Amíg vér nem folyik...
A családon belüli és párkapcsolati erőszak sokrétű, súlyos társadalmi probléma, amely szétzilálja a családokat, minden tagjukat megnyomorítja, és gyakrabban vezet végzetes következményekhez, mint azt gondolnánk. Ma Magyarországon legalább hetente egy nő életét követeli. Az okok sokrétűek, ahogy a segítség módjai is.
Lizának három gyereke van, és a férje több mint tíz éve rendszeresen veri. Ha sikerül bemenekülni előle a WC-be, hogy felhívja a rendőrséget, általában arra kéri őket, mondják azt, hogy egy szomszéd hívta ki őket. Mikor a rendőrök megérkeznek, a férje letagadja az erőszakot, bár volt olyan is, hogy előttük ütötte meg, de akkor sem történt semmi. Amíg nem folyik vér, nem tehetünk semmit – mondják a rendőrök.
A Human Rights Watch emberi jogi szervezet 2013-as jelentése több olyan problémát is lát Magyarországon, amelyek akadályozzák a családon belüli erőszak áldozatainak megvédelmezését. Ilyen például az, hogy sokan nem jelentik az erőszakot, mert félnek a megtorlástól, nem bíznak a rendőrségben, és tartanak attól, hogy elveszíthetik a gyermekeiket.
A rendőrség nem megfelelően reagál a bejelentésekre, bagatellizálja az erőszakot, az áldozatot hibáztatja, és nem tudja hatékonyan távol tartani az erőszaktevőt. Nem is csoda, hiszen a rendőrök nem kapnak képzést a helyzet kezelésére. A törvényi háttér sem elég korszerű, és nem áll egyértelműen az áldozat oldalán, ahogy gyakorta maguk a bírók sem. „A fakanállal verés benne van a magyar kultúrában” – kommentálta egy női bíró a sértett elbeszélését.
Hasonlóan ellenségesek, illetve elutasítóak lehetnek az egészségügyi dolgozók és a családsegítő vagy a gyermekjóléti hivatal alkalmazottai is. De nem csak a személyi feltételek hiányosak. Nagyon kevés olyan otthon van, ahová az erőszak elől menekülhetnek az anyák a gyermekeikkel.
Mit lehet kezdeni ezzel a nagyon súlyos és összetett problémával? Nem is keveset! Sokan változatos, figyelemfelkeltő kampányokkal harcolnak a családon belüli erőszak ellen, és a szemléletváltozás érdekében, mert a tárgyi és a törvényi feltételek megteremtése mellett ez a legfontosabb cél.
A kampányt huszonöt évvel ezelőtt találták ki Minnesotában, és azóta az USA összes államában, valamint még 23 országban rendezik meg évente. A Néma Tanúk kiállításán az abban az évben párkapcsolati vagy családi erőszak következtében elhunyt személyeket jelenítik meg egy-egy életnagyságú sziluett formájában, amin a történetük is szerepel. Magyarországon a NaNe egyesület viszi minden évben a bábukat majálisokra és fesztiválokra. A vörösre festett sziluettek vonulása erőteljesen jeleníti meg a probléma súlyát, az elmesélt történetek pedig emléket állítanak a szenvedőknek.
Az automatának elmondhatod
Gyakran jelent hatalmas problémát az erőszak jelentése, a segítségkérés. A bántalmazó családtagok az áldozat minden lépését kontrollálják, nem telefonálhat akárkinek, nem mehetnek el a rendőrségre anélkül, hogy ne kellene megtorlástól tartania.
Ezt a problémát küszöbölik ki Indiában azok a bankautomatának látszó kommunikációs pontok, amelyeket bankfiókokban helyeztek el, és közvetlen összeköttetésben vannak a rendőrséggel. Itt be lehet gépelni az adatokat és a történteket, sőt, a kezdeményezők az írástudatlanokra is gondoltak, így szóban is el lehet mondani a panaszt, amit a gép regisztrál, és továbbít a rendőrségre. Az is nagy segítség, hogy a történetet nem férfiak előtt kell előadniuk a bántalmazott feleségeknek.
Soha többé
Egy kozmetikai világcég (AVON) társadalmi felelősségvállalása keretében erőteljes, rövid videófilmekben támadja azokat a kifejezéseket, amelyek bagatellizálják az erőszakot, engedményeket tesznek az elkövető felé, vagy épp az áldozatot hibáztatják, illetve szemet hunynak az agresszió fölött. Híres szinészek, sportolók sorolják a következőket:
Soha többet „épp csak meglegyintette”
Soha többet „a férfiak már csak ilyenek”
Soha többet „kihúzta a gyufát..., így járt”
Soha többet „nem gondolta komolyan”
Soha többet „miért nem hagyja ott?”
Soha többet „de hát bocsánatot kért!”
Soha többet „majd legközelebb szólok”
Soha többet „minek piszkálja, amikor fáradt”
Soha többet „ez az ő dolguk”
Soha többet „az a baj, hogy olyan kihívóan öltözködik”
Soha többet „biztos megérdemelte”
Soha többet „kicsit temperamentumos, de hát ezt tudhatta, amikor hozzáment”.
Kellenek a férfiak
A családon belüli és a párkapcsolati erőszak sokáig a nők ügye volt. Nők alapították meg a civil szervezeteket, amelyek tenni akartak ellene, ők szervezték a figyelemfelkeltő kampányokat, és a parlamentben is nők interpelláltak a törvényi változtatások érdekében. Szerencsére idővel férfiak is bekapcsolódtak a mozgalomba, hiszen a harc nem férfiak és nők között, hanem az erőszak ellen zajlik.
Fontos a férfihang! Ezt ismerte fel Harish Sadami, aki rosszul érezte magát a férfiak általános megítélése miatt, ezért elindította az első olyan civil szervezetet Indiában, amelyben férfiak küzdenek a párkapcsolati erőszak ellen. Képzéseket tartanak, kampányokat szerveznek, hogy új társadalmi normatívát alkossanak a férfiasságról.
Az igazi férfi nem ver nőt
Ez volt a célja annak a magyar videokampánynak is, amelyben ismert magyar közéleti férfiak figurázták ki játékos öniróniával a férfiasságra vonatkozó sztereotípiákat, és álltak ki egyértelműen az erőszak ellen.
Még sok ilyen figyelemfelkeltő kampányra, cikkre, megmozdulásra van szükség, amelyek megkérdőjelezik a sztereotípiákat, az automatikusan igaznak hitt, elavult és káros szentenciákat.
Még nincs hozzászólás