Ahány ember, annyiféle nyelv
Ahogy minden, úgy a magyar nyelv is folyamatosan változik. Bármelyik nyelvről legyen szó, az közmegegyezésen alapul, nincsenek kőbe vésett szabályai, és kifejezetten képlékeny. Biztos, hogy belátható időn belül nem fog kihalni az anyanyelvünk, és arra sincs esély, hogy olyan új magyar nyelv szülessen, amit csupán kevesen használnak.
„Oxbridge” – a brit felső középosztály egyik elnevezése, amit a két elit egyetem, Oxford és Cambridge nevének összevonásával alkották. Arra a szigorúan bennfentes angol nyelvezetre is használják ezt a kifejezést, amit jellemzően az oxfordi és cambridge-i új elit alakított ki magának. Az „oxbridge” szépsége és lényege, hogy csakis a kiválasztottak ismerik és alkalmazzák. Efféle gondolatokkal játszottunk el a magyar nyelv és helyesírás egyik szakértőjével, Mártonfi Attilával együtt.
Számtalan nyelvváltozat
A nyelvész szerint itthon hasonló jelenségekről aligha lehet szó, hiszen Magyarországon nem alakulhat ki saját nyelve a legfelsőbb társadalmi osztálynak. Az országon belül sem fordul elő, hogy két ember ne értené a másik beszédét. S ha már egy saját nyelv ötletét ízlelgetjük, Mártonfi Attila úgy véli, ahány ember, annyi saját nyelv van forgalomban.
„Minden nyelvnek léteznek területi változatai. Nincs két ember, aki pontosan ugyanazt a nyelvváltozatot használná, mert öntudatlanul is a beszédhelyzetnek, a partnernek stb. megfelelően választunk ezek között. Mindez egyáltalán nem mai jelenség, a társadalom és a nyelv ilyen összefüggése univerzálisnak tekinthető.”
A Nyugat is használta
Léteznek ugyanakkor olyan nyelvi formák is, amelyeket – bár semmivel sem jobbak vagy rosszabbak a versenytársaiknál – a társadalom bizonyos csoportjai erősen stigmatizálnak. Ilyen például a suksükölés vagy a muszáj elipszilonnal írása.
Aki ezeket a formulákat használja, azt könnyen kinézhetik a társaságból „Sokan azt is fájlalják, hogy a -ban, -ben helyett az élőbeszédben inkább a -ba,-be változatot használják, ugyanakkor elmondanám, hogy ez már a kódexek idején is gyakran előfordult, sőt, a Nyugat írói-költői közül többek egyenesen kellemetlennek tartották a -ban,-ben alakot.”
A nyelvész érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet a digitális kor írásaival kapcsolatban. „Az internet, a Facebook és a chatprogramok térhódításával az figyelhető meg, hogy az írott nyelv egyre hasonlóbbá válik a beszélthez. Inkább gondolatfoszlányokat közöl kerek, egész mondatok helyett. Az írásbeliség évszázadai során a beszélt nyelv mellé kialakult egy alapvetően különböző írásos magyar nyelv; a »netes nyelv«-nek becézett nyelvhasználati forma ezt az ellentétet töri meg.
Nincs „végveszély”
Számtalanszor elhangzik a vád, hogy az internet kiszorítja a könyveket, ám a nyelvész szerint a rockzene sem szorította ki Mozartot, ahogy a mozi térhódítása sem ártott a színháznak, a net pedig inkább erősíti a könyvek és az olvasás népszerűségét. Bár számtalan esetben és embertől elhangzott már az aggodalom, hogy veszélyben a magyar nyelv, Mártonfi Attila egyáltalán nem így látja.
„Bebizonyosodott, hogy alaptalan a magyar gondolkodást a felvilágosodás óta félelmekkel eltöltő herderi jóslat. A nagy filozófus és nyelvész, Johann Gottfried Herder ezt mondta a 18. században: »A magyarok szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.« Egyelőre úgy néz ki, hogy ebben hatalmasat tévedett.”
Még nincs hozzászólás