Ahol a legkékebb a fekete
Miért éri meg kétszeres távon öt-hat órával többet autózni Montenegróig, mint tengerbe vetni magunkat az első horvát strandon? Sokféle választ kapunk. Mert változatosabb. Vadabb. Csendesebb. Olcsóbb. Nyugodtabb. Sokkal tisztább a víz. Korábban kezdődik a nyári szezon, és jóval tovább tart. Igaz bulihely. A sztárok is ide járnak. Itt lehet raftingolni. Az euró a használatos pénznem. És így tovább. Hogyan lehet egy ország nyugodtabb, csendesebb, ugyanakkor vadabb és bulihely is? Ezt próbáljuk elmesélni.
Legyen jó túracipőd és kulacsod!
Hogy miként érkezel, azt nem árt kockás papíron kiszámolni. Ha egyedül jössz, vagy kettesben, kevés időre, gazdaságos lehet a repülő. (Csak az a kérdés, indulnak-e a szokásos közvetlen járatok Pest és Podgorica között. A járvány bármikor felboríthatja a rendet.) Ha többen vagytok, akkor jobban megéri az autó.
De azzal is három lehetséges útvonal közül kell választanotok. A horvát autópályákon robogva a leghosszabb az út, de ott kerülöd el legjobban a fölösleges kalandokat. Ha viszont úgy érzed, éppen a kalandok hajtanak, akkor Bosznia-Hercegovina felől érkezve célozd meg a Durmitor Nemzeti Parkot.
Az út megszámlálhatatlan sziklába vájt alagutacskán fog átbújni, a tekergő betoncsík mellett zabolátlan folyó, a tajtékos hullámokon a vadvízi evezők feltűnő színű csónakjai, tutajok.
Vízesések, mélységesen mély szurdokok, kanyonok, egyre jobban leesik az állad. Alig léptél be Montenegróba, máris szinte fárasztanak a máshoz nem fogható élmények. A Tara folyó vidékén utazol, a gátakról, hidakról lenézve egyre szédítőbb mélységbe vájta magát a sebes víz. Jól érzed, pokolian mély a folyóvölgy, majdnem másfél kilométerre mosta be magát a sziklákba. Ez a világ második legmélyebb szurdoka, a hossza nyolcvan kilométer.
Volna kedved ezen a tájon megállni, esetleg megszállni itt estére, eltölteni egy napot? Érdemes, mert a Nemzeti Parkban még tizennyolc gleccsertó vár a sűrű erdők mélyén, mindenütt csörgedező források, patakok, majd az egyre ritkább növényzetű hegyoldalak fölött egy kétezer-ötszáz méteres fenséges csúcs, a Bobotov Kuk, a hegykoszorú fejedelme. A park másfél száz madárfaj otthona, de nem hallgathatjuk el a vaddisznókat és a medvéket sem. Menj vezetővel, és maradj a csoportban.
Fekete hegy vagy fekete erdő?
Ha bevált nálad ez az ajánlat, akkor az élmény fokozható valami hasonló, mégis teljesen egyedi látnivalóval. Van a közelben egy másik nemzeti park is, a Biogradska Gora. Ez Európa kevés megmaradt őserdeinek egyike. Itt talán élménnyé válik majd a ’buja természet’ kifejezés értelme.
A gleccsertavak párájában zöldellő, áthatolhatatlan kuszaságban nőtt, sok évszázados fákkal teli erdő képe és illata egy életre megmarad benned. Az erdő olyan sötét tud lenni a szabadon burjánzó növényzettől, hogy helyenként már-már fekete.
Elmélázhatsz azon, hogy a helyi nyelvben erdőt és hegyet is jelentő ’gora’ szónak vajon legjobb fordítása-e a ’monte negro’, az ország bevett olasz neve, mely fekete hegyet jelent. Vagy inkább a fekete erdő volna a helyes? Akárhogy is, az őserdő kétezer növényfaj otthona, és bizonyára találsz majd olyan ismeretlen szépséget, amely elbűvöl.
