Apakép
A Ridikül apáskodó adásának három, gyerekeit oroszlánként védő, stúdióvendégének egyike blogger. Szél Dávid bejegyzéseiből idézünk.
Mire vágyik egy apa?
Hát arra, hogy jó fejnek tűnjön a gyereke szemében. Hogy nyújtson neki biztonságot, legyen igazságos. Érezze a gyerek, hogy mindentől és mindenkitől megvédi, ha kell. Hogy odafigyel rá. Hogy a példaképe lehessen. Hogy erőt, védelmet és következetességet sugározva nyújtson feltétel nélküli elfogadást és korlátlan szeretetet. Hogy feltétel nélküli elfogadást és korlátlan szeretetet sugározva nyújtson erőt, védelmet és következetességet.
Ennek megfelelően azzal együtt hozunk egy csomó apa-fia sztereotípiát, hogy egyébként nem tartom magam sztereotipikus apának.
Akárhogy is, a fiam erősnek, bátornak, magasnak, vékonynak, ügyesnek, okosnak, viccesnek gondol. Azt hiszi, rengeteg hajam van, biztos benne, hogy bárhonnan egy pillanat alatt odaérek hozzá, és hogy bármilyen távolságból hallom, amit mond. Bízik a remek kézügyességemben, és hogy ennek köszönhetően nemcsak szépen és kreatívan rajzolok, hanem bármit össze is szerelek, megépítek. A fiam szemében Superman vagyok, szandálban, rövidnadrágban.
De mi van, ha kiderül az igazság?
Mi van, ha rájön, hogy gyenge, gyáva, alacsony vagyok: nem kövér, de azért nem is vékony; egy csomó mindenben ügyetlen, nem kifejezetten okos és nem is mindig vicces? Hajam is egyre kevesebb, lassabb vagyok, mint a fény, de még a hangot sem érem utol gyalog. Mi van, ha észreveszi, hogy egyáltalán nem tudok se rajzolni, se pedig szerelni?
Akkor oda az apakép?
No, nem mintha olyan rettentően dolgoznék a hibátlan alfaapa képén: az ember az adottságairól nem tehet, és ezt mi egészen markánsan képviseljük, a vízszintező meg tényleg elromlott, de úgy tűnik, ezzel együtt fontos a fiamnak, hogy tökéletesnek lássa az apját. És ha mégse úgy működik valami, ahogy elképzelte, ahogy tőlem megszokta, akkor azt egyrészt egyre jobban sérelmezi, másrészt – minthogy egyre jobb és kitartóbb és rendszerezettebb az emlékezete – ezek egyre jobban formálják a rólam alkotott benyomását is. Mivel egyre realistább képet alakít ki magában a körülötte levő emberekről, ezért csak egyre ügyesebben, körültekintőbben és ritkábban szabad hibáznom.
Még nincs hozzászólás