Az vagyok, amit éppen csinálok
Sínen van. Sokkal inkább, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Pedig akkor is rend volt életében. Előbb a Vígszínházban, aztán a Budapesti Kamaraszínházban játszott. Filmezett is eleget. Sorstalanság, Szabadság, szerelem, Eszter könyve, Szinglik éjszakája. A kiteljesedés ezután következett. Megházasodott, fia született, fotózni kezdett, filmgyártó céget alapított, bisztrót nyitott, alkalmanként zenét szerez. Kolovratnik Krisztián nem áll meg az útján.
Idegennyelv-tudásának köszönhetően több külföldi produkcióban is játszott. Egy amerikai filmben John Cusack partnere volt. Az alatt a másfél év alatt, míg Barcelonában élt, ottani reklámfilmekben szerepelt, az egyikben Fernando Alonsónak, a Forma-1 világhírű pilótájának drukkolt, vígan sörözgetve.
RIDIKÜL MAGAZIN Nyitva még az ajtó Barcelona felé, vagy azóta, hogy hazaköltözött, elhalványultak a kinti kapcsolatai?
KOLOVRATNIK KRISZTIÁN Nem zárult le semmi, nem hoztam végleges, felülírhatatlan döntést, csak azzal, hogy nyolc és fél évvel ezelőtt megszületett a fiam, lett egy családi rendszerünk, és minden mást ahhoz kellett alakítanunk. Sokféle munkám volt Barcelonában, perspektívát is láttam benne, de amikor már nem csak magadért vagy felelős, minden lépésedet százszor átgondolod.
A kiépített szálakat nem engedtem el, bármikor vissza tudnék menni, de most úgy érzem, itthon a helyem. A családom is, a munkám is ide köt. Nem égettem fel magam mögött egyetlen hidat sem, amikor elmentem, így amikor hazajöttem, nem kellett semmit újrakezdenem, csak folytatnom.
RM Színészi énjét mégis háttérbe szorította egy kicsit, filmgyártó céget alapított, Anatolij Vasziljev és Törőcsik Mari közös kaposvári színházi munkájáról rendkívül izgalmas dokumentumfilmet forgatott.
KK Nyugodt, tiszta lelkiismerettel mondhatom: az a nyolc és fél év, amit eddig a fiammal, Borisszal töltöttem, életem legcsodásabb időszaka. Ezek alatt az évek alatt olyan dolgok maradtak csak el, amelyek visszahozhatók, pótolhatók, vagy olyanok, amelyek nem is kell, hogy ismét megtaláljanak.
Volt egy váratlan fordulat az életemben. Épp azon gondolkodtam, milyen jó lenne valami olyat csinálni, amivel megengedhetném magamnak, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem a gyerekemmel. Az az idő később ugyanis értelmet nyer. És akkor ért utol Anatolij Vasziljev, a legjelesebb orosz színházi mester ajánlata, hogy játsszam el Törőcsik Mari fiát Kaposvárott, Marguerite Duras Naphosszat a fákon című darabjában.
Szuperül el is beszélgettünk, de a végén mondtam neki, hogyan állok családilag, s bár irgalmatlanul megtisztelő a felkérése, dolgoznék is vele boldogan, de most nincs szívem másfél hónapra leköltözni vidékre, és feltétel nélkül, éjjel-nappal próbálni.
Ő ezt megértette, kezet fogtunk, és elköszöntem tőle. Már kint voltam az utcán, amikor vettem a bátorságot, visszafordultam, és megkérdeztem tőle: mi lenne, ha erről a kivételes munkáról filmet készítenék? Azonnal rábólintott.
RM Nagyon bátor, őszinte, a próbafolyamat legintimebb, legfájóbb pillanatait is bemutató dokumentum született a kaposvári előadás létrejöttéről. Hogyan fogadták az érintettek?
KK Első körben attól rettegtem, mit szól majd Marika, Törőcsik Mari. Neki még a vágás befejezése előtt elküldtük a filmet. Már aznap visszaszólt, hogy a részéről mehet. Vasziljevvel ugyanezt nem tudtam megcsinálni, ő már csak a párizsi bemutatón szembesült a filmmel, de a vetítés után megölelt, és azt mondta: örül, hogy a dokumentum elkészült, jó lenne, ha folytatnánk.
RM Színpadon mikor állt legutóbb?
KK Pereg a film címmel van egy közös estünk Hegyi Barbarával. Sándor Pál rendezte, filmdalokat éneklünk, és beszélgetünk a közönséggel. Sokat utazunk vele az országban, mindketten nagyon szeretjük.
RM És szerepben, nagyobb lélegzetű darabban?
KK A Dühöngő ifjúságban, Lukáts Andor rendezésében, még a Budapesti Kamaraszínházban. Az volt az utolsó.
