Átkozott féltékenység
A féltékenység természetes emberi érzelem. Szinte senki nincs, aki ne érzett volna féltékenységet élete során valamikor, valakire. A kislányok féltékenyek egymásra már kisiskoláskorban is. Megsértődnek, ha barátnőjük más lányokkal is szóba áll. A testvérek egymásra, a csúnya lány a szépre, a szép az okosabbra féltékeny.
A féltékenység kórosnak csak akkor nevezhető, ha a valóságtól, a másik ember viselkedésétől és cselekedeteitől függetlenül hatalmasodik el a gondolkodásban. Ilyenre is akad példa bőven
Mert őt nem lehet szeretni
Gergő jómódú, jól öltözött, irigyelt üzletember, aki egy napon berontott felesége munkahelyére, ott alaposan helybenhagyta az asszonyt.
Kiderült, hogy szinte ismeretségük első pillanatától kezdve féltékeny volt rá, eleinte csak vádolta, később verte is. A gondolat, hogy az asszony megcsalja, egyre jobban elhatalmasodott rajta, míg végül fékezhetetlen agresszióvá fajult.
Gergő meggyőződésévé vált, hogy az asszony viszonyt folytat a munkahelyén a közvetlen főnökével. Egy ízben, amikor felesége irodájában járt, és meglátta, hogy az asszony a főnökével beszélget, nem tudta türtőztetni magát, és felpofozta a nőt.
Szerencsére Gergő a nyilvános balhé után belátta, hogy segítségre van szüksége. A terápia során kiderült, hogy alapvető önértékelési zavarokkal küzd, gyerekkorában szülei szigorúan és szeretet nélkül nevelték.
Azt tapasztalta, hogy a felnőttek mindig mást mondanak, mint amit gondolnak. Ezért alapvető bizalmatlanság alakult ki benne, és az a meggyőződés, hogy őt nem lehet szeretni. Partnerkapcsolataiba ezt a bizalmatlanságot és gyanakvást vitte át, soha nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy őt mindenki átveri, megcsalja.
Hatalmas autóban bizonytalanul
Balázsnak Gergőhöz hasonlóan legyőzhetetlen agresszív késztetései voltak, és nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a barátnője megcsalja.
Kiderült, hogy a lány elmesélte régebbi kalandjait más férfiakkal, és ezt ő nem tudta neki megbocsátani. Örökké azt képzelte, hogy ezek a kalandok jelen idejűek.
Az orvosok szerint ez a probléma nagyon is valóságos, a fantáziaképek ugyanis nem ismerik el az időt. Balázs tipikus narcisztikus alkat volt.
Láthatóan sokat foglalkozott a külsejével, gondosan öltözött, konditerembe járt, szükségtelenül hivalkodó autót vezetett, amelyben mindig gumibotot tartott az ülésen.
Partnereit gyakran váltogatta, mert minden kapcsolatában úgy érezte, megcsalják, és még mielőtt bizonyosságot szerzett volna, új kapcsolatba kezdett.
Az ilyen személyiségű ember ugyanis csak látszólag imádja önmagát, valójában éppen bizonytalanságát, kishitűségét palástolja nagyra növesztett izmaival és óriási autóival.
Az ilyen problémákkal küzdő emberek azonban betegek. Személyiségük sérült, segítségre szorulnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden féltékeny ember beteg.
Csak arra kellettem, hogy gyereket csináljak
Amikor felesége állapotos lett a kisfiával, András megváltozott. Nem mert a feleségéhez nyúlni, hiába magyarázta neki az asszony, hogy a kicsinek nem lesz attól semmi baja. Szülés után tovább romlott a viszony.
A kisfiú rosszul szopott, sokat sírt. Még féléves korában is éjjelente háromszor fel kellett hozzá kelni. Anyja megpróbált visszaköltözni a hitvesi ágyba, de az túl fárasztó volt.
Mire felébredt a gyerek sírására, és átment hozzá, a kicsi teljesen felébredt, és nem akart visszaaludni. Ezért inkább visszaköltözött hozzá a gyerekszobába. András ezt nem akarta elfogadni.
Csak arra kellettem, mondta, hogy gyereket csináljak neked. Ha a gyerek sírt a járókában, nem engedte kivenni. Előbb-utóbb úgyis meg kell szoknia, hogy nem ő parancsol.
Ha csak tizedannyit törődnél velem, mint a gyerekkel, nem kellene leszakadt gombos ingben elmennem, dühöngött. Ha az asszony el szeretett volna jutni egyszer-kétszer edzőterembe, nem engedte. Miféle házasság az olyan, amelyben a nő azonnal elmegy, ha a férje hazajön, mondta.
A nő a végén már sem a barátnőit, sem az anyját nem merte felhívni, ha a férje otthon volt. Mert András féltékeny volt a nő édesanyjára, barátnőire is. Persze válás lett a vége.
A féltékenység egyszemélyes játszma
Amikor a féltékenységről esik szó, a legtöbb ember arra gondol, hogy a nő féltékeny egy másik nőre, a férfi egy másik férfira.
Pedig a féltékenység tágabb fogalom ennél. A féltékenység alapja mindig a vélt vagy valós tulajdon elvesztésétől való félelem. Ő az enyém, mondja a féltékeny ember, és nem adok belőle.
A birtoklásban azonban mindig van valami szorongás, az elvesztéstől való félelem. Örök aggodalom, hogy a másik jobb, okosabb, szórakoztatóbb, gazdagabb, és elveszi azt, ami az enyém.
Benne van az előre feltételezett vereség, a kisebbrendűségtől való félelem, és ez mérgezi a kapcsolatokat.
Egy ember féltékeny lehet társa barátjára vagy barátnőjére, az anyjára, de még a saját gyerekére is. Ezért mondják a pszichológusok, hogy a féltékenység alapvetően egyszemélyes játszma. Arról az emberről szól, aki féltékeny.
Az énképpel függ össze. Kóros formájában egy olyan megingathatatlan téves eszme, amely eljuthat akár a paranoiáig is. Ez azt jelenti, hogy a féltékeny elme eltorzítja a valóságot. A másik ember bármit mond vagy tesz, azzal ezt az eltorzított valóságot erősíti.
Még nincs hozzászólás