezők közé tartozik például a szülés közben fellépett oxigénhiány, vagy a koraszülöttség.
Most folynak az iskolai beiratkozások. Ne menjen két tannyelvű iskolába az a gyermek, akinek anyanyelvén akadályozott a beszédfejlődése, sok hangot rosszul ejt, artikulációs zavara van.
3. Fontos a megfelelő idegen nyelv kiválasztása. Diszlexiások számára az újlatin nyelveket javasolják a szakemberek. Az olasz, illetve a spanyol is megfelelő választás, szemben az angollal, ugyanis az angol ábécé 26 betűt használ a nyelv 44 hangjának jelölésére (ez azt jelenti, hogy 577 írott betű -- kiejtett hang- kapcsolatot kell felismerni az olvasás során).
Hány évesen érdemes belekezdeni?
Napjainkban talán már a diplománál is többet ér egy felsőfokú nyelvvizsga, illetve minél több nyelv ismerete és megfelelő használata. A logopédus szerint akkor is hagyni kell a gyerekeket élni, a szülők pedig ráérnek az idegen nyelv oktatásával.
„Ha a gyermek például a harmadik osztályban kap megfelelő nyelvi képzést, simán utolérheti azt, akit már kiscsoportosként elrángattak a játszótérről ovis angolra.
Sajnos sok szülő gondolja úgy, hogy a korai nyelvtanítás a gyerek hasznára válik, pedig csak túlingerlés az idegen nyelv tanítása, ha nem anyanyelvi környezetben történik.
Sokszor fáj a szívem, azt látva, hogy egy pici gyereknek – akinek egyébként a legfőbb tevékenysége a játék – heti bontásban 4-5 helyre kell mennie magánórára. A fejlesztőjátékok nem azonosak a gyermek spontán, önfeledt játékaival, a játékos angol sem ugyanaz, mint gondtalanul túrni a homokban.”
Nyelvi keveredés
A kétnyelvű családban felcseperedő gyermekeknél sokszor előfordul, hogy a két nyelvet egy mondaton belül is keverik – ha nem jut eszükbe egy szó magyarul, a másik nyelv adott kifejezését használják. Mi az a határ, mikor már szakemberhez kell fordulni a beszédzavarok elkerülése érdekében?
„Azok a gyerekek járnak legrosszabbul, akik egy nyelvet sem éreznek igazán a magukénak, és anyanyelvi szinten egyiket sem birtokolják. Általában második osztály körül jelennek meg az ebből fakadó írás-olvasás problémák, ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni.”
Még nincs hozzászólás