Az igazi mindig másvalaki?
Kamaszként a legtöbb lány fejét a párnájába fúrva álmodozik az igaziról, a sírig tartó szerelemről. Komolyan hiszi, hogy létezik a nagy ő, a másik fele, akivel fényes esküvőt követően leélheti az életét. Már csak annyi a dolga, hogy megtalálja. Esetleg már meg is van az illető, csak meg kellene hódítani. Ő a fizikatanár, vagy a szomszéd srác. Kamaszos álmainkat követve aztán egy életen át ezt az igazit keressük.
S mivel szerelmesnek lenni jó, bele is szeretünk fülig mindig valakibe, akiről úgy érezzük, ő az igazi. Azt érezzük, hogy most tényleg megtaláltuk. Őt, a nagy őt. Aztán telnek a hetek, a hónapok, s valahogy kiderül, hogy mégsem. Egyre több a konfliktus, a csalódás, a veszekedés.
De ki is a nagy ő?
Akkor ez azt jelenti, hogy nem is létezik nagy ő? Dehogynem! Csak mindig másvalaki az. Az óvodás kislány beleszeret a kisfiúba, Benibe. Otthon kijelenti, hogy csak Benihez fog feleségül menni. Már el is jegyezték egymást, íme a gyűrű – mutatja, amelyet a fiútól kapott, s mely gyűrű Beni anyukájának fiókjából való. S a szülő ilyenkor büszke, hogy az ő gyereke már szerelmes.
A gyűrűt természetesen visszaszolgáltatja Beni anyukájának, akivel csak mosolyognak a dolgon. Pedig nem kellene. Hiszen ebben az esetben Beni a nagy ő. S ha megkérdezzük, miért épp ő, akkor egyszerű választ kapunk. Azért, mert még ő is cumizik.
A hatéves kisfiú szerelmes az elsős tanító nénibe, a kislány, míg rá nem jön, hogy ennek az érzelemnek nincsen jövője, sokáig szerelmes az apukájába. A kamasz mindig abba, akivel dicsekedni lehet, mert ő a legmenőbb, legcsinosabb, legdögösebb a gimiben.
A szexológusok szerint a férfiak munkahelyi szerelmeinek oka elsősorban a saját, a falkán belüli státuszuknak a megerősítése. A legcsinosabb, legfiatalabb nő megszerzése már nem azért történik, mert a férfi azt gondolja, hogy ez a lány a nagy ő, inkább azért, mert látványa az agyában a tesztoszteron, vagyis a férfi nemi hormon kiáramlását fokozza.
A nők a munkahelyen rendszerint a náluk magasabb beosztású, státuszú férfiakkal esnek szerelembe. Ilyenkor a nő nem feltétlenül a férfiba, inkább annak hatalmába szeret bele. Abba a helyzetbe, hogy ennek a hatalomnak, kiváltságnak, erőnek a részese lehet. Ez nem mindig tudatos, nem azért történik, elsősorban, mert a nő így akar feljebb jutni a vállalati hierarchiában, hanem azért, mert biológiai törvény, hogy az erősebb, a hatalmasabb ugyanakkor vonzóbb is.
No és az ötven felett érzett szerelem? Nagyon gyakori, hogy ötven körül különösen a férfiak, de gyakran a nők is újra rátalálnak az igazira. Előfordulhat, hogy az új kapcsolattal az illető önértékelését, önbizalmát igyekszik visszanyerni. Bizonyítani akarja, hogy képes csábítani, kielégíteni, kielégülni. Képes a boldogságra.
Már megint nem ő
De miért gondoljuk mindig, amikor szerelembe esünk, hogy igen, végre megtaláltuk. Ő az igazi. Talán azért, mert a szerelem kezdetén a szerelmes úgy érzi, hogy tele van energiával, nem létezhet előtte akadály, bármire képes, szépnek látja a világot, még akkor is, amikor egész nap zuhog az eső, kopaszon meredeznek a fák. Úgy érzi, hogy egy percig sem bírja ki a másik nélkül. Úgy érzi, meg kell érintenie, el kell kápráztatnia.
Egyszóval szerelmesnek lenni jó. A szerelem szárnyakat ad, és értelmet az életünknek. Pedig nem történik más, mint az, hogy agyunkban ilyenkor elkezd termelődni egy dopamin nevű hormon, mely az eufóriát okozza. Ezt már tudják az agykutatók és endokrinológusok, arról viszont nem szólnak a tudományos közlemények, hogy miért akkor történik meg ez, amikor őt meglátjuk.
Miért nem történik meg ez akkor, ha egy számunkra érdektelen férfival (nővel) beszélünk. Mitől lobbanunk lángra az egyiktől, míg a másik hidegen hagy. Örök rejtély, bár vannak teóriák, amelyek igyekeznek magyarázatot adni.
Az egyik legdivatosabb elmélet szerint abba szeretünk bele, akiről valami titokzatos érzékeléssel, mondjuk feromonok segítségével úgy érezzük, hogy egészséges utódokat tudunk majd együtt létrehozni. Persze, ha ez így lenne, akkor nem volna olyan sok válás és gyermekét egyedül nevelő szülő.
Azt azonban már kifigyelték, hogy ez a dopamin nevű hormon nem kering a vérünkben örökké. Néhány hónap után mennyisége csökken, s úgy másfél-két év alatt visszaáll a szerelem előtti szintre. S ilyenkor mit tehetünk? Beismerjük, hogy tévedtünk. A Géza vagy a Zoli mégsem a nagy ő.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne élhetnénk le vele akár az életünket is. Sőt, talán jobb is, ha nem a lángoló szerelem időszakában választjuk ki holtomiglant. Jobb ezt akkor megtenni, amikor lehull a rózsaszín lepel, és már olyannak látjuk őt, amilyen.
Nem a józan ész
Érdekes módon azonban, ha elmúlik a szerelem, s már belátjuk, hogy nem találtuk meg az igazit, megnyílik az út egy új kapcsolatra. Kezdődik az egész elölről. Újra leszáll a köd, termelődni kezdenek a szerelem hormonjai, újra azt érezzük, hogy most, igen, most végre megtaláltuk. Ő az. A Feri vagy a Tibor. Telnek a hetek, a hónapok.
S minden szinte ugyanúgy történik, mint egy előre megírt színdarabban, egyre többet veszekszünk, jönnek a bajok az ágyban és az asztalnál. A világ egyik leghíresebb pszichológusa, az egyik leghíresebb lélektani könyvben leírta, hogyan működnek az emberi kapcsolatok.
Megalkotta a játszmaelméletet, amely szerint kapcsolatainkban az ismétlődéseket gyakran egyáltalán nem a józan ész vezérli, hanem valami mögöttes program, melyet leggyakrabban szüleinktől kapunk. Az ő kapcsolatuk mintáit követjük, vagy próbáljuk mindenáron elkerülni. Szinte programszerűen robbannak ki a veszekedések, programszerűen csalódunk, programszerűen bukkan fel a harmadik. Eric Berne azt is megírta, hogy kapcsolatainkban úgy viselkedünk, ahogy az ellentétes nemű szülőnk szeretné. Tudattalanul neki próbálunk megfelelni.
Az örök szerelem tíz pontja
Ha a nagy ő létezését meg is kérdőjelezzük, el kell ismerni, hogy bizony vannak olyan házasságok, amelyekben a felek megtalálták egymásban a nagy szerelmet. Léteznek évtizedeken keresztül harmonikusan és jól működő párkapcsolatok is. Az biztos azonban, hogy az ilyen boldogságért dolgozni kell.
A pszichológusok szerint a párkapcsolat tartóssága attól függ, hogy az élet tíz legfontosabb területén mennyire értenek egyet a párok. Terveik és céljaik mennyire egyformák, hogyan működik a kommunikáció kettejük között, hogyan kezelik a konfliktusokat, hogyan állnak a pénzügyekhez, mit gondolnak a szülői szerepekről, el tudják-e fogadni egymás családját, barátait, milyen szereposztást képzelnek el egy kapcsolatban, és mennyire szeretik ugyanazokkal a tevékenységekkel tölteni a szabadidejüket, illetve azonosak-e a szexuális igényeik.
Minél több területen hasonlóak, annál nagyobb a valószínűsége, hogy boldogan élnek majd együtt akkor is, amikor a lángoló szerelem már elmúlt.
Még nincs hozzászólás