Amatőr szerelem
Hihetetlen, de az internet korában, mikor a saját telefonunkról hangban, képben bármikor beszélgethetünk másokkal a világ bármeny pontján, még mindig működnek a 20. század irigyelt kommunikátorai, a rádióamatőrök.
Nem mindennapi hobbija van Weisz Lászlónak. Rádiókat bütyköl, antennákat épít, morzejelekkel kommunikál, és világversenyek állandó résztvevője. Akár napokra is képes a készülékei mellé ragadni, és ha kell, veszélyes expedícióra indul néhány különleges összeköttetésért. Az ötvenhét éves szekszárdi villamosmérnök közel negyvenöt esztendeje hódol e speciális szenvedélynek.
Vasárnap reggel találkozunk, az interjú előtt néhány perccel ért haza. Előző délután és éjszaka (!) fontos rádióforgalmi kvalifikációs versenyre edzett a közeli, saját építésű állomáson. Nem tűnik fáradtnak, lelkesen mesél:
„Nekem ez szerelem. Aki egyszer elkezdi, az nehezen hagyja abba. Szeretem, hogy odaülök a készülékemhez, és a világ minden tájáról beszélek különböző amatőrökkel, legtöbbször morzejelekkel." László tizennégy évesen különleges ifjúsági engedélyt kapott, azóta több mint 400 000 összeköttetése volt, a világ összes rádiós körzetével kapcsolatba lépett már.
A hivatalosan bejegyzett rádióamatőr-sportnak három ága van: a rádiós tájfutás, a gyorstávírász (morzézás) és a rádióforgalmi versenyek. Weisz László (hívójele HA3NU) a gyorstávírászat és a rádióforgalmi versenyek Európa-bajnoka, és világbajnokságok második, harmadik helyezettje. A Tolna Megyei Rádióamatőr Szövetség, valamint a Magyar Távíró Csoport elnöke, a gyorstávírász-sportág szövetségi kapitánya és a Nemzetközi Rádióamatőr Szövetség tagja.
Különleges állomások
Ez azért is kuriózum, mert néhány országban nincs rádióamatőr, például Észak-Koreában nem adnak ki engedélyt, de Lászlónak sikerült beszélni az egyik állomással. Kapcsolatba lépett azzal a nemzetközi csapattal is, amelynek tagjai I. Péter szigetéről jelentkeztek. Az Antarktisz és Dél-Amerika találkozásánál fekvő lakatlan területen ilyen akciók csak húsz-harminc évente vannak.
Előfordult, hogy ő maga jelentkezett egy nem mindennapi állomásról, Palesztinából, ahol szintén nem rádióznak.
„1998-ban Izraeltől autonómiát kapott, saját távközlési minisztériuma lett. Három társammal nekivágtunk a rizikós útnak. Egy szálloda tetejéről sikerült jelentkeznünk, nagyon jó érzés volt, amikor kb. ötszázan hívtak egyszerre, hiszen különleges állomás voltunk. Percenként 4-5-6 összeköttetést kellett megcsinálnunk. Nehéz 7 nap alatt 42 000 összeköttetést létesítettünk.”
Rádiózás kontra internet
Az internet megjelenése sem szakította el a hobbijától. Skype-olás és chatelés helyett ő továbbra is a hullámok segítségével „ismerkedik”. Azt mondja, így izgalmasabb, kell hozzá kreativitás, és nem kis munka is.
„A rádiózás arról szól, hogy te valami tevékenységet folytatsz azért, hogy kommunikálni tudj. Készüléket bütykölsz, antennát építesz, és karbantartod azt. De ugyanígy meg lehet csinálni a saját készüléket, kiegészítő berendezést, tápegységeket. Olyan, mint amikor az ember kertészkedik, és locsolja, ápolja a kis virágait.”
Rádióforgalmi verseny
László most a 2018-as németországi rádióforgalmi világbajnokságra készül, melyet négyévente rendeznek, és ahová két éven át tartó, komoly kvalifikációs mérkőzéseken lehet bejutni.
„A klasszikus versenyek általában 48 órán át tartanak. Ezt végig kell nyomni. Sőt, aki az élbolyban akar maradni, az két készüléket hallgat egyszerre. Az egyik fülén az egyik, a másikon a másik, és szimultán válaszolgat.”
Ha nem sikerül bekerülnie az 50 résztvevő csapatba, akkor bíróként utazik a világbajnokságra, ahogy az elmúlt húsz évben tette. „Ezek az olimpiák számunkra mindig fantasztikus élmények, találkozik a rádióamatőrök színe-java. Akikkel húsz-harminc éve folyamatosan beszélek, versenyzem ellenük, azokat ilyenkor láthatom is."
Még nincs hozzászólás