Az Első mindent visz?
Harminckét évvel a bemutató után, idén augusztusban újra dilemma elé állította a nézőket a Városligetben Szörényi Levente és Bródy János. Ismét ezrek követelték Koppánnyal:
„Ősi joggal engem illet Géza trónja, Árpád népe, hej!"
Mire nem késett István válasza:
„Ősi jogról lemondtál az én javamra,
Gyávaságból tettél volna így?”
Melyiküknek volt igaza? A legegyszerűbben így szoktuk feltenni a kérdést – pedig az „igazság” és a „jog” fogalma már ezer évvel ezelőtt sem fedte mindig egymást…
Alkalmas vagy törvényes?
A Kárpát-medencében letelepült magyarok vezetője – íratlan „törvény” szerint – az lehetett az elhunyt nagyfejedelem hozzátartozói közül, aki a legalkalmasabb volt a törzsszövetség, a hadak vezetésére. Ez a szempont („senioratus”) a korábbi vezető fiával szemben gyakran előnyben részesítette a család egy idősebb, tapasztaltabb tagját.
Géza fejedelem apja, Taksony idejétől ez megváltozott, és a korábbi vezető rátermett rokonai, testvérei helyett a hatalom az elsőszülött fiú kezébe került („primogenitura”).
Ez a változás egyelőre esetleges volt, alkalmanként a fennálló erőviszonyoktól függött, vagyis korántsem vált még törvénnyé, hogy az örökös minden esetben az elsőszülött fiúgyermek legyen. Az idősebb, harcokban tapasztaltabb Koppány tehát a korábbi „ősi jog” alapján követelte magának fiatalabb unokaöccsével szemben a hatalmat – István pedig már az elsőszülöttségi jog alapján nem adta át neki Géza trónját.
Egyébként ez nem csak nálunk okozott gondot: az európai monarchiák valamennyien átmentek ezen a folyamaton, és legtöbbjük esetében csak a 11–12. században vált általánossá az apáról fiúra szálló királyság.
Testvérháborúk
Az Árpádok uralmának első két évszázadát végigkísérte ez a kettősség, mindjárt István utódlásakor is. István fia, Imre herceg meghalt, a királynak tehát nem volt örököse.
A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy az elsőszülötti jogról nem ildomos lemondani. Izsák két ikerfia közül Ézsau látta meg elsőként a napvilágot, és ez a néhány perces korkülönbség az elsőszülötti jogokkal és kötelezettségekkel ruházta őt fel öccsével, Jákobbal szemben. Mikor azonban egy este éhesen tért haza, és látta, hogy az öccse vacsorát főz, kért egy tál lencsét. Jákob azt mondta: adok, de cserébe kérem az elsőszülötti jogot! Ézsau könnyedén lemondott az elsőszülöttségről, és amikor Jákob csalárd módon még az apai áldást is megszerezte, ezzel ő, a másodszülött lett törvényesen is apjuk, Izsák első számú örököse. Ézsau pedig, mivel olcsón lemondott az elsőszülöttségről, méltatlanná vált rá, mert figyelmen kívül hagyta Isten szándékát.
Egyébként a zsidó elsőszülött fiúk eleve Isten szolgálatára vannak kiválasztva. Ezért minden elsőszülött fiúgyermeket 31 napos korában meg kell váltania az apjának az Örökkévalótól egy szertartás keretében, és ennek ára van: a hagyomány szerint öt ezüst. Akit pedig valamilyen okból nem váltottak ki csecsemőkorában, annak egy érmet akasztottak a nyakába, rajta az "elsőszülött" felirattal, ami mindig emlékezteti, hogy ha felnő, amint módjában áll, ki kell magát váltania.
Az ősi szokásjog alapján a nemzetség legidősebb tagja, István unokatestvére, Vazul jelentkezett a koronáért – őt azonban pogánysága miatt István nem tartotta alkalmasnak az utódlásra, ezért helyette a nővére fiát, Orseolo Pétert jelölte ki, Vazult pedig megvakíttatták, vagyis alkalmatlanná tették az uralkodásra, és a fiait száműzték.
Ennek ellenére néhány év után a Vazul-fiúk – András és Béla – visszatértek, és egymást követve ők kerültek Magyarország trónjára. András ekkor az öccse rovására már a fiát, Salamont akarta utódjaként látni, s a testvérek egymásra támadtak – és ez így ment még sok Árpád-házi nemzedék során…
A szegény ember legkisebbik fia…
Az elsőszülötti jog, a primogenitura fokozatosan vált a középkori uralkodóházak leszármazási törvényévé.
A hatalmi piramis alsóbb szintjein már nem volt ilyen szigorú az öröklés: ha egy nemes ember meghalt, javait a fiúgyermekei egyenlő részekre elosztva örökölték, vagyis nem élvezett elsőbbséget a legidősebb fiú, és ugyanez volt érvényes a városi polgárok és a jobbágyok törvényes öröklésére is. Sőt: Werbőczy Hármaskönyve alapján az apai házat mindig a legifjabb fiú örökölte!
Zavaros trónöröklési sorrendek
Az európai uralkodócsaládok öröklési rendjéről kis túlzással elmondható, hogy ahány ház, annyi szokás – ráadásul a szokások, vagyis trónutódlási rangsort meghatározó jogszabályok is gyakran változnak.
A britek például csak nemrégiben fogadták el azt a törvényt, amely szerint mindenképpen az uralkodó elsőszülött gyermeke lesz a trónörökös, akár fiú, akár lány az illető. Így Charles herceg ifjabbik fia, Harry csak az ötödik a trónutódlási sorban, mert még a bátyja, Vilmos idén született kislánya is megelőzi őt! Dániában is az ötödik helyre szorult az uralkodó másodszülött fia, Joakim herceg, ugyanis Frigyes bátyja – a trón első számú örököse –, valamint annak mind a négy gyermeke megelőzi őt.
A törvények módosulása még a legutóbbi időkben is befolyásolta az utódlási sorrendet. A svéd trón örököse például XVI. Károly Gusztáv legidősebb gyermeke, Viktória hercegnő, akit a kislánya követ majd, és Viktória öccse, Károly Fülöp fiú létére is csak a harmadik a sorban. A svédek ugyanis 1980-ban vezették be az abszolút primogenitúrát, vagyis amikor a gyermek nemétől függetlenül a legidősebb utód lesz a trónörökös – Károly Gusztáv lánya és fia pedig ezután született, tehát rájuk – Viktória szerencséjére – már ez az utódlási szabály érvényes.
Ugyanakkor a szomszédos Norvégia királyának is van egy elsőszülött lánya, valamint egy másodszülött fia – ott mégis a fiatalabb testvér, a fiú, Haakon a törvényes utód. Ugyanis bár ma már – 1990 óta – Norvégiában is lehet a trón örököse egy leány is, ha ő született előbb, ez a törvény csak 1990-ben lépett életbe, Márta Lujza hercegnő pedig hiába elsőszülött, a törvény hatályba lépése előtt született tizenkilenc évvel, és pechére a törvény nem visszamenőleges hatályú…
Még nincs hozzászólás