A lépcsők országa
Horvátország felől Herceg Novi az első olyan város, amelyik megfog, amelyen vétek átrobogni. Mint oly sok települést az Adria mellett, ezt is a velenceiek alapították, de az 1300-as évek első felében. Másfél évszázaddal később már a török hódítók építik tovább. Így aztán több erőd is van a városban, és hamar rájössz, hogy Montenegró sokkal kevertebb kultúrájú ország, mint ahonnét érkeztél.
Itt éppen a horvát a legritkább, a nagy többség magát montenegróinak valló szerb, bosnyák, albán, és ennek megfelelően vannak ortodox hívők, muzulmánok, katolikusok. Az óváros erődjeinek lépcsői jó bemelegítést jelentenek a későbbiekre − errefelé százasával számolják a lépcsőket. Magasan fekvő hely az, ahová ezernél több vezet… Herceg Novi még nem veszélyes. Az erődökből megállapításokat tehetsz, mitől más ez, mint Horvátország.
Montenegróban nem kísérik szoros sorban szigetek a partvonalat.Több a növény a hegyoldalakon. Kevesebb strand van, alig pár méter szélesek a sziklafal és a tenger között, viszont a tenger tényleg tisztább, akár hatvan méter mélyre is lelátni! Herceg Novi kicsi, de a helyszűke miatt zsúfoltnak tűnik. Nem itt fogsz sebességcsúcsokat dönteni a kocsiddal. Viszont egy robogó napi kölcsönzési díja barátságos (a járvány előtt 7000 forint körül volt), és azzal lehet haladni.
S ha már a pénznél tartunk, 10 euró alatt van egy hajókirándulás a híres a Kék Barlangba (Plava Spilja), amely valóban olyan kék, mintha a Disney Stúdióban tervezték volna, csipkedned kell magad, hogy elhidd, ez valóság. Vagy ugorj a vízbe, és ússz egyet, ez itt megengedett.
A hajótúra következő állomása a Mamula-sziget, ahol az erőd nem véletlenül hasonlít a mi Citadellánkra: ugyanakkor, ugyanaz az osztrák hadsereg építette az 1800-as évek közepén. S végül a nevezetes Zanjice strand, amely a legjobb fürdőhely a környéken. A hajók szaporán járnak e pontok között, akkor térsz térsz vissza Herceg Noviba, amikor akarsz.
A norvégok fjordot cserélnének
Az út Kotor felé egy szabályosnak tűnő fjord szélén halad, s a fjord akár Norvégiában is lehetne, ha oldalain nem zöldellnének dús erdők, ha nem sütne a nap még a tél legridegebb napján is. (Valójában ez egy tenger által elöntött folyóvölgy.) Talán ezért jár erre sok ezer turista Skandináviából, hatalmas hajóik nem hiányozhatnak a kotori öbölből. Herceg Noviban decembertől márciusig tart a Mimóza Fesztivál, utána már a jázminok illatába borul a város. Gyakorlatilag nincs holt szezon, rendezvényből minden hétre jut.
A következő híres helység Perast, minden időkben gazdag város, bár sokszor jobb, ha e gazdagság forrását nem kutatjuk. Annyit tudhatunk, főleg hajósok lakták, akik kikötőjüket a velenceiek és a kalózok elől vízbe eresztett lánccal zárták el.
Hogy hajósnak lenni nem volt soha életbiztosítás, arra a Perast előtti Szirti Madonna-sziget templomfalán elhelyezett 2500 ezüsttábla a tanúság − ezeken mondanak hálát a szerencsés megérkezéséért a tengerészek. (A másik sziget, a Szent György, ahol egy kolostor áll, nem látogatható.) Ha veszélyes volt is, jó üzletet jelentett hajótulajdonosnak, kapitánynak lenni. A város három évszázadon át épült palotáit ezek az emberek lakták, s nevüket megőrizték az épületek. A városképet uraló Szent Miklós-templomba érdemes, és fel is lehet menni, ha megvan még a lépcsőmászó cipőnk…
Kotor két kulcsa a türelem és az elszántság
Peraszttól csak tizenkét kilométer Montenegró turisztikai ékessége, Kotor, s e pár kilométer lassú vagy gyors megtételéből következtethetünk, mennyi esélyünk lesz türelmünk fogyta előtt parkolóhelyet találni a városban. Azt is érdemes figyelnünk, nem magaslik-e az óváros fölé egy-két gigantikus skandináv óceánjáró, mert akkor jobb a hegyekben, a környező magaslatokon kezdeni az ismerkedést Kotorral.
