Amikor egy apró lény annyira jönni akar... Mihályi Réka énekesnő második gyermekét várja
"Tudtam, hogy a már hatéves kislányom, Adél és az apukája, Áron is szeretne még egy gyereket a családba. De bennem soha nem volt nyomás ezzel kapcsolatban, a sorsra bíztam ennek eldöntését. Épp egy nehéz időszakon voltam túl, amikor kiderült, hogy várandós vagyok, és bizony ez a baba nagyon jönni akar" - meséli Mihályi Réka, aki a Ridikül műsor főcímdalát is énekli.
Ahogy néhány évtizeddel ezelőtt szinte természetes dolognak számított, hogy egy nő huszonegynéhány évesen világra hozza első gyermekét, manapság egyre elfogadottabb, hogy a családalapítás ideje bizony egyre jobban kitolódik. Mihályi Réka énekesnő 37 éves volt, amikor kislánya, Adél megszületett. És 43 éves most, hogy az ultrahangképen két kis talpacska mutatja magát, szinte jelezve, itt vagyok, megvetettem a lábamat.
– Elképesztő, de tényleg olyan sok képen mutogatja a talpát, hogy ez nem lehet a véletlen műve – meséli mosolyogva Réka. – Talán azért is van benne ez a nagy igyekezet, mert én magam is nehezen hittem el, hogy megfogant. Amikor felmerült a várandósság eshetősége, vettem néhány tesztet. Egész pontosan négyet. Két nap alatt épp ennyi kellett ahhoz, hogy ki is merjem mondani, úton van a második gyermekünk.
– Ezek szerint meglepett.
– Igen, és itt nem csak az életkoromról van szó, bár bizonyára ez is szerepet játszik benne. De a teljes igazság az, hogy tavaly nyáron egy nagy lelki mélység és veszteség után voltam, az édesanyám hiánya is rettenetesen fájt még, mindez felülírta az újabb családi otthonteremtési vágyamat. Persze tudtam, hogy Adél és Áron is szeretne még egy gyereket, de utólag visszanézve az az időszak egy elég komoly érzelmi hullámvasútra ültetett fel.
Aztán egy nap Áron megkérdezte tőlem, hogy 70 évesen, ha felteszem magamnak a kérdést, kereknek érzem-e így egy gyerekkel az életemet, mit mondok majd… És akkor döbbentem rá, hogy nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy Adélnak testvére lehessen, csupán a saját kényelmem és nehézségeim miatt. Ráadásul túlzás nélkül mondom, hogy az én életemet a gyászban a húgom mentette meg. Kimondhatatlan nagy segítség a mi összetartozásunk. S ahogy ezt így átgondoltam, átfolyattam magamon, el is dőlt a kérdés.
– Mennyiben más ez a várandósság, mint Adéllal?
– A tudatosabb odafordulást tekintve mindenképp. Adélnál például eszembe sem jutott, hogy szülésznőt vagy dúlát válasszak. Ma már tudom, hogy milyen fontos szerepük van, pláne, ha valaki nem tud az édesanyához fordulni az esetleges kétségeivel. A szüléshez pedig olyan kórházat kerestem, ahol minden lehetséges variációra felkészülve teljes nyugalomban és biztonságban érezhetem magamat. Adélt végül császárral szültem meg, most jó lenne a természetes út. De persze tudom, hogy az életkorom miatt sokkal fokozottabban figyelnek mindenre.
Volt is néhány aggasztó előzménye. Kétszer is megjártam a sürgősségit különféle ijesztő tünetekkel. De a legnehezebb rész a 12. héten történt, amikor elállíthatatlanul elkezdtem vérezni. Áron vitt be a kórházba, velünk volt Adél is, hiszen olyan gyorsan történt, hogy másképp nem is tudtuk megoldani. Elég nagy volt bennem a pánik, hogy elveszítem ezt a kisbabát. A kórházban a vérzés miatt még megvizsgálni sem tudtak, csak befektettek azzal, hogy várnunk kell.
Még láttam, ahogy a könnyeit potyogtató kislányom beszáll a liftebe – sokkoló volt. Két napig tartott, mire elállt a vérzés, addigra már teljes megengedésbe kerültem, és úgy voltam vele, hogy ha ez a kisbaba menni akar, menjen, ha maradni akar, készen állok rá. Szerencsére minket választott!
Visszatérve még a tudatosságra: szülési tervem ugyan nincs, rábízom magam az orvosokra, de dúlát választottam, aki pont olyan, mint egy jó anyuka. Fantasztikusan vezet rá, mi minden lakozik egy nőben, és arra is, hangozzék bármilyen közhelyesen, hogy a női test és lélek hegyeket képes megmozgatni, ha szükség van rá. Olyan jó felismerésekhez vezet, ha ezt valaki megmutatja, tudatosítja bennünk, és így kívülről láthatjuk magunkat! Tudnunk kell, hiszen ez az a katalizátor, ami (nekünk is) erőt ad a mindennapokhoz, és mi is erőt tudunk adni a gyermekeinknek, a családunknak.
– A kisbaba nemét és nevét is tudjátok?
– Adélnál nagyon bensőségesen derült ki, hogy kislány – ketten voltunk a férjemmel. Most egész másképp alakult, másképp döntöttünk. Arra gondoltunk, hogy legyen (most) egy baráti összejövetel, ahol majd kiderül a baba neme. Egy barátnőm és lánya vállalta ennek a logisztikáját. A genetikai vizsgálat eredménye is náluk landolt, én csak annyit tudtam (mert ezért felhívott persze), hogy minden rendben van a babával.
– De a nemét nem mondta meg?
– Nem, ez nekünk is titok volt még egy hétig. Végül a barátnőmék a kedvenc borbárunkba szervezték a bulit, ahol a szűk baráti és családi kör tagjai voltak jelen, akik tippelhettek a baba nemét illetően – rózsaszín vagy kék színű festékbe mártották az ujjukat, és egy papírlapra rajzolt fára nyomták az ujjlenyomatukat aszerint, hogy fiúra vagy lányra gondoltak. Érdekes, hogy a többség kisfiúra szavazott.
Végül kinyitottunk egy nagy dobozt, amelyből kék lufik szálltak ki, és kék konfettieső esett, valamint kék torta érkezett az asztalra… Nagyon nagy volt a meglepetés, én azt gondoltam magamról, hogy lányos anyuka vagyok, így elég nehéz volt elképzelni, milyen lesz majd egy fiúval. Először picit sokkolt is a hír, de ahogy teltek a napok, egyre kerekebb lett a történet, és egyre hálásabb vagyok azért, hogy ezt is megtapasztalhatom, (hogy ha már van egy tündéri kislányom legyen egy klassz kisfiam is.)
– És a neve titok?
– Nem, egyáltalán. Áron családjában van egy hagyomány, hogy a gyerekek neve A vagy Á betűvel kezdődik. Szerencsére ez azzal is összeért, hogy nekem gyerekkorom óta van egy kedvenc lánynevem, így lett a kislányunk Adél. A kisfiunknál is rövid, elegáns névben gondolkodtunk – Ábelnek fogják hívni. Ráadásul, amikor először leírtam a két nevet, akkor fedeztem fel, hogy Ábel nevében a b betű pont fordítottja, mind Adélban a d betű… egy kicsit ezt is Isteni jelnek tekintettem.
(Ábel érkezése június második hetére várható, innen is boldog születést kívánunk neki! – a szerk.)
Még nincs hozzászólás