Amikor véget érnek a negyvenes évek
Amikor véget érnek a negyvenes évek, a nő élete egyik legjobb szakaszába lép. Semmi pánik, ha közeleg az ötvenedik születésnap. Elkezdődik egy minőségi, érettebb, bölcsebb életszakasz.
Már mindent tudunk, és még semmit sem felejtettünk el. A tanulás még nem okoz akadályt, visz a lendület, és egészen apró dolgoktól is szárnyakat kapunk. Különbséget tudunk tenni minőség és minőség között. Az élet finomságai, csodái, a szépségek inspirálnak, csak ne legyintsünk rájuk. Képesek vagyunk belefogni „világmegváltó” újdonságba vagy teljesen gyökeres változtatásba is.
Például mibe? – kérdezik a tanácstalanabbak, de csak azért, mert eddig nem voltak nyitottak az újra. Elmehetünk ezentúl hetente háromszor egy félórás esti sétára. Vagy legalább kétszer uszodába. Könnyűnek tűnik, de tessék rendszeressé tenni! Előbb tán körülményes, de ha hozzászokunk, élni sem tudunk már nélküle.
Más ez, mint a harmincból negyvenbe? Persze, hogy más. Lassulunk. Ám cserébe megfontoltabban cselekszünk. Érezzük, hogy fogy az idő, ezért minél hasznosabban szeretnénk eltölteni. Gyerekeink felnőttek, unoka még nem kopogtat az ajtón, szüleink többé-kevésbé rendben vannak.
Semmi akadálya, hogy saját magunkkal foglalkozzunk, kényeztessük magunkat, töltődjünk, amikor csak tehetjük. Több helyről is meríthetünk energiát. Mindenki találja meg a legmegfelelőbbet. Erőt meríthetünk például a mindennapokból, a művészetekből vagy a természetből.
Egészségtudatosan élhetünk, odafigyelve a táplálkozásra, a rendszeres mozgásra a friss levegőn. Egy nagy kirándulás vagy túrázás napokra, hetekre feltölthet minket, mert a hegyek fenséges nyugalma vagy a naplementék energiái kiegyensúlyozottá tesznek.
Egy ötvenéves érett asszonynak minden lehetőség a kezében van. Csak észre kell vennie, meg kell keresnie azokat a dolgokat, amik előre viszik, amikből építkezhet. Hatalmas a választék: jóga, zene, túrázás, úszás, utazás, tangó vagy salsa, biciklizés, tenisz.
Eddig a főzés kötelesség volt? Változtassuk kikapcsolódássá: hívjunk vacsorára havonta barátokat, s tálaljunk nekik eddig számunkra is szokatlan fogásokat. Kártyázzunk, tanuljunk meg újabb játékokat! A lényeg, hogy legyen hobbink. (Itt meg kell jegyeznem: az nem hobbi, ha ülünk a tévé előtt, és „bűnbe esünk” különböző falatkákkal.)
Mindeközben edzeni kell, hogy a testünk fiatal és fitt maradjon. Odafigyelni a pluszkilókra, nem hagyni, hogy a „körülmények” miatt mindenféle kifogásokkal szétessünk. Meg kell teremtenünk a békét önmagunkban. Vannak, akik elégedettek kissé gömbölyödő alakjukkal, nem zavarja őket, ha a változás korával felszednek néhány kilót. Ők a boldog kevesek. A többség nehezen veszi tudomásul, hogy lassan 2 számmal nagyobbra kell cserélnie a ruhatárát. Ha ez lelki fájdalmat okoz, tegyünk ellene! Öt-tíz kilóba belebetegedni nem érdemes. Változtassunk, hiszen minőségi életünk meghosszabbításához elengedhetetlen a belső harmónia.
Sokan közülünk úgy élik le az életüket, mintha itt se lennének. Örök tompaságban töltik szürke, semmilyen napjaikat, és mégis elégedettek. Mert nem kerültek soha válsághelyzetbe, nem kényszerültek rá, hogy akaraterejüket érvényesítsék, hogy elinduljanak egy új úton. Ez így kényelmes és egyszerű a számukra. Semmi rizikó, semmi vagányság, semmi bátorság. Nekik talán a legnehezebb, ha hirtelen megrázza őket a sors, és nincsenek felkészülve a változásra. Jó lenne, ha mindenkinek jutna egy jó barát, aki erre is figyelmezteti.
Amikor véget érnek a negyvenes évek, kétségtelenül lezárunk egy korszakot. De csak azért, hogy még nagyobb kedvvel és várakozással tekintsünk az újabb felé. Lehet, hogy ezt nevezik életművészetnek?
Még nincs hozzászólás