A norvégok-svédek-dánok általában csak pár órára néznek be a városba, esély van rá, hogy már kora este beférjünk egy boltba, asztalhoz jussunk egy hangulatos étteremben. Vacsora után meglátjuk majd, a város gazdagsága kimeríthetetlen maradt az ostromok és földrengések évszázadokon át tartó pusztításai ellenére is. Minden építészeti korszakból találunk értékes emlékeket, még a velencei kora reneszánszból is maradt ránk palota, templom és vár, utcasor. Megnyugszunk majd a narancsfákkal övezett utcácskákon.
Kotor − sok magyarnak is Cattaro − az ókor óta lakott, fontos település. Kikötője az egyik legvédettebb pont a mediterráneumban, ezért minden európai hatalom a rómaiaktól a bizánci császárokon és velenceieken át Napóleonig igyekezett megszerezni. E hatalmak sorában a Habsburg Birodalom is kardoskodott a városért, így Cattaro a későbbi Monarchia egyik legfontosabb haditengerészeti támaszpontja lett Trieszt és Póla (Pula) mellett.
A magyar látogatók dédapjai között szép számmal szolgálhattak itt. Ezért elmondhatjuk, Cattaro nem csak az UNESCO világ-, hanem a magyar családi és történelmi örökség része is. A város Tengerészeti Múzeumában erről többet megtudhatunk.
Kotor erődítmény jellege már messziről látszik − városfala kétszer hosszabb a dubrovnikinál, Szent Iván nevű vára már tényleg ’magas’, 1350 lépcsőfok vezet fel hozzá. Viszont a panoráma egy életre beég emlékezetünkbe.
De feljebb is élmények várnak, sokkal feljebb. A város fölött magasodik az 1749 méter magas Lovćen-hegy, amely nevét adta a körötte lévő nemzeti parknak is. Bármivel is igyekszünk fel, kimerítő kalandra készüljünk. Átlagos halandó ekkora hegyre gyalog még soha életében nem hágott fel. A táv az ösvény szerpentinjei miatt sokkal hosszabb, a levegő pedig sokkal rövidebb idő alatt tűnik el a tüdőből.
Kocsival is küzdelmes az − amúgy jó minőségű − út. A szűk betoncsík mellett kihajtók vannak, hogy oda húzódjon a szembejövő kocsik egyike, elengedve a másikat. De ha busz jön, akkor gyakran bizony tolatni kell, jó balkáni szokás szerint, amíg el nem fér mellettünk valahol. Hogy a végtelen szerpentinen ne pattanjon el az ideg, a tűkanyarokat megszámozták, lássuk-tudjuk, mennyi van még hátra.
Pásztor, költő, püspök, fejedelem
Ismét csak az a kérdés, megéri bevállalni ezt az utat? Hová megyünk? Mi van odafönt? Költőien, vagy inkább Lord Byronnal, az angol romantikus költővel szólva, az a nagy pillanat vár…, de inkább mondja ő: „A bolygó születésekor a szárazföld és a tenger legszebb találkozása a montenegrói tengerparton történhetett.” Ez onnan fentről a valósággá vált költemény. Ezért a látványért-érzésért jön ide mindenki.
A másik, hogy a helyiek leróják kegyeletüket a Montenegrót megreformáló II. Petar Petrović Njegoš püspökfejedelem itt lévő mauzóleumánál. II. Petarra az a történelmi feladat várt, hogy népét az 1800-as évek első felében kirántsa a törzsiség, a babonák és vérbosszú világából, melyre egy szerencsésebb európai népnek több évszázad jutott. A mauzóleumnál tisztelgők sokasága jelzi, elvégezte ezt a munkát. A hosszú úton felfelé rákereshetünk erre a sorára az interneten − „Barbárok közt fejedelem vagyok, fejedelmek közt pedig barbár” − olvashatjuk magyarul is életútja leírásában.
