Anyaszívű apák
A Kramer kontra Kramer című filmben Dustin Hoffmann kiválóan alakította a fiát egyedül nevelő édesapát. S bár az édesanya egy idő után megpróbálta visszaszerezni gyermekét, a kisfiú – bíró döntése ellenére – végül a papájával maradhatott. A hazai bírósági gyakorlatban is egyre gyakrabban fordul elő, hogy az édesapák is jó eséllyel pályázhatnak a gyermekük nevelésére, ha nem érik be a vasárnapi apuka szerepével.
„Tíz-húsz évvel ezelőtt valóban szinte automatikusan az anyának ítélte a kisgyermekeket a bíróság, de mára ez a gyakorlat már megváltozott, az apa ugyanolyan rangú szülő, mint az anya. Ami nem változott, az az, hogy mindig a gyermek érdekét kell szem előtt tartani. Az utóbbi évtizedben sokkal több apa száll harcba azért, hogy nála helyezzék el a gyermekét, mint korábban – számol be a tapasztalatairól dr. Barna Gabriella.
– Ügyvédi praxisomban előfordult már olyan is, hogy a másfél éves baba az apukájánál maradhatott, mert nem akarták kiszakítani a környezetéből, ahol addig a nagyszülőkkel közösen éltek, és a kicsi nagyon ragaszkodott hozzájuk. A gyermek érdekét természetesen az szolgálja leginkább, ha békésen megegyeznek a szülők, és az édesanya és az édesapa is aktívan részt vesz az életében.
Ha már a bíróságnak kell döntenie, az nem jó helyzet. A bírók ilyenkor szakértők segítségét veszik igénybe, hogy el tudják dönteni, melyik szülő alkalmasabb a gyerek nevelésére. A gyámhivatal környezettanulmányt végez, hogy felmérje a körülményeket (lakás, jövedelmi viszonyok). Nevelői véleményt kérnek az iskolától, óvodától.
A gyermekelhelyezési perek legcsúnyább része általában a tanúbizonyítás szokott lenni, amikor az egyik fél be akarja bizonyítani a másikról, hogy alkalmatlan a gyerek nevelésére, mert alkoholista, erkölcstelen életmódot folytat, felelőtlen vagy mentálisan zavart. A pszichológiai szakvéleményekhez a Rorschach-tesztet alkalmazzák a szülők személyiségének feltérképezésére. Vizsgálják továbbá azt is, hogy a gyermek melyik szülőhöz kötődik érzelmileg, kihez vonzódik jobban. Így burkoltan ugyan, de a gyermek dönti el, kihez kerül.
Igen nagy tud lenni ilyenkor a szülői befolyás, és évtizedes tapasztalataim azt mutatják, hogy általában az a fél nyer, aki magánál tudja tartani a gyereket, hiszen nem szívesen szakítják ki őt a megszokott környezetéből, mivel számára legfontosabb az állandóság.”
Az ügyvédnőnek jelenleg is vannak olyan ügyei, ahol az édesapa tart igényt a gyermek nevelésére, és alkalmas is rá.
„Az egyik esetben az édesapát képviselem, és hozzá is kerül a gyermek, mert az édesanya alkoholizmusa miatt alkalmatlan a nevelésére. Sajnos az alkohol egy másik esetemben is szomorú szerepet játszik: ebben az édesanyát képviselem, s a gyermek nemhogy az édesapához kerül, de a kapcsolattartás is csak felügyelet mellett lehetséges, mert az anyuka alkoholos befolyásoltság alatt felelőtlenül bánt a gyerekkel.
A nagyobb gyerekek már maguk is kifejtik az óhajukat, hogy kivel szeretnének élni. Egy anyukának, aki hozzám fordult, mert a nála elhelyezett fia a tőle százötven kilométerre lévő édesapjánál szeretett volna élni, azt tanácsoltam, hogy engedje el egyezséggel, így a kamasz gyerek később hálás lesz ezért, és visszatalál majd hozzá, de ha nem enged, elvadítja magától. Persze, ahány ügy, annyiféle megoldás. Jómagam arra szoktam inteni a szülőket, hogy bármennyire elmérgesedett a kettejük viszonya, gondoljanak a gyerek érdekére.”
Még nincs hozzászólás