Az improvizáció a lételemem...
A Magyarország, szeretlek! műsorvezetője, akit két éven át a Balatoni nyárban is láthattak reggelente a tévénézők, elsősorban improvizációs színésznek és trénernek vallja magát, de bölcsész- és iparművész diplomával is rendelkezik, továbbá az ország legkeresettebb személyiségfejlesztő trénere. Kraszkó Zita dolgozott a Krétakörrel, játszott külföldi és magyar filmekben, sorozatban, rendez, és élőben közvetítette az idei Oscar-díj-átadót. Ha ideje akad, fest és énekel is.
RIDIKÜL MAGAZIN Volt egyszer egy szegedi diáklány, aki …
KRASZKÓ ZITA ...járogatott főiskolára, egyetemre, képzőművészetire is jelentkezett, de nem vették fel díszlet–jelmez szakra...Akkor már éreztem, hogy színházban szeretnék dolgozni. Kecskeméten nőttem fel, ahol sok színházi ember tartozott a szüleim baráti köréhez. Anyukám orvos, apukám gyógyszerész. A családban ez a kétféle szakma létezik. A tesóm is orvos, urológus, érdemes vele jóban lenni.
RM Mitől lett másféle?
KZ Közelebb jár a valósághoz, hogy nagyon odavoltam egy rajz faktós srácért, eleinte csak ezért jártam rajzolni. A képző ugyan nem sikerült, de művészettörténet tanulmányi versenyen az első húsz között voltam, amiért pluszpontok jártak, illetve bizonyos helyeken felvételi mentesség.
Az első évben még rajz–művelődésszervezés szakra jártam, utána lett média, meg kulturális menedzsment szak, ami engem is nagyon érdekelt, majd a bölcsészkaron folytattam. Volt némi kisebbségi érzés az egyetemen, hogy Szeged, meg vidék, ezért a legnagyobb neveket hívták meg előadónak.
A szórakoztató műsorokról Friderikusz adott elő, de oktatott ott Tvrtkótól kezdve az akkori HVG és 168 óra főszerkesztőjéig mindenki. Amit ma tudok, annak az alapjai onnan származnak. Jó képzés volt. Aztán felvettek a MOME video–animáció szakára Budapesten.
RM Miből tartotta fenn magát?
KZ Lehet, hogy furcsa, de divatújságírás volt az első melóm. Meg is ijedtem egy idő után, hogy piros cipőről meg kék hajráfról fogok beszélgetni egész életemben. Addigra engem már megfertőzött a színház. Színésznő szerettem volna lenni, de ezt nem is mertem otthon megmondani. Finoman szólva nem lettek volna elájulva az ötlettől. Erre várni kellett a Krétakörig.
RM Tehát volt két diplomája, dolgozott a harmadikon, és közben mit csinált?
KZ Egy saját céget, ahol címlapokat terveztünk. Akkor még nem létezett nálunk a stylist mint foglalkozás. Épp megszűnés előtt állt a Gyöngy című magazin, amikor felhívott Sárosi Zoli fotós haverom, hogy segítsek az utolsó címlapnál. Azt mondta, te egy kreatív csaj vagy, találj már ki valamit.
Láttam az előző címlapokat, a fotóalanyok csak úgy beestek az utcáról, saját sminkben. Emlékszem, hogy Für Anikó volt a modell, én egy ruhát hoztam el, de az egy 1 millió forintos Dior modell volt. Sminkest szereztünk, fodrászra már nem maradt pénzünk, így kalap volt a fején.
Annak a lapszámnak 30 százalékkal nőtt az eladása, és nem szűnt meg az újság. Egy év alatt lett tíz újságom, ahol kitalálhattam a címlapokat. Jól is ment, csak veszélybe került a diplomám. Mert nem jártam iskolába, pedig a mesterképzés számomra egy elérhetetlennek tűnő álom beteljesülése volt. Tehát inkább azt választottam.
RM Milyen volt a video–animáció?
KZ Nagyon jó hely volt a felnőtté válásra. Ott kezdtem el forgatgatni, kisfilmeket csinálgatni. Közben az elektronikus kommunikációs szakon, felmerült, hogy lehetne képernyőzni, de ahhoz azért még sok mindent meg kell tanulnom.