S hogy mi vár még? A Lovćenről kis túlzással beláthatjuk egész Montenegrót. Egészen prózaian pedig − rengeteg újabb lépcső. A hegy keleti oldalán lapul meg Cetinje, Montenegró régi fővárosa. Sokan keresik fel, főleg azok, akik az új fővárost is ismerik, hogy elmerengjenek az idők változásán. A városka legnevezetesebb épületei nem az egykori kormányhivatalok, hanem a nagyhatalmak egykori követségei. Ezek most fanyar ünnepélyességgel álldogálnak a jelentőségét vesztett Cetinjében.
Vigyázat, csak gazdagoknak!
A Kotorral szemben lévő félsziget másik oldalán van Tivat. Akit érdekel, hogyan tölti manapság a nyarat egy anyagilag ’jobban elengedett’ embertársa, a város Porto Montenegro névre hallgató kikötőjében megnézheti a ringatózó jachtokat. Nem ritkaság rajtuk a helikopter − hátha hirtelen menni kell valahová a csúcsforgalmat kikerülve. A 90-es évek délszláv háborújának következtében Horvátországból kiszorult a szerb elit, ők és orosz barátaik most itt találtak luxus kikötőt.
A montenegrói parton lejjebb, Budva alatt, Tivattól 35 kilométerre van Sveti Stefan szigete, amelynek képe minden turistakatalógusban szerepel. Sokaknak nagy csalódás, hogy csak a szigetre vezető földsávon tudják meg, más nem mehet be a csinos szigetecskére, mint akinek ott lefoglalt szállodaszobája van. Mert a sziget valójában egy szállodakomplexum. Elzártsága miatt hírességek, világsztárok nyaralnak itt, akik mellőzni tudják a velük szelfizni akaró filléres turistákat.
A magyar látogató azonban olyan − a szállongó történetek szerint −, hogy csak bejut, mert annyira fúrja oldalát a kíváncsiság. Végül is, nem lehetetlen kifizetni a napi 100 euró/fő körüli árat, vagy ügyesen felhajtani egy apartmant a szigeten, ami már sokkal gazdaságosabb. Így aztán az ember kivételesnek érezheti magát, és elindulhat saját strandja felé… sok-sok lépcsőn lefelé.
Buliiiiiiiiii!
Tivat és Sveti Stefan között van Budva, amelyről két dolog ugrik be az országot jól ismerők fejébe: strand és diszkó. Tény, hogy Montenegró legjobb strandjai itt vannak, ahogy az is, hogy kihagyhatóak, hacsak nem vagy fiatal, s nem éppen a buliért, az ismerkedési lehetőségekért jöttél. Mert azokban nem lesz hiány. A város igazán csak estétől hajnalig él, reggel és délelőtt csupán az van az utcán és a parton, aki ottmaradt egy kimerítő éjszaka után. Délután aztán hemzsegnek a strandokon.
Ahogy halad az idő, egyre több lány keres kihívóan partnert éjszakára, és egyre több férfi érzi úgy, hogy hirtelen 10-20 évvel fiatalabb, és kilóban legalább kétszer annyival lett könnyebb. Nemsokára kezdődhet a buli a helyi, a szerb és orosz nehézfiúk figyelmétől övezve.
Budva ezenkívül folyamatosan építkezik, mert végtelennek tűnnek lehetőségei. Elég zajos, zsúfolt és zűrös város. Ha mégis ide jöttél, és már jó volna pihenned, Budvától nem messze van Európa egyik legszebb és leghosszabban megtekinthető barlangja, a Lipa. Cseppkőbarlang, belső tóval, ’ahogy kell’, a barlang ünnepi nagytermei gyönyörűen kivilágítva. Időtlen nyugalom. Kimossa belőled az éjszaka zilált emlékeit.
