Az összefogás ereje
Barrett Hall – aki látta a filmtörténet egyik legromantikusabb alkotását, a Love Storyt, élénken emlékszik rá, hogy az egyetemista főszereplő, Oliver Barrett mint valami terhet cipeli nevét, amiről gazdag családi adományok okán az egyetem egyik épületét is elnevezték.
Tübingenben, az egyik legnevesebb német egyetemi városban a hallgatók javarésze nem fizet kollégiumi díjat, mert a lediplomázott öregdiákok kötelességüknek érzik, hogy a fizetésükből bizonyos összeget rendszeresen átutaljanak egykori egyetemüknek, amiből az képes a diákszállásokat finanszírozni.
A két példa a névvel és névtelenül művelt adományozás egy-egy, mifelénk jószerivel ismeretlen gyakorlatát mutatja, s népszerűsítése is alkalmas lehet arra, hogy követőkre leljen. Nem kell ugyanis ahhoz társadalmi vagy természeti katasztrófának bekövetkeznie, hogy egyének, vállalatok és szervezetek segítő szándékkal forduljanak egymás felé. De hogyan? Miként lehet a bizalom hídját egy vállalat és egy támogatásra szoruló cél, azt felkaroló szervezet közt megteremteni úgy, hogy mindenki elégedett legyen?
Erre kínál megoldást a rendszerváltozás idején, az 1990-es évek elején hazánkban is megjelent United Way, az az 1887-ben Denverben alapított, ma már 42 országban mintegy 1800 irodával rendelkező szervezet, amelynek ma három irodája működik Magyarországon. Kevesen tudják, hogy az összefogást nevében viselő United Way kezdeményezésére indult el az adó 1%-ának jótékony célú felajánlása, ami a mai napig sikeresen juttatja pénzügyi forrásokhoz az erre jogosult civilszervezeteket.
Változnak a vállalatok, a közelmúlt gazdasági válsága csaknem megszüntette az ad hoc szponzorációt, de korántsem tüntette el a társadalmi felelősségvállalás késztetését a gazdasági szférából. Csak éppen már nem egyszerűen adójóváírásnak tekintik a pénzadományokat, sokkal inkább stratégiai kérdés lett, hogy egy cég miként vesz részt a civil társadalom életében, fejlesztésében.
Az óriási szakértői hálózattal rendelkező United Way integráló szervezet, amely partnerséget ajánl a vállaltoknak ahhoz, hogy megtalálják a hozzájuk legjobban illő közösségi célokat és összehozzák ezeket olyan civil szervezetekkel, amelyek képviselői talán sosem jutnának el kéréseikkel egy adott igazgatótanács elé.
És jól jön a segítség és a szakértelem a másik oldalon is, hiszen még a nemzetközi nagyvállalatok sem tartanak fenn külön apparátust arra, hogy önkormányzatokkal, egyesületekkel, alapítványokkal tárgyaljanak, külön adminisztrációt vezessenek, s egy-egy akció után annak hatását is mérjék, ellenőrizzék.
Nem beszélve a magyar kis- és középvállalatokról, az úgynevezett kkv szektorról, ahol általában megvan a jószándék, de a túl sok járulékos munka csírájában fojtja el a cselekvést.
„Márpedig, tapasztalatink szerint, egyre több magyar vállalkozás ismeri fel a társadalmi felelősségvállalásban rejlő előnyöket – mondja Adriány Kincső, a United Way magyarországi ügyvezető igazgatója. – Bár az angol rövidítésével „CSR”-nek nevezett tevékenység a multinacionális vállalatok menedzsmentje számára megszokott, kár lenne a mégoly nehéz gazdasági környezetben működő magyar cégekre rálegyinteni.
Ebben az esztendőben a United Way Magyarország Könyvforgató néven olyan akciót indított, amelybe húsz vállalatot sikerült bevonnunk. Ezek dolgozóitól és egyéni adományozóktól összegyűjtöttük már megunt, „kinőtt” vagy egyszerűen csak feleslegessé vált gyerekkönyveiket, életkor és állapotuk szerint szétválogattuk, iskolák meg kreatív felhasználási ötletekkel pályázhattak rájuk.
Önkéntesek segítségével juttattuk el a könyveket a nyertes iskolákba, hogy a szünidőben az iskola minden tanulója – különös tekintettel a hátrányos helyzetűekre – forgathassa azokat és fejleszthessék olvasáskészségüket.”
Van olyan vállalat az országban, amelyik lehetővé teszi dolgozóinak, hogy egy közösen kiválasztott célra a munkavállaló havonta 500 és 5000 forint közötti összeget ajánljon fel, és a cég ezt megduplázva küldi az adott célra elkülönített számlára. Így a dolgozó láthatja, és akár ellenőrizheti is, hogy az ő és a kollégái befizetett forintjai hogyan változnak át egy alapítványnál orvosi eszközzé, iskolai felszereléssé, fogyatékkal élőknek szervezett programokká.
A United Way hazai tevékenységének középpontjában most néhány évig a gyerekek állnak, hogy – stratégiájuk szerint – „kibontakoztassák a bennük rejlő tehetséget és elérjék álmaikat”.
Ennek a törekvésnek a közeljövőben egy igen látványos eleme az a játszótér lesz, amit kizárólag adományokból építenek fel Budapesten, a forgalmas belvárosban, s amely olyan játékokkal lesz tele, amit fogyatékkal élő gyerekek is biztonsággal használhatnak.
Egy ilyen játszótér nemcsak azoknak a kicsiknek szerezhet örömet, akik eddig soha nem próbálhatták ki a hintát vagy csúszdát, hanem segítheti az épeket is abban, hogy a gyerekkorban még ismeretlen előítélet a fogyatékosokkal szemben ki se alakuljon bennük. A közös játszótér barátságokat szülhet és talán még az anyukák, apukák is szóba állnak majd egymással.
Még nincs hozzászólás