Szegvári Kati gyakorlatvezetőm elvitt Földessy Margithoz, ahol nyolc évet töltöttem. Azt szoktam mondani, hogy kifizettem magamnak egy főiskolát. Az volt a nagy álom, hogy egyszer a Krétakör közelében csinálhassak valamit; bármit.
RM Oda hogy csöppent be?
KZ Ez egy érdekes történet, mert volt egy Liliom-előadásuk, ahol egy rajongó barátnőm miatt az első sorban ültünk. Ott alakult ki egy fura kapcsolat. Tudtam, hogy Nagy Zsolttal ezután az előadás után beszélgetni fogunk.
RM Ahhoz képest, hogy maga volt a kakukktojás a családban, elég sok diplomát szerzett, sok területen bizonyított.
KZ Volt egyszer egy családi ebéd, tizenkilenc éves lehettem, és nagyon ki voltam akadva, hogy tényleg, mi végre vagyok ebben a családban. Ezt valaki magyarázza meg.
Néma csend. Mindenki eszi a levest. Anyám érezte, hogy valamit mondania kell, de fél perc, amikor nem szólal meg senki, az félórának tűnik. Egyszer csak azt mondta: te azért vagy itt, hogy szórakoztass bennünket. Nagyon megsértődtem, de kulcsot adott az életemhez.
RM A színészet sem bizonyult végállomásnak.
KZ Nem, pedig a Krétakörön kívül játszottam kőszínházban is, és jókat. Ilyen volt az Equus, a Dühöngő ifjúság vagy a Macskajáték, amiben Pásztor Erzsi volt Orbánné és Schubert Éva Giza; Földi Teri, aki Ilust játszotta huszonöt évig, ő Paulává érett, és én voltam Egérke. Egérkével már sokan debütáltak, Halász Juditnak is az volt a beugrója.
Egy idő után nemhogy magamra találtam volna, mert sokáig fut egy darab, hanem elvesztettem az érdeklődésemet.Akkor jött a Grund Színház, az improvizációs társulat, és Andrew Hefler. Elvitt egy olyan irányba, amiről tudom, hogy abszolút van létjogosultsága, az improvizációs színész mindig magáról mesél. Végül azért hagytam ott, mert heti négyet játszottam – úgy éreztem, már utánzom magam.
RM Hogyan lett az Éjjel-nappal Budapest című kereskedelmi reality rendezője?
KZ Az improvizáció tévés megfelelője a reality műfaj. Ha ez nincs, akkor nem tudok összehozni egy saját társulatot. Ez a tanulópénz kellett ahhoz, hogy most színészekkel dolgozhassak, és nagyjából tudom vagy érzem, hogy mikor lesz jó, vagy mi az, ami működik, és mi az, ami nem.
Színpadi kísérletem is volt, ahol Anger Zsoltot meg Szabó Győzőt rendeztem, dramatizáltam is a szöveget, tehát „csinálva" tanultam, és jöttek a visszajelzések, hogy működik.
RM Hogyan jutott el Amerikába?
KZ A hosszabb forgatási szünetekben kiutaztam, és megnéztem álmaim színházait. Minden pénzemet erre költöttem.
RM Játszani is akart kint?
KZ Játszottam is. A UCB Improvisation Acting Schoolba jártam, a kurzust Mike Leffington vezette, az abszolválás feltétele volt egy hollywoodi vizsgaelőadásban játszani, Los Angeles egyik legjelentősebb improvizációs színpadán. Nem néztem ki magamból, hogy sikerül, olyasmi volt, mint amikor idén az Oscar-díj-átadást közvetíthettem élő adásban.
Ugyanaz az érzés jön rám, hogy ez nem biztos, hogy fog menni, de belevágtam. Aggódtam, hogy milyen lesz angolul játszani, de aztán egész jól ment. Ott senki vagy, de a tehetség számít néha.
RM Miről szól a saját társulata?
KZ A Hepp!egy misszió, vagy nevezhetjük bárminek azt, hogy mi itt összejárunk improvizálni, és megyünk a saját félelmeink ellen, történeteket mesélünk, mindennap másikat.
