Az önérvényesítő nő gyengéje a férfi
A középkori várúrnők évekig, évtizedekig egyedül irányították a gazdaságot, művelték a földeket, intézték a pénzügyeket, működtették az udvartartást, míg uruk a keresztes háborúban harcolt. Önállóak voltak, önálló döntéseket hoztak, és egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy férfiszerepben próbálnak helytállni, mint ahogy Kleopátra sem aggódott azon, miként egyeztesse össze uralkodói feladatait a nőiességével.
Számtalan nő akadt a történelem során, akik jelentős szerepet töltöttek be az ország irányításában. Uralkodók és híres prostituáltak, szeretők és hercegasszonyok, akik a hatalmat saját jogon, vagy a férfiak irányításán keresztül, de magukénak tudhatták. A nagy tömegek, persze, nem voltak ilyen szerencsések. Mindennapos volt a családon belüli erőszak, a nők tulajdonként kezelése, akik nem rendelkezhettek szabadon a testükkel, nem tanulhattak, és nem is dolgozhattak. Ha a női szerepek változását nézzük az idők során, a férfivilág mindig csak akkor engedett a női jogok előretörésének, amikor arra gazdasági szükségszerűség vezette.
Tisza István gróf, miniszterelnök 1906-ban mondott parlamenti beszédéből látszik, hogy a férfiak a 20. század elején is sajátosan értékelték a nők egyenjogúsági törekvéseit:
„Két szóval megmondhatom, hogy a nők képviselőválasztói jogának határozott ellensége vagyok. Irtózom a gondolattól, hogy asszonyaink megannyi választó polgártárssá alakuljanak át... Ezzel a reformmal veszítenénk mi, szegény férfiak, de azt hiszem, végeredményben a nők is.”
Szüfrazsettek és munkásnők
Az első világháború aztán mindent megváltoztatott. A férfiak háborújának szüksége volt a hátországra, szüksége volt arra, hogy a nők működtessék a hadigazdaságot, töltényt készítsenek, fegyvert gyártsanak, élelmezzék a katonákat. Paradox módon a férfiak generálta háború vezetett a női egyenjogúsági törekvések első sikereihez. A társadalmi változások odáig jutottak, hogy Angliában a szüfrazsett-mozgalmak megpróbálták kikényszeríteni a nők választójogát. A 19. század végén megnyílt az egyetemi oktatás, így az értelmiségi pályák is a nők előtt. A Sorbonne első női professzora Marie Curie volt, akit 1906-ban neveztek ki, amikor férjét elütötte egy lovas kocsi – e szomorú baleset nélkül valószínűleg a Nobel-díja ellenére sem lehetett volna tanszékvezető.
A szocializmus sajátos, teljes mértékben gazdasági indíttatásból fakadó erőszakos egyenjogúsítást eredményezett. Gondoljunk csak a traktoros lányokra és a női élmunkásokra. Ezzel párhuzamosan Amerikában és Nyugat-Európában a háztartás vezetése és a gyereknevelés már nem jelentett elegendő szabadságot a nőknek. A munkához való jog és a vezetői pozíciókhoz való hozzáférés mellett először merült fel kérdés a „nő saját testéhez való jogát" illetően. Ekkor kezdték el szabályozni a fogamzásgátlást, az abortuszt és a mesterséges megtermékenyítést, s törvényt alkottak a szexuális zaklatásról és a nemi erőszakról is.
Zajlik a nemek csatája
Ma a születési előjogok, a társadalmi szabályok sokkal kevésbé korlátoznak minket. Saját elhatározásunkból tanulhatunk, léphetünk tudományos pályára, vagy választhatjuk a családanya szerepét. A férfiak támogatása azonban már nem egyértelmű ezen a téren. A nemek csatája zajlik, folyamatosan küzdelemben állunk, figyelve, hogy meddig engednek bennünket.
A több fronton való helytállás több stresszt okoz, mint eddig bármikor a történelem folyamán. A felmérések azt mutatják, hogy Magyarország az egyik legkonzervatívabb ország Európában, ahol a család igen fontos érték. A megkérdezettek azt vallották, hogy nem jó, ha a férfiak női szerepet töltenek be, a dolgozó nők nyolcvan százaléka pedig szívesebben maradna otthon a gyermek tizennégy éves koráig.
A mai nőnek sok szempontból könnyebb érvényesülnie, még ha ez a folyamat olyan új kihívások elé állít is minket, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Az, hogy társadalmi szinten ez a férfiaknak egyértelmű veszteség lesz-e, a nőknek pedig egyértelmű nyereség, még nem látszik: ami biztos, hogy a szabadsággal meg kell tanulnunk élni. Hiszen mindannyiunk legfontosabb törekvése az, hogy a szabadságunk ne menjen a boldogság rovására, mert akkor biztosan nem éri meg.
Minden sikeres nő mögött áll egy férfi?
Könnyebb a sikerre éhes férfinak megtalálnia az őt támogató nőt, mint egy sikerre vágyó nőnek az őt támogató férfit. De nem lehetetlen; jó önértékelés és biztos önbecsülés kell hozzá mindkét fél részéről. És ami nagyon fontos különbség: a támogató nő sokszor észrevétlenné válik, és teljes életet él a férfi támogatásával, míg a támogató férfinak nem szabad érezni az alárendeltséget, sokkal inkább a partnerséget, és azt, hogy helye van a sikereinkben neki is. A nők számára a legfontosabb az állandó lelkiismeret-furdalás legyőzése, hogy elkerülje a szerepek közötti őrlődést. Ha ennek leküzdésében a férfi támogat minket, nem pedig a komplexusainkat erősíti, akkor sikerre vagyunk ítélve.
Még nincs hozzászólás