Asszonycsere - azaz anyósnak lenni
Bizony, ha a mama kedvenc fiacskájához immár egy másik nő tartozik, a két hölgy között féltékeny villongások adódhatnak. De nem kell feltétlenül morgolódni és veszekedni, némi nagyvonalúsággal mindkét hölgy – és köztük az úr is – jól érezheti magát.
Induljunk ki onnan, hogy az ember fiacskája tökéletes. Még nem született meg az az anya, amelyik úgy gondolná, hogy az ő fia nem a teremtés koronája maga. Persze ha több fia van, akkor több korona is létezhet. Namármost elég nehéz a világ legédesebb, legjobb, legszebb férfijához – ami éppen, hát nem véletlen?, a mi fiunk – egy hasonlóan szuper lényt találni. Mert ugyebár nem létezhet még egy ilyen tökély.
Tehát a fiam barátnőjének az elfogadása már eleve egy nagy-nagy kompromisszum. Rendben van, ha nem is tökéletes az a lány – vagy legalábbis nem olyan tökéletes, mint az én gyermekem –, de egyfelől szereti a kisfiamat, ami miatt sok mindent megbocsáthatok neki, másfelől, ami már kevésbé érthető, de való, a fiam is szereti őt, így jobb, ha mi is jó képet vágunk a dologhoz. A barátnő státusz még nem veszélyes, ebből még bármi lehet. Bár az idő múlásával ijesztően nagy a harmónia a fiatalok között, de amíg nem több, mint barátnő, addig nincs igazi veszély, a fiacskánk a fiacskánk marad. De eljön a nap, amikor a fiunk képes letérdelni egy lány elé – még ha képletesen is – és megkérni a kezét. Ami viszont végzetesnek tűnik a fiús anya számára.
Most már tehát osztozni kell a fiúgyermeken. Nem, oda nem adjuk teljesen, az egészen biztos, de igen, osztozni kell. Bele kell nyugodnunk, hogy most már nem nekünk mondja el a problémáit és örömeit, nem a mi főztünket dícséri, nem minket hív fel elsőként, ha kinevezték, nem mi ápoljuk többet, ha beteg.
Szóval, egy másik nő jön az életébe, aki – mondjuk ki egyszerűen – fontosabb lesz mindennél, még nálunk, édesanyánál is.
Persze ha viszonylag egészséges kamaszkora volt annak a fiúnak, ha veszekedtünk vele eleget, mert ő próbálgatta a határait és szárnyait, ha megdícsértük eléggé, amikor velünk szembeszegülve lett sikeres, ha támogattuk az őrült vállalkozásait, nos igen, akkor mindkettőnek – anyának és gyerekének – könnyebben megy ez a "nő csere". Könnyebben, de nem problémamentesen. Ha azonban a gondokat megoldandó feladatként nézzük, rögtön kevésbé ijesztőek.
Ha szeretjük a menyünket, ha nem, a tény tény marad: őt választotta a kedvenc fiunk. Ebbe egy anyának sincs sem beleszólása, sem szavazati joga. Persze, minden nő ismeri a praktikákat, hogyan teheti pokollá a menye életét, de ne felejtsük el, ezzel pokollá tesszük a fiunk életét is. Márpedig ezt egy anya sem akarhatja igazán.
Mi hát a megoldás? Átengedjük a terepet? Mindenhez jó képet vágunk? Igyekszünk meghódítani a fiunk választottját? Nos, ez utóbbi nem is rossz ötlet, de semmit nem kell erőltetni. Két dolga van az anyósnak. Fogadja el, hogy a fia egy másik nőt szeret nagyon, és utána szeresse továbbra is a fiát.
A menye pedig ezért fogja szeretni. És ráadásul készülhetünk, mert számunkra is közeleg az új szerelem. Egy bájos, édes, tüneményes kis unoka formájában. És ennek az anyja az a nő lesz, aki ugyan az én menyem, de egyszer majd ő is anyós lesz. Olyan, amilyen most én vagyok!
Még nincs hozzászólás