Ahol a ló élheti lóéletét
Van egy hely, ahol lovak, kutyák és macskák élnek természetes, vagy ahhoz nagyon közeli körülmények között. Mentett állatok, akik a gazdáik tájékozatlansága, felelőtlensége miatt kerültek ide, a Zakuszka-tanyára.
A tanyát Várkonyi Andi hozta létre 2006-ban. Első lakója Zakuszka, a kicsit kehes, de a gyerekszíveknek annál kedvesebb ló volt, akit a vágótól mentett meg Andi. S hogy mit is jelent az, hogy a lovat vágótól kell menteni? „Valójában a saját gazdájától mentjük meg, aki a jószág betegsége, kora miatt hívja fel az állatmentőket, mert bár munkára már nem tudja használni az állatot, így a tartására sem tud/akar pénzt fordítani, viszont adna neki még egy esélyt, mielőtt vágóhoz viszi. Ha mi nem hozzuk el, akkor oda jut...”
A ridegtartás nem rideg tartás
A lótartás pénzbe kerül, a ló pedig ideális esetben nem dolgozik, „csak” van, létezik, éli lóéletét. Tartása sokba kerül, főként, ha megbetegszik, mert ebben az esetben akár havi több százezer forintra is rúghat az ellátása. Andi szerint ez az oka annak, hogy nehéz a lovakat örökbe adni.
„Sokan ugyan nagyon szeretik a lovakat, de nem értenek hozzájuk, nem tudják például azt sem, hogy ők hierarchiában élnek, és ha nem ismerik el a gazdát vezetőnek, akkor balesetekre lehet számítani. Ilyenkor ledobja, megrúgja, simán átgyalogol rajta. Ne felejtsük el, hogy egy 600 kilós állatról beszélünk!”
Volt idő, amikor 18 ló lakott náluk, ma már csak heten vannak: az idősebb lovak elpusztultak, néhány pacit pedig sikerült örökbe adni. Újabb állatokat már nem fogad a tanya, ami korábbi helyéről, Mátracserpusztáról egy magántanyára költözött. Az előző helyen a lovak továbbra is ridegtartásban élnek, ami a legjobb, legtermészetesebb számukra.
„A lovak egyáltalán nem vágynak arra, hogy lovagoljanak rajtuk. Nekik a szabad legelésen, és azon kívül, hogy egymás között, a maguk hierarchiájában éljenek, mozogjanak, másra nincs szükségük. Emberekre se. Persze, szeretik a simogatást, szeretik, ha foglalkoznak velük, és többnyire az sincs ellenükre, ha szakszerűen lovagolnak rajtuk, de azért a lónak a ló a barátja” – mondja Andi.
Kutyák, macskák is megmenekültek
Az új hely tulajdonosának kérésére az állatok a nagyközönség számára jelenleg nem látogathatók, de Andi és a párja, akik a közelben vettek házat, és napjaikat a tanyán töltik, blogon keresztül tájékoztatják az alapítványuk támogatóit, az állatbarátokat és az állatvédőket a lovak – kutyák, macskák – mindennapjairól. Mert a Zakuszka-tanyán a lovakon kívül élnek mentett kutyák és macskák is.
Volt olyan kutya, akit Andi Szerbiából csempészett be a tanyára a szoknyája alatt. Tele volt bolhával, kullanccsal, de sikerült meggyógyítani, és ma már örökbe fogadó gazdinál van. Ez egy sikertörténet, de az örökbeadás-örökbefogadás egyébként nem könnyű „műfaj”. Ha egy menhely tulajdonosai felelősen akarnak választani, nehéz megtalálni a megfelelő új gazdit. Ám, ha a menhelyen túl sok a kutya, akkor több a falkacsata is, emiatt korlátozni kell az együtt élő állatok számát, amit a Zakuszkán 12 kutyában határoztak meg. A legtöbb állat a tanyán egyszerre 18 ló, 12 kutya és 16 macska volt.
Állatvédelem másképp
Andiék most az alapítvány megreformálásán dolgoznak. A kezdeti naiv, „minden állatot mentsünk meg” hozzáállás helyett, nyolc év működés után, már egy sokkal racionálisabb szemléletet képviselnek, mint a kezdetekkor.
„Ameddig nem tanítjuk meg az embereknek, mit jelent a felelős állattartás, addig egy lépéssel sem jutunk közelebb a célhoz: ne legyenek kidobott állatok, utcán kóborló kutyák, macskák. Az állatvédelem nem állhat pusztán abból, hogy megmentjük ezeket az állatokat: sokszor fájdalmas döntéseket kell hozni, amelyek miatt talán nem leszünk népszerűek, viszont, ha a hosszú távú célokat vesszük figyelembe, és az állatok érzéseiből, érdekeiből indulunk ki, akkor igenis szükségesek.”
Ilyen döntés volt, amikor a tanyán egymás után 16 beteg kutyát kellett elaltatni. Az állatvédők zöme mára felismerte a problémákat, s ha nem is alkalmazzák, elismerik az altatás szükségességét, ám a cél nem ez, hanem éppen az elkerülése.
A legtöbb probléma ennek a tudásnak a hiányából fakad. „Csodálatos dolog állatokkal együtt élni, de ahhoz, hogy jól válasszunk társállatot, ismerni kell magunkat és a lehetőségeinket” – mondja Andi, és hozzáteszi: egy jól kiválasztott menhelyi kutyában csalódhatunk a legkevésbé, mert azon kívül, hogy már túl van a mindent megrágós korszakán, chippel, ivartalanítva, beoltva kerül az új, szerető gazdájához. A statisztikák szerint a legtöbb, nyolchetesen megvásárolt kiskutya nem éli meg a gazdinál az egy évet: a jobbik esetben továbbadják másnak, a rosszabbikban kiteszik az utcára.
Ivartalanítás mint megelőzés
Nagyon fontos, hogy a kutyatulajdonosok tisztában legyenek az ivartalanítás fontosságával. Az évi két alom az állatvilágban azért van, mert természetes körülmények között az utódok nagyobbik része nem éri meg a felnőttkort, születése után napokkal, hetekkel elpusztul.
Ez házi körülmények között nem történik meg, nincs szükség a nagy szaporulatra. Emiatt a Zakuszka-tanya Alapítvány a meglévő állatállomány ellátása mellett a megelőzést, a tájékoztatást tűzte ki céljául. Ezt többek között olyan, gyermekeknek szóló ismeretterjesztő kiadványokkal szeretné elérni, amiket a grafikusként dolgozó alapító maga illusztrál, illetve szeretnék mindenki figyelmét felhívni az ivartalanítás fontosságára.
Noha az állatok örökbeadása nem könnyű feladat, azért a „zakuszkásoknak” vannak sikertörténeteik is, mint például az említett Szerbiából megmentett kiskutya esete, de szerencsés, gondos gazdájukat megtaláló lovakról is be tudnak számolni. Ilyen a Suttyó nevű paci is, aki kehesen, betegen érkezett 2009-ben a tanyára, s a ridegtartásnak, a gondoskodó szeretetnek hála, rendbe jött. Hamar kiderült, hogy kezdő, még bizonytalan lovasoknak nem való: határozott, gyakorlott lovas kell neki, akivel idén augusztusban egymásra is találtak, és öt év tanyaélet után Suttyót örökbe fogadták. És természetesen a névadó Zakuszka is vidáman éli a tanyasi lovak életét a róla elnevezett tanyán.
Még nincs hozzászólás