Átépítés alatt
Azt minden serdülőt nevelő szülő tudja, hogy elérkezik az idő, amikor kiskamasza már nem vele akarja tölteni a hétvégét, már nem mellé bújik be éjszaka. Már nem az ő véleménye, értékrendje fontos. Sőt, mindezeknek olykor éppen az ellentéte. Eljön a barátságok kora, amely az önálló, felnőtt életre való készülődés első lépcsőfoka.
Nagyon fontos. A serdülőnek ki kell szakadnia a gyermekkori függéséből, és meg kell tanulnia felnőtt ember módjára, önállóan élni. Képessé kell válnia arra, hogy érzelmeinek, érdeklődésének a családon kívül tárgyat találjon.
Sötétedésre itthon legyetek!
- Akkor megyek, mondja a tizenhárom éves Panka.
- Hova, kérdezi a szülő.
- Még nem tudom, így a serdülő, Lilivel találkozom.
- Ki az a Lili?
- Nem ismered, Zizi barátnője. Ma szombat van, szeretnénk Zizinél aludni. Megengeded?
- Nem, nem engedem meg. Nem tudom ki az a Lili, nem ismerem Zizi anyukáját, és jobban szeretem, ha a tizenhárom éves lányom itthon alszik.
- Jó, akkor megengeded, hogy Zizi nálunk aludjon? Meg a Lili.
- Csak Zizi
- Ne már, anyu, Lilivel is megbeszéltük.
- Talán előbb velünk kellett volna megbeszélni.
- Legalább megismered Lilit. Tök rendes lány, majdnem kitűnő, gimibe jár. Ezen a ponton a legtöbb szülő feladja.
- Oké, ha az ő anyukájuk megengedi.
- Megengedik, légy nyugodt. Nem olyan maradiak, mint ti.
- Sötétedésre itthon legyetek.
- Ne már, anyu, ősz van, hatkor sötétedik.
- Pontosan. Ezért nem engedjük, hogy a városban császkáljatok.
Ajtócsapás, serdülő elviharzik. Anyuka sóhajt. Mikor lesz ennek vége?
Lili nálunk alhat?
A gyerekpszichológusok szerint ebben a korban, tehát úgy tizenegy és tizenöt év között a fiúkkal könnyebb, mivel később kezdenek serdülni. Ez nem jelenti azt, hogy a fiús mamák megússzák. Sőt! A legtöbb lány viszont már tizenkét éves kortól gőzerővel építi ki saját önálló életét. Keresi a kapcsolatait a világgal, benne szerepeit.
A lányok ebben a korban tele vannak szorongással, folyton fáradtak, és semmi sem érdekli őket, csak a barátnőkkel való lógás. Ebben a korban a kortárs kapcsolatok a világon a legfontosabbak. Még nincs egyetlen legjobb barátnő. Barátnők vannak, akikkel sülve-főve együtt kell lenni. S ha a lakás elég nagy, és a szülők megengedik, az ilyen korú lányok imádnak egymásnál aludni.
Magukra húzzák a szobájuk ajtaját, lehúzzák a rolót, vagy elhúzzák a sötétítőfüggönyt, mintha irtóznának a fénytől. Nyomogatják a telefonjukat, ha van a szobában tévé, sorozatokat néznek hajnali kettőig. A vacsorájukat is kizárólag a szobájukban hajlandók elfogyasztani. A pizzásdoboz az ágy alatt köt ki, a poharak az íróasztal alatt. Felpróbálgatják, kölcsönadják és kölcsönveszik egymás ruháit, befonják egymás haját, és sminkelik magukat. Pusmognak, sugdolóznak.
Ha tehetik, hajnalig fenn vannak, aztán délig alszanak. A cuccaikat kizárólag a földön képesek tartani. S ez mind természetes A szülő meg csak dühöng magában, s nem érti, mikor és miért változott meg ennyire az ő szorgalmas, érdeklődő, kedves kislánya, aki egy évvel ezelőtt még imádott bebújni a szülei ágyába, és örült a hétvégi közös programoknak. De hol van ez már!
A család is megváltozik
Mindez úgy van jól, ahogy van. A serdülő lelki változásaival együtt jár, hogy családon kívüli kapcsolatok és értékek felé nyit, és közben távolodik szüleitől. Nagyobb, tőlük független személyes teret igényel, ahol önálló tapasztalatokat szerezve nő az önbizalma, felelősségérzete.
Szüksége van a család biztonságára mint háttérre, de önálló akciói, próbái, tapasztalatai segítik abban, hogy meggyőződjön életrevalóságáról. A serdülővel kölcsönhatásban változik a serdülő családja is. Megváltoznak a család szabályai; az óvó, aggódó szülőnek gyermekében megbízó szülővé kell válnia.
A serdülő ekkor megkérdőjelezi a család addigi szabályait, megküzdési módjait, kapcsolatrendszerét, értékeit. Erre szüksége van azért, hogy a romokon kialakíthassa saját értékrendjét. Ezért átmenetileg tagadja azt, amiben felnőtt. A család, ha nem akarja elveszíteni gyermekét, kénytelen ezzel együtt élni, s megengedni neki, hogy saját korosztályával minél többet együtt legyen.
Kialakul az empátia
A kiskamaszok ugyanis egymás társaságában fizikai és érzelmi biztonságban érzik magukat, támaszt és védettséget találnak. Olyan csoporthoz tartoznak, ahol otthonosan mozognak, éppen ezért merészebben gyakorolják szerepeiket is. Másrészről a kortársak modellt is nyújtanak, követendő mintát, megerősítve vagy gátolva ezzel egymást. Ezért olyan nehéz ilyenkor a felnőtt értékek elfogadására rávenni őket.
A bulizás, a barátnőkkel lógás, egymásnál alvás azért fontos, mert ekkor alakulnak ki a társas készségek, vagyis szociális képességek. Ebben az időben és így tanulnak meg elfogadni, ilyenkor alakul ki bennük az empátia, fejlődnek az együttműködési és kommunikációs képességek.
Vagyis kamaszunk így tanul meg egy közösségbe beilleszkedni, abban helyet és szerepet találni. Ekkor tanulják meg a konfliktuskezelés módjait is. Vagyis felkészülnek arra, hogy később felnőttként a társdalomba is be tudjanak illeszkedni.
Átépítés alatt
Ha szülőként nem akarunk belebolondulni a kiskamaszunkkal való örökös vitába, meg kell értenünk, hogy nem azért viselkedik így, mert elvetemült, hanem mert nem tehet mást. Az agya ugyanis átépítés alatt áll.
Alvás közben rögzített agyhullámaikat kiértékelve az agykutatók megállapították, hogy a tinédzserek agyában pár év alatt az idegsejtek közti kapcsolatok ’nagytakarítása’ zajlik. Az idegsejtek közti kapcsolatok egy része elvész, agyuk törli a felesleget.
A gyerekkor első pár évében igen gyorsan létesülnek összeköttetések az idegsejtek közt azért, hogy a gyerek a környezetéből szivacsként mindent magába szívhasson. Később azonban fontossá válik, hogy a tanultak közül a legfontosabbak maradjanak meg számára.
Vagyis azok a dolgok, amelyekre a későbbiekben is szüksége lesz. 12 és 20 éves kor között tehát teljesen normális a kaotikus viselkedés és a rendszerhez igazodásra való képtelenség. Inkább akkor kell figyelnünk, ha a mi gyerekünk nem így viselkedik.
Jó, de miért nem éjszaka alszik?
Azért, mert a melatonin nevű hormon, amelynek szintje este emelkedik, és jelzést ad a testnek, hogy ideje lenne ágyba bújni, a tiniknél később emelkedik, mint a kisgyerekeknél és a felnőtteknél! Hiába mérgelődünk, hogy este alig bírjuk ágyba terelni a kamasz gyerekünket, reggel pedig ébresztgetnünk kell őt. Ő este tizenegykor még tényleg nem álmos, és nem készakarva, a mi bosszantásunkra akar tovább fent maradni.
A serdülőkori barátságok feladatai
A serdülőkori barátságok azért nagyon fontosak, mert
- elősegítik a szülőkről való leválást, a szabadság és függetlenség érzését adják
- segítenek gyakorolni az együttműködést és a versengést
- olyan hatalmi pozíciókat próbálhatnak ki bennük, amelyeket a felnőtt-gyerek kapcsolatokban soha.
A legnehezebb
Nagyon sok szülő legnehezebben a gyerek feletti kontroll elvesztését éli meg. Félnek, hogy a kontrollal együtt gyermeküket is elvesztik. Nem veszik észre a nyereséget: felelősséget vállalni tudó gyermekükkel új, felnőtt kapcsolat kialakításának lehetőségét. A serdülő viszont nehezen veszi tudomásul, hogy elveszti a gyermekkor felelőtlenségét, és felelősséget kap a szabadságjogokért szinte cserébe.
(forrás: pszichofeszek.hu)
Még nincs hozzászólás