Ha már nem vonz a véget nem érő bulizás, próbálj szerencsét a húsz kilométerre fekvő Pterovacban, amely a jugoszláv időkben a szocialista vezetőréteg kedvenc üdülőhelye volt, ma Budvánál sokkal csendesebb kisváros. Mindig érdekes látni, mi volt a szenzáció a szüleink korosztályának.
Ha viszont tényleg pihenni szeretnél, a tiszta tengerért jöttél, a csendért, a jó ételekért-italokért, akkor menj még negyvenhat kilométert, hogy Ulcinjba érj. Ez már majdnem a határ, a város inkább albán, mint montenegrói szerb. Ne ijedj meg a város északi részén a tengerbe folydogáló víztől, igen, van egy kis bibi a szennyvíz helyi kezelésével, de délebbre ennek már nyoma sincs, sőt.
A Velika Plaza vagy Kopakabana strandokon már átadhatod magad a tenger zavartalan élvezetének. Találsz majd végtelen homokos partot, amely a magyar turistának alapkövetelmény, bár ritka élmény az Adria keleti felén. Ulcinjban is lépcsőzhetsz nagyokat a helyi erődítménybe, általában, mindenben lesz részed, mint a híresebb városokban, és ehhez jönnek még a változatosabb ételek.
A Shkodrai-tó
Meguntad már a tétlen heverészést a napon? Valami egészen másra vágysz? Ulcinj fölött pár kilométerre van a Balkán legnagyobb tava, régi magyar–olasz nevén a Szkutari-tó. Furcsa egy tó a mi szemünknek. Egyrészt, mert jóval magasabb hegyek veszik körül, mint amilyeneket a Balaton körül látunk, másrészt, mert annyira benövik a vízi növények, tavirózsa, liliom, hogy a csónakok valóságos csatornákon közelítik meg a nyílt vízterületet. Fenséges látvány.
Jó, hogy lehet csónakot bérelni, evezgetni, fürdeni. Arra kell csak ügyelni, hogy ne az első kölcsönzőnél álljunk meg, ha fogytán a pénzünk, mert biztosan az a legdrágább, a tó északi oldalán minden olcsóbb. És ne feledkezzünk el róla, ez egy határtó, a víz déli része már Albánia. Szinte csak zárójelben: a Shkodrai-tó felső partja már a főváros, Podgorica térségéhez tartozik. Kevés ország van a világon, amelynek fővárosáról tapintatosan nem beszél az idegenvezető, de ez az egyik kivétel.
Az Ostrog-kolostor
Végül, a szokásos kérdés: kihagytunk-e valami fontosat? Igen, az Ostrog-kolostort, mely nagyjából az ország közepén van. Híres ortodox zarándokhely, melyet a más vallásúak is nagy számban keresnek fel. Ez is amolyan balkáni szenzáció, a döbbenetes bolgár sziklakolostorokhoz, talán még a török sziklavárosokhoz is hasonlítható.
A kolostor méltó egy zarándokhelytől elvárt csodához, egy roppant nagy hegy függőleges sziklafalába vájva építették, fittyet hányva a földi lét fizikai törvényeinek. A szemlélő a fejét rázza a lehetetlen látványt nézve, s erre a fejrázásra van ideje, mert a rengeteg szerpentin és − naná! − lépcső árán elérhető épülethez nem pár perc eljutni. De akkor aztán hat. Azt mondják, ez a szent hely megszabadít a gondoktól, kigyógyít a nyavalyákból. Akárhogy is, akit elbódít az ortodox helyek különleges illata, mozaikjai, barlangi freskói, a hívők ájtatossága, az Szent Vazul kolostorában tényleg el fogja felejteni nyűgeit.
Montenegró, amely kisebb mint Tolna, Somogy és Baranya együttes területe, változatos élményt kínál mindenkinek. Ez is egy olyan ország, ahová sietni kell, mert olcsósága, viszonylagos nyugalma és csendje eltűnőben van, fenyegeti az a ’túl-turizmus’, amely miatt élvezhetetlenné váltak eddigi kedvenc helyeink. Szervezd meg utadat mielőbb!
Még nincs hozzászólás