Ásó, kapa... ?
A nagy koponyák, írók, pszichológusok és mások állítják, hogy a hűség csak elhatározás kérdése. Nem a másikhoz vagyunk hűségesek, hanem magunkhoz, ha betartjuk a fogadalmunkat. Paulo Coelho szerint a hűség olyan döntés, amit csak erős lelkeknek van erejük meghozni. Nos, ez az írás azoknak szól, akik esetleg nem mindig ilyen okosak és erősek.
A statisztikák szerint a párkapcsolatok felbomlásának legtöbbször a félrelépés az oka. Felmerül a kérdés: mikor az oltár előtt a párok örök hűséget fogadnak egymásnak, honnan tudják, hogy hosszú évek múlva mi fog történni velünk? Hogy tíz, húsz vagy harminc év múlva nem jön-e egy újabb szerelem?
Igen, előfordul – persze, mindig csak másokkal –, hogy a párok tagjai hűtlenek egymáshoz – ám a két nem megítélése nem egyforma e tekintetben. Többnyire férfi szakemberek magyarázzák, hogy biológiai szempontból a férfi poligám, a nő meg monogám, illetve annak kellene lennie. Mert, ugye, a férfi vadászik, a nőt meg becserkészik…
Állítólag a férfiak akkor is hajlamosak a hűtlenségre, ha éppen szerelmesek a párjukba; néha csak a hódítás kedvéért lépnek félre, hogy megmutassák a barátaiknak: képesek rá. A nőknél ugyanakkor a félrelépés lelki okokra vezethető vissza.
Hűtlenség tehát mindkét részről fennállhat – van, persze, olyan, hogy egy huszonöt éve házas férfi még mindig ugyanabba a nőbe szerelmes… de izgul is, hogy a felesége meg ne tudja –, ezért álljon itt néhány jó tanács. Jó, ha a párok nő tagjai tudják, hogy a férfiak olyan félrelépésekről is beszámolnak egymásnak, haveri körben, amik meg se történtek.
Azzal is tisztában kell lenni, hogy az idő múlásával csak látszatra lesznek hűségesebbek. Valójában csupán lustábbak, esetleg betegebbek lettek. És persze könnyű úgy hűségesnek lenniük, ha a férfiasságuk nem a régi… A hűséget csak a valós kísértések visszautasításával lehetne pontosan mérni, de erre aligha van lehetőség.
És ha mi, nők vagyunk hűtlenek? Nos, ebben az esetben vigyázz, nehogy a hűtlenség tipikus hibájába ess, és a saját félrelépésedet leplezve, hűtlenséggel gyanúsítsd a párod! Miután a férjed este hazaérkezik, hozzávágsz egy bugyit, és megkérdezed:
– A kabátzsebedben találtam. Ez meg kié?
Mire ő esetleg ezt válaszolja:
– A szomszéd adta vissza, nála felejtetted.
Jól hangzik, persze, ha azt mondogatod, hogy szívesen lennél hűséges, csak nincs kihez… És ne áltasd magad, a kísértés általában nem egyik percről a másikra születik. Az idő múlásával ránk vonatkozik az, ami a férfiakra: könnyű úgy hűségesnek maradni, ha nincs kísértés. (Sőt, küzdeni kell egy kis kísértésért.)
Jó, ha tudod továbbá – és vélhetőleg tudod is –, hogy a férfiak könnyebben megbocsátanak a vetélytársnak, mint a hűtlen párjuknak. Mi viszont sokkal jobban gyűlöljük a vetélytársnőnket, mint a hűtlen párunkat! A lényeg, hogy soha nem az kerül szégyenbe, aki megcsalta a másikat – a megcsalt fél ellenben nevetségessé válik. Úgyis ő tudja meg utoljára... S bár nem szívesen valljuk be: rajtunk is múlik, hogy a másiknak kedve támadt megcsalni minket.
Gyakran előfordul, hogy az ember megbánja, ha félrelépett. Kiderül, hogy a másik se jobb… de ez csak utána tud kiderülni…
Hogy akkor mi a hosszú párkapcsolat titka? Először is, hogy találj egy olyan férfit, aki fenntartás nélkül szeret. Másodszor: találj egy olyan férfit, akivel minden szempontból megértitek egymást. Harmadszor: találj egy olyan férfit, aki a humorával átsegít az élet nehézségein. Negyedszer: ez a három férfi még véletlenül se találkozzon egymással!
Még nincs hozzászólás