Aranyalma Amerikából
A világon az egyik legkedveltebb zöldségféle a paradicsom, amit egész évben szívesen fogyasztunk. A burgonyafélék családjába tartozik, távoli rokona a paprikának, a padlizsánnak és a krumplinak is. Már a neve is ígéretes, hiszen az Édenkert jut róla eszünkbe. Nem véletlenül: nálunk a paradicsom almája, a paradicsomalma kifejezésből rövidült. Talán legszebb elnevezése az olasz pomodoro, melynek magyar fordítása aranyalma.
A szerelem almája
A növény „alma” nevét valószínűleg a formája miatt kapta, erre utalnak az első írásos emlékek is. A paradicsomról Rembert Dodoens flamand orvos és botanikus írt először az 1550-es években: „gömbölyded, akár az alma, de a dinnyéhez hasonlóan gerezdes; színe először zöldes, ami később pirossá, aranyszínűvé változik."
A 17. században a Poma amoris névvel illették, vagyis a szerelem almájának hívták, mert fogyasztói valósággal elbódultak tőle. Ennek az lehet az oka, hogy az éretlen, még zöld paradicsomban találhatók olyan – nem mérgező – vegyületek, amelyek kábulatot okozhatnak.
Ezek az érés folyamán eltűnnek a gyümölcsből, így a szép piros paradicsom nemcsak hogy teljességel ártalmatlan, hanem magas cukor- és C-vitamin-tartalma miatt igen egészséges is. Sokan emlegetik rákellenes hatását, bár ezt tudományos vizsgálatok nem támasztják alá.
Az érett paradicsom legnagyobb része víz, az 5-6 százaléknyi szárazanyag felét cukor (glükóz, fruktóz) teszi ki. Almasav, citromsav, borostyánkősav is található benne. A paradicsom C-vitamint, karotint és E-vitamint is tartalmaz. Az ásványi anyagok közül kálium, magnézium, kalcium és nátrium is van benne.
Az viszont biztos, hogy kiváló immunerősítő, segíti az emésztést, és magas az ásványianyag tartalma, így mindenképpen jótékony hatása van az emberi szervezetre.
Gyomnövényből dísznövény
A paradicsom őshazája Dél-Amerikában Peru, ahol ma is közönséges, majdhogynem gyomnövénynek számít. Európába Amerika felfedezői hozták be, Spanyolországból és Portugáliából terjedt el az egész kontinensen. Bár a magyar konyhának, a magyar ételeknek ma már alapvető hozzávalója, hazánkban a 19. század végéig dísznövény volt, az úri konyhákban is csak ritkán fordult elő.
A paraszti háztartásokban sokáig csak főzve használták, szívesen készítettek belőle lecsót, levest vagy szószt, és télire is tartósítottak paradicsomlét. Nyersen történő fogyasztása salátaként, hidegkonyhai összeállításokban a 20. század második felében terjedt el.
Varró Aladár Béla, a neves gyógyszerész múlt századi könyvében gyűjtötte össze a gyógyhatású növényeket. A paradicsomról mint hatásos vértisztítóról, vértolulást oszlató, vesetisztító erősítőszerről ír, amely a fogyasztókúrák elengedhetetlen kelléke, és a változókorban lévő hölgyek számára különösen ajánlott. A népgyógyászatban ízületi gyulladás kiegészítő kezelésére szárított leveles hajtását alkalmazzák fürdővízbe téve. Kisebb sebek vagy bőrgyulladások esetén gyakran használják a paradicsomos dunsztkötést: egy nagyobb nyers paradicsomot kell rátenni a gyulladt részre, bekötözni, és néhány órát - akár egy éjszakát - rajta hagyni. Kiválóan távolítja el a méreganyagokat, és gyorsítja a gyógyulást.
A paradicsomban lévő enyhe savak jótékony hatásúak az arcbőrre, így arctisztító pakolásnak is használhatjuk a szeleteket vagy a pépesített paradicsomot.
Termesztését az 1870-es években kezdték el dunakeszi kertészek, innen terjedt át Budapest környékére. A két világháború között a konzervgyártás fellendülése és az export növekedése adott újabb lendületet az ágazatnak. Ma már az ország számos pontján termesztik, a legtöbben fóliasátrakban vagy üvegházakban.
Napjainkban a paradicsom kiemelkedő jelentőségű a világ zöldségtermesztésében, hiszen közel 5 millió hektárt foglal el ez a növény. A legnagyobb termőterület Ázsiában található, majd Európa, Észak- és Közép-Amerika következik.
Lila, fekete és zebra
A paradicsomnak sok fajtája van, formáját, nagyságát, héja vastagságát és ízét tekintve is különbözőek lehetnek a termések.
A paradicsom az a zöldség, amiből az egyik legkedveltebb koktél, a Bloody Mary készül. Ezt az italt Fernand Petiot készítette először Párizsban, Harry bárjában 1921-ben, ginből - vagy vodkából - és paradicsomléből. Ízvilágát tekintve azóta is az egyik legkomplexebb italnak tartják, bár ma már gyakran tesznek hozzá citromlevet vagy csípős fűszereket. Egyes itallapokon "a vámpírok itala" néven szerepel.
Különlegesség a mag nélküli paradicsom, a pici termésű, fürtökben lógó koktélparadicsom, a lila paradicsom, amit néhány évvel ezelőtt brit kutatók fejlesztettek ki, az intenzív ízű fekete paradicsom, ami Ukrajnából vagy Oroszországból származik, és a fekete zebraparadicsom. Ez utóbbi a nevéből adódóan csíkos: a mélybordó paradicsomon szaggatott zöld csíkok találhatóak, húsa pedig mahagóni színű, édes és lédús.
A paradicsom felhasználható nyersen, aszalva, savanyúságnak, levesnek, mártásnak, üdítőnek – szinte mindent lehet belőle készíteni, csak a fantáziánk szabhat neki határt. Ajánlunk is néhány receptet, próbálják ki őket!
Még nincs hozzászólás