RM A filmesek viszont újra megtalálták. Gárdos Éva most leforgatott alkotásában, a Budapest noirban főszerepet játszik. Egy bűnügyi újságírót 1936-ból.
KK Többféle felkérésre nemet mondtam az elmúlt években, emiatt aztán sokan azt képzelték, hogy elhagytam a szakmát, holott igazából csak másra terelődött a hangsúly. El is voltam szépen a fiammal, vittem a suliba, amikor kirántotta a kezét a kezemből, hogy: „Apa, ne, ez olyan ciki!” Szóval már itt tartunk, ilyen megjegyzéseket kapok, mert ugye, nő fel a gyerek.
Kávézgattam valahol, amikor meglátott valaki a stábból, a terepszemlék során. Kinyomozták, hogy már itthon vagyok, másnap felhívtak, és azt mondtam, próbáljuk meg. Tetszett az irodalmi alapanyag és a forgatókönyv is. Úgy gondoltam, érdemes belemenni.
RM Kondor Vilmos Bűnös Budapest című regénye az alap, főhőse Gordon Zsigmond, aki megszállottan dokumentálta a főváros életét, nemegyszer maga szolgáltatva igazságot az áldozatoknak.
KK Minden mondat mögött egy újabb rejtély húzódott meg a forgatókönyvben. Úgy éreztem, ez olyan szerep, amiért érdemes színésznek lenni. Nem is szólva arról, hogy Gordon Zsigmond karaktere nagyon hasonlít az enyémhez. Ezt persze mások állítják, aztán a fene se tudja. Olvasva mindenesetre valóban úgy tűnik, mintha én mondanám mindazt, amit ő mond.
Az is izgalmassá tette a figurát, hogy megvan benne a hatodik érzék, tudja, hogy a bűn mögött több van, mint a látszat. Szeme van arra is, hogy a dolgok mögé lásson. Nyughatatlan igazságkereső. Olyan döntéseket hoz, amiket más nem merne meglépni. A film minden jelenetében benne vagyok. Három-négy-öt naponként újabb partnerem volt. Tenki Réka, Dobó Kata, Kováts Adél, Thuróczy Szabolcs, Kulka János, Anger Zsolt… ahány színész, annyiféle stílus, ízlés.
Húszvalahány játékfilm után is azt kell, hogy mondjam, nagyon nagy feladat volt. Pokoli felkészülést, erős csapatmunkát igényelt. Nyolc nap, nyolc éjszaka története a film, s ami nagyon jó benne: Gordon Zsigmond nem hős.
Rokonszenves, esendő ember, aki nagyon okosan áll helyt bizonyos helyzetekben, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy őt is össze lehet törni. Izgalmas libikóka az egész történet, amelyben egy pillanatra sem halványul el az igazság és a hazugság, a gyengeség és az erő mérlegelése.
RM Jobb, ha felkészül rá: most, hogy ismét látható lesz, újra a figyelem középpontjába kerül.
KK Furán hangzik, de én úgy látom: rengeteg olyan feladás volt az életemben, amiről tudom, hogy csak hosszú hónapok vagy évek múlva vezet valahová. Tudatosan építem magam körül a dolgokat. Mindig úgy sakkozom, hogy az legyen a domináns, amit most lépek.
Az vagyok én, amit éppen csinálok. Tologatom a figurákat a táblán, miközben minden figura én vagyok. A színész, a fotográfus, a filmgyártó, a zeneszerző, a cégvezető, a bisztrótulajdonos. Mindig a helyzettől függ, mivel s hova lépek. Közben az egész hadseregre vigyázok, hogy a figurák egyben maradjanak.
RM S most éppen honnan jött, honnan gurult ide a biciklijével?
KK Boriszért voltam az iskolában. Egyébként együtt biciklizünk. Olyanok vagyunk, mint a BMX-banditák. Mindenhová együtt megyünk, ott hajtja mellettem. Jön velem végig a városon. Partner mindenben. Gitározunk, énekelünk, együtt vágjuk a filmeket. Néha rákérdez, hogy mi van a cégünkkel. Hihetetlenül nyitott gyerek.
Készülünk egy bringás műsorra. A pilotfilmet már megcsináltuk. Dumás sorozat lesz, amelyben bemutatjuk az útjainkat, kalandjainkat, mesélünk a barátainkról, az élményeinkről. A nagy bizonytalanság természetesen minden mögött ott van az életben. De miért ne lenne? Végül is az visz előre bennünket.
RM Spanyolországi éveiből hiányzik valami?
KK Talán az akkori bátorságom. Az valahogy redukálódott, amióta itthon vagyok. Nagyobb rajtam a felelősség. Minden téren. De azért remélem, lesznek még váratlan fordulatok az életemben.
Még nincs hozzászólás