Aki pórázon sétáltatja a káposztát is

2015. június 16. | Írta: Hajdú Éva | 3 komment

Mester Ágnes a rendezője azoknak a kis filmetűdöknek, szaknyelven bejátszásoknak, amelyek a Ridikül műsor adásait, a vendégek beszélgetéseit színesítik.

– A bejátszások elkészítésében szabad vagyok, a „fiaimmal”, vagyis a bejátszó szerkesztő-rendező csapattal azt találunk ki képi illusztrációként, amit csak akarunk. Készíthetünk szép kis kerek riportot egy nyerskosztot kínáló étteremről, de ha kisjátékfilmet szeretnénk forgatni másfél percben arról, hogy egy fiút üldöz egy cigarettásdoboz, azt is lehet.

Volt, hogy a szereplőnk pizsamában csatangolt a réten, mert az álmatlanságot akartuk illusztrálni, de pórázra kötött káposztát is sétáltattunk a Duna-parton – azt azért nagyon megbámulták a járókelők. Általában nem az a gond, hogyan találjunk ki valamit, inkább az a feladatom, hogy lehozzam a munkatársaimat a földre.

Sok mindennek meg kell felelnie egy Ridikül-bejátszónak:  bele kell illeszekednie a műsor szerkezetébe, lendítse tovább a beszélgetést, mutasson valami olyat, amit valóban látni kell egy műsorban, és nem csak beszélni róla.

– Mind a négyszáz adást láttad, és amióta a Ridikül Magazin is csatlakozott a televíziós műsorhoz, mindegyik adásról beszámolót írsz az olvasóknak. Jegyzeteket készítesz, vagy visszanézed a felvételeket, esetleg emlékszel a beszélgetésekre?

– Végig jegyzetelek a felvételek során, hiszen azt az egy-két mondatot, amit beteszek az összefoglalóba egy-egy szereplőtől, szó szerint kell idéznem. Persze, igyekszem átadni az adás hangulatát, sőt, néha olyan dolgokat is beleírok, amik a felvétel előtt vagy után történtek – hogy a nyolcvanegy éves zongoraművész, Vásáry Tamás hamarabb felszaladt a lépcsőn, mint én, vagy hogy Kiss Gergő vízilabdázó oldalazva ment át a díszletajtón, mert nem fért el a válla.

– Az adás után rövid interjúkat készítesz a vendégekkel.

– A kis interjúkat a Ridikül internetes felületére, a ridikul.tv-re készítem. Ott minden adásról olvasható egy cikk (azt nem én írom), és oda ágyazzuk be ezeket a kis interjúkat, ahol a vendégek egyenként, 3-5 percben fejthetik ki, amit a témáról gondolnak. A cél az, hogy aki nem látta az adást, de megtalál bennünket a neten, az is kapjon képet arról, miről volt szó, és melyik vendég mit mondott. Olykor ez csak egy recept, vagy egy vers, amit nagyon el akart mondani, esetleg egy sztori, ami épp kimaradt…

– Könnyű a felvétel izgalmai után éppen „leengedő” vendégeket újra kamera elé ültetni?

– Éppen hogy nem enged le a vendég! Néha viccesen azt mondom, hogy ez az egész olyan, mintha Jakupcsek Gabi előkészítené nekem a riportalanyokat. Ha jó egy sztori, akkor másodszorra sokszor még viccesebb. Ha drámai történettel találjuk magunkat szembe, olyannal, amit a vendég soha nem mondott el másnak, akkor nekem még könnyebben elmeséli, akár részletesebben is.

Ilyen volt Sterczer Hilda, aki Istennel vitázik a férje haláláról, Palánki Viki, a májátültetett kislány, aki beszélget a májával, Vámos Erika műsorvezető a megerőszakolása történetével, Hadas Kriszta a babával, illetve bármi, amiről úgy érzem, hogy a felvételen elhangzottnál több és mélyebb is lehet benne. Nagyon szeretem ezeket csinálni.

Címkék: ridikül, szerkesztő, ridikül magazin, bejátszó, kisfilm, utóinterjú, összefoglaló