Átállított óra
Az eszkimók a sarkkörön túl, amikor télen mindig, de mindig sötét van, a kisbabák ritmusához alkalmazkodva éltek. Mikor a gyerekek aludtak, ők is lefeküdtek, mikor a kicsik felsírtak, ők gyorsan felkeltek. Tökéletes napi ritmusban léteztek a felkelő és lemenő nap figyelmeztetése nélkül is. Ráadásul órájuk sem volt. Amit ide-oda lehetett volna állítani.
Ezzel szemben mi, itt Európában állandóan az óránkat nézzük, és ráadásul a mutatókat is tologatjuk ide-oda. Annak idején, mikor bevezették az óraátállítást ősszel és tavasszal, azzal indokolták, hogy ez a gazdaság szempontjából fontos lépés, mert sok villamos energiát lehet megspórolni. Akkor senkit nem érdekelt – és talán nem is túl sok emberben merült fel – a kérdés, milyen hatással lesz ez az egész ránk, emberekre.
A www.alvas.eu oldala szerint statisztikák elgondolkodtató adatai, és a chronobiológiával – a biológiai óra élővilágra gyakorolt hatását vizsgáló tudománnyal – foglalkozó szakemberek véleménye szerint ideje lenne az óraátállítás ötletét újra fontolóra venni.
A chronobiológusok szerint az átállást követő néhány napban lényegesen több baleset történik, ami érthető is. Biológiai óránk rendkívül finom műszer, ez hangolja össze a szervezetünkben lejátszódó életfolyamatok ritmusát. Úgy működik, mint a karmester a zenekar élén: az irányítása nélkül nem funkcionálna egy olyan soktagú zenekar, mint amilyen egy élő szervezet.
Az ember a maga rendkívül összetett testi-lelki folyamataival igen érzékenyen reagál a változásokra. A legkisebb eltérés is kibillenti az egyensúlyából, és változások sorát eredményezi egészen addig, amíg be nem áll egy új működési harmónia. Kiegyensúlyozatlan állapotban viszont a rendszer sérülékeny, és sokkal bizonytalanabbul reagál a környezeti ingerekre. Az ember esetében ez konkrétan azt jelenti, hogy lankad a figyelme, fáradékonyabb, megnő a reakcióideje, és csökken a reakciók pontossága, ami könnyen balesetet okozhat.
Az óraátállítás a legnagyobb gondot azoknak az embereknek okozza, akik pontos napirend szerint élnek. Aki mindennap ugyanakkor fekszik le, és reggel is megszokott időben kel fel, annak át kell állnia egy új napirendre, de ez időt igényel, s eközben ők sérülékenyebbek.
A másik probléma az óraátállítással az ember biológiai ritmusának a ciklusidejével kapcsolatos. A felnőtt ember idegrendszerének alapritmusa kb. 90 perces, az alvási ciklusaink is eszerint váltakoznak. Normálisan öt, kb. 80-100 perces ciklusban alszunk éjszakánként.
Mivel minden ciklus végén egy „kapu” nyílik, ami automatikusan felajánlja éber állapotban az elalvás lehetőségét, sokkal könnyebb lenne az átállás, ha másfél órával állítanánk előrébb vagy hátrább az órát, mert akkor csak egy „kapuval” kellene előrébb vagy hátrább „ugranunk”, de magát a 90 perces ultradián ritmust nem zavarnánk meg.
Még nincs hozzászólás