Van egy társulat, amivel elmegyünk egy csomó helyre, az izomsorvadásos gyerekektől a hátrányos helyezetűekig, ahová hívnak, és ahol tényleg az életüket jelenti az a három óra, hogy foglalkozik velük valaki. Nagy cégeknél kapott média-, kommunikációs- és csapatépítőtréning-megbízásokból keressük meg a pénzt arra, hogy hozzájuk elmehessünk ingyen.
RM Pénzért pedig a menedzserek lelkét próbálják kiegyenesíteni?
KZ Nem mindig jutunk el a lélekig. A kommunikációs, személyiségfejlesztő tréningeken sokszor csak odáig jutunk el néhány alkalom alatt, hogy ha én elfogadom a másikat, és bőkezű vagyok vele, akkor lehetőség nyílik mindkét fél számára hasznos helyzetek építésre.
Ezek az emberek mindenhez intellektuális alapon állnak. Az empátia, a figyelem viszont érzéki játék, ám ha valaki ezt be tudja vinni a saját kőkemény menedzser-életébe, akkor mindenkivel szemben előnye van, aki erre nem képes vagy hajlandó. Egyébként nagyon jó fejeket ismertem meg abban a szférában is.
A Google felső vezetőinek szóló képzéseken fel kell kötni a gatyámat, hogy követni tudjam feladatokkal a tempójukat. Olyan, mintha már minden játékot játszottak volna. Ott én is feltöltődöm, de ehhez kellenek a nemzetközi tréningek, hogy tartsam a lépést.
RM Ezek után hogyan keveredett a közszolgálati televízióhoz?
KZ Úgy, hogy szerettem volna elmenni Goda Kriszta tévésorozata, a Csak színház és más semmi szereplőválogatására, de ezzel egy időben folyt egy másik casting, ugyanazzal a casting-direktorral. Ez volt a Balatoni nyár.
Ezt a műsort nézőként is szerettem, és a magam szempontjából is komoly lehetőséget láttam az élő adásban. Mindennapos improvizáció, ráadásul az északi parton zajlik a műsor, a Káli-medence kapujában. Jól ismerem azt a vidéket az ott élő művészekkel együtt, a boraival, a kajáival, a túraösvényeivel.
RM Mindemellett énekesnőként is fellépett, sőt, volt saját jazz-zenekara is. Ennek mi az előzménye? Egy srác, aki énekórára járt?
KZ Ez esetben egyszerűbb volt a helyzet, találkoztam Tettamanti Tamás trombitással a Jazzy Rádióban, ahol műsort vezettem, szó szót követett, elkezdtünk zenélgetni, és mire kettőt pislantottam, a Moulin Rouge-ban léptünk fel. Hol máshol debütáljak, játsszunk nagyban!
RM Már attól is zúgni kezd a fejem, ha végiggondolom, mennyi mindent csinált.
KZ Ez tényleg nem egy koncepciózus interjú arról, milyen érzés műsort vezetni. Viszont ha én kizárólag műsorvezetőnek képzelném magam, sose tudnék jó műsort csinálni.
RM Minek képzeli magát?
KZ Akkor képzelem magam valaminek, ha van egy szerep vagy egy olyan megmérettetés, mint most a Magyarország, szeretlek! Van egy csodás hetvenéves énektanárom, Dékány Endrének hívják, akitől rengeteget tanultam.
Ő mondta, mikor a Moulin Rouge előtt nagyon össze voltam omolva, hogy mindig álmodjam oda magam. Ne arra figyeljek, hogy izgulok, hanem a feladatra; megtanított figyelni. A Magyarország, szeretlek! első adására is így készültem fel.
RM Az is segített, hogy Harsányi Leventével végigdolgozták már a nyarat?
KZ Érdekes, hogy az első pillanattól egy hullámhosszon voltunk, és egy feszültséges pillanat nélkül csináltuk végig a nyarat. A Magyarország, szeretlek! egész más. Itt nyoma sincs a Balatoni nyárnak, se a véd- és dacszövetségnek.
Itt Levente az ellenfelem, a másik csapat kapitánya. A férfiak nyerni akarnak. Fel kellett vennem a ritmust, hogy én is arra törekedjek. Meg kellett tanulnom nyerni, de a humor és a játékosság sok mindenen átsegít. És az öröm, hogy ott lehetek, fantasztikus játékostársak között.
Még nincs hozzászólás