Azok az első, meghatározó napok
Van, aki úgy véli, az első tanító, az első iskolába lépés egy életre meghatározza az ember személyiségfejlődését, életpályáját. Valóban ilyen sok függ a sikeres iskolakezdéstől?
Több kutatás és tanulmány nyomán sorra vettük, mi lehet az alapja ennek a feltevésnek, és mi az, amitől valóban úgy el lehet rontani, vagy épp olyan lendületbe lehet hozni a gyerek hozzáállását és teljesítményét, hogy az már befolyásolhatja a jövőjét.
1. A kisiskolásokban, amikor átlépik az iskola küszöbét, általában közös a vágy, hogy jól tanuljanak. Ehhez társul a bizakodás, hogy ennek meg is tudnak felelni, tehát még eléggé magabiztosak és optimisták a tanuláshoz. Ennek az állapotnak az előidézése csaknem teljes egészében a szülőkön múlik, így nagyon nagy a kezdeti lendület megadásában az anyák, apák szerepe.
2. Egy hat-hét éves, nem sportoló, átlagosan érett gyermekből még hiányzik a teljesítménymotiváció. Elsősorban azért teljesít, hogy eleget tegyen a szeretett személyek kívánságainak, örömet szerezzen nekik, elismerést és kedvességet kapjon viszonzásul. Minden otthon kapott jó szó, mosoly, dicséret javítja az iskolai eredményeket.
3. A szülő mellett a pedagógus-gyerek viszony minősége határozza meg a gyerek tanuláshoz való viszonyát. Ahhoz azonban, hogy ez a viszony harmonikusan alakuljon, szükséges, hogy a gyerek magatartása és teljesítménye megfeleljen a pedagógus elvárásainak. (Ez egy olyan helyzet, amely ellen lehet a szülőnek berzenkednie, de változtatni csak úgy tud/na, ha más osztályba, iskolába vinné gyerekét.) Ha a gyereknek az alkalmazkodás nem okoz nehézséget, már a kezdet kezdetén több elismerést, pozitív visszajelzést kaphat, s ez is segíti őt.
4. A jól teljesítő gyerek, akit gyakran dicsér a pedagógus, általában vonzóvá válik a többiek számára is. Keresik a barátságát, elfogadják a véleményét, elismerik egyéb teljesítményeit. Így szociális pozíciója a csoportban kedvezően alakul, és önértékelése az iskolába lépéskor meglévő kezdeti optimizmusának megfelelően fejlődik.
5. Ennek az ellenkezője következik be, ha a kezdeti teljesítményzavarok – nehézkes, ügyetlen mozgás tornaórán, maszatos rajzok, csúnya füzetek – miatt a gyerek igen korán kudarcélményeket szerez, sorra tapasztalja például, hogy nem tudja úgy vagy annyi idő alatt megoldani a feladatokat, mint a társai. Nyugtalanság, túlzott félénkség, szorongás, alacsony önértékelés váltja fel a kezdeti bizakodást, még akkor is, ha a pedagógus a legnagyobb tapintattal kezeli azokat.
6. A dicséret hiánya a társak közötti leértékelődéshez vezet, s az ilyen gyerekek a legkülönfélébb módokon próbálják helyüket a csoportban felértékelni, a pedagógus és a társaik figyelmét magukra irányítani. Ilyen a bohóckodás, a rezignált érdektelenség, amely mindenképpen nehezíti a beilleszkedést abba az új életformába – a hosszú évekig fennálló tanulói létbe –, amely kikerülhetetlenül vár rájuk.
Ily módon tehát az iskolakezdés sikere vagy sikertelensége valóban életünk sokkal több területére van kihatással, mint azt gondolnánk. Tényleg az első tanító nénin múlik minden?
Még nincs hozzászólás