Az igazi Mária főhadnagy
2014. március 13. | Írta: Nagy György
Zágrábi szülőházában hogyan is sejthették volna, hogy az 1830. augusztus 15-én született kislány egyszer még operetthősnő lesz?
Fotó: Budapesti Operettszínház
Nővéreihez és bátyjához hasonlóan neki is tisztes polgári pályát, illő nevelést kívántak biztosítani a szülei: jómódú kereskedő édesapja, a horvát Karl Lebstück, és anyja, a bécsi Simonich báró húga, ezért tizenhárom évesen el is küldték a kislányt Bécsbe a nagybácsihoz, iskolázni, pallérozódni. Öt évig nem is volt ezzel semmi gond, de amikor Mária 1848. március 13-án kalapot vásárolni indult, azon vette észre magát, hogy bekeveredett az aznap kitört bécsi forradalom jogász ifjai közé. Az emlékiratai szerint lelkesedésében eladta a fülbevalóját, elszaladt egy cipész ismerőséhez, akitől vett egy pár férficsizmát, majd az apja, Karl nevén beállt az egyetemi légióba, és hősiesen küzdött a barikádokon.
A bécsi forradalom bukása után átszökött Magyarországra, és Károlyként jelentkezett a német légióba, de a téli hadjáratban már a tiroli vadászoknál harcolt. Részt vett a kápolnai csatában, ahol megsebesült, és rendkívüli bátorságáért hadnaggyá léptették elő. Sebesülésének a történetét így írja le: „…egy golyó horzsolta a fejem jobb oldalát. A kötözőhelyre vittek, és első segélyben részesítettek… Törzsorvosunk, Lumnitzer, mikor a sebemet kötözte, kénytelen volt csuromvér ingemet lehúzni rólam, és meglátta keblemet. Azt mondta csodálkozva: »Az ezer szentségit! Hiszen a mi Károlyunk tulajdonképpen leány!« – Ezer ördög, doktor! Kötözzön be és ne csináljon feltűnést a dologból.”
Persze, a seregben ettől kezdve nem volt titok, hogy Károly tulajdonképpen Mária. Buda visszavételekor már főhadnagyként harcolt, és itt találkozott újra Jónák József tüzérőrnaggyal – akivel korábban Győrött, férfiruhában már megismerkedtek… Most azonban harctéri szerelemre gyúltak, és a tábori lelkész adta őket össze.
Augusztus 18-án mindketten fogságba estek, és az aradi várbörtönbe zárták őket. A férj életfogytiglant kapott, Máriát pedig – aki a börtönben szülte meg a fiát – rokonai petícióinak a hatására fél év után szabadon engedték, és kitoloncolták Magyarországról.
Zágrábba hazatérve azonban a bátyja, aki a császári oldalon harcolta végig 1848–49-et, ellenségként fogadta. Kiközösítve, nehéz körülmények között élt a fiával, majd Győrbe, a húgához költözött. Ott találkozott egy korábbi tüzér-bajtársával, Pasche Gyula festőművésszel, és mivel házasságát az életfogytiglanra ítélt Jónák kérésére a hadbíróság felbontotta, Mária rövidesen megesküdött a festővel, „…hogy gyermekemmel otthonom legyen”, írta az emlékirataiban.
Bár Jónák József 1867-ben amnesztiával szabadult, és igyekezett anyagilag támogatni egykori feleségét és a gyermekét, a börtönben szerzett betegsége miatt hamarosan meghalt, 1870-ben pedig a második férj, Pasche Gyula is elhunyt. Mária ettől kezdve a legnagyobb nyomorban élt Újpesten. Az egyik ‘48-as emlékünnepségen látta meg őt Jókai Mór: öregen, egykedvűen ült kopott honvéd-egyenruhájában, kitüntetéseivel a bejáratnál, mint valami panoptikumfigura… Jókai meg is írta a történetét A női főhadnagy című elbeszélésében – és megírhatta a Pesti Hírlapban a veterán főhadnagynő nekrológját is, amikor az 1892. május 30-án koldusszegényen meghalt.
A halhatatlanságot mégsem Jókainak, hanem Huszka Jenőnek és Szilágyi Lászlónak köszönheti, akiknek a révén ötven évvel a halála után – persze, happy endes lezárással – operetthősnő lett belőle, Mária főhadnagy néven
Még nincs